Csörgő-forrásbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csörgő-forrásbarlang
A barlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
A barlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
Hossz120 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság187 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus aktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-30
Elhelyezkedése
Csörgő-forrásbarlang (Magyarország)
Csörgő-forrásbarlang
Csörgő-forrásbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő-forrásbarlang témájú médiaállományokat.

A Csörgő-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Szögliget északkeleti szélén, a katolikus templom mögött, hegyoldalban, a Csörgő-forrás felett, a Táncsics Mihály utcában, a vízmű védterületén, a kerítéssel elkerített vízmű épülete mellett, sziklafalban van a mesterséges, lejtő tengelyirányú, íves, kapuval lezárt, másfél méter széles és 2,5 méter magas bejárata. Néhány turistatérkép jelöli a helyét. A bejárati része egy táró. Körülbelül a középső triász, steinalmi és a wettersteini mészkő határán keletkezett a kifolyó víz és a karsztvízszint alatti oldódás következtében. A Csörgő-forrásnak az árvízi forrásszája. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Perkupán belül a Jósvafő-Aggtelek vasútállomást is a forrás látja el ivóvízzel.

Egyszerű térformájú. Lejtős és lépcsős lejtésviszonyú. 70 méter a vízszintes kiterjedése. Cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés figyelhető meg benne. Ülepítő medence, világítás, lépcső, járda, vasrácsból készült híd, vízvezeték, gát, tolózár, három darab szivattyú és vízhozammérő található a víznyerés miatt nagyon átalakított barlangban. A végponti részei maradtak meg természetes állapotban. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, előzetes egyeztetés alapján és kutatási céllal látogatható a barlangjáró alapfelszereléssel járható és magánterületen nyíló barlang. Előfordul, hogy nem járható a nagy víz miatt. Az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű kezeli és hasznosítja.

A forrásbarlang felső hidrológiai rendszeréhez tartozik víznyomjelzéssel bizonyítottan a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang, a Hangyás-nyelő, a Frank-barlang, az Acskó-forrás és az Acskóréti-nyelő. Sásdi László szerint a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg.

Elbeszélések szerint a korábban intenzíven kutatott barlang hírhedt volt a nagyon sáros, szűk és vizes járatai miatt. A nem nagyon hosszú barlang bejárása több óráig tartott. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik, a másik kettő a Csempész-barlang és a Pérecs-nyelő.

Előfordul az irodalmában Árvizi-forrásszáj (Házi 1978), Csörgő árvizi-forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő-árvizi forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő árvizi forrásszáj (Dénes 1961), Csörgő-árvízi-forrásbarlang (Székely 1979), Csörgő-barlang (Székely 1980), Csörgő-forrás barlang (Bertalan 1976), Csörgő-forrás barlangja (Házi 1980), Csörgő-forrás felső időszakos árvizi forrás (Kőrösi 1968), Csörgő-forrás kürtője (Dénes 1968), Csörgő-forrás ősi szája (Dénes 1966), Csörgő-forrás rendszere (Házi 1977), Csörgő-forrás rendszerének felső árvizi szája (Házi 1976), Csörgő-lyuk (Dénes 1966) – ez a névváltozat a neve a Csörgő-lyuknak is –, Csőrgő-forrás barlangja (Vlk 2019) és Szögligeti Árvizi-forrásbarlang (Házi 1978). A Csörgő-forrásbarlang név először 1967-ben jelent meg az irodalmában (Dénes 1967).

Kutatástörténet[szerkesztés]

1958 nyarán kezdte el kutatni a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport. A Csörgő-forrás régi, eltömődött kitörési helyén lévő üregben bontással néhány métert előre tudtak jutni. 1961. április 6. és április 9. között a Vörös Meteor TE Barlangkutató Szakosztálya fenntartási munkákat végzett az árvízi forrásnál. Az 1961-ben kiadott Aggtelek és környéke útikalauzban az olvasható, hogy a Csörgőnek nevezett forrás felett körülbelül 50 méterrel, egy sziklafal oldalából, 10–20 évente nagy mennyiségű víz tör elő és ennél az árvízi forrásszájnál a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport munkahelyet létesített.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent Dénes György tanulmány szerint a Papkerti-forrás árvízi forrása a Csörgő és a Csörgőnek is van egy nagyon ritkán működő, árvízi forrása. 1964 márciusában, hóolvadáskor a Hangyás-nyelő sóval jelzett vize az Acskó-forrásból volt kimutatható és a forrásból az Acskó-réten található víznyelőbe befolyt, sóval megjelölt víz a Csörgő-forrásban jelent meg. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Papkerti-forrás és az árvízi forrásszájai az Acskóréti-nyelővel vannak hidrográfiai kapcsolatban és elképzelhető volt a Szúnyogos-nyelővel való kapcsolatuk is. 1964 nyarán folytatták a csoport tagjai a Csörgő-forrás árvízi forrásának feltárását.

1965-ben Révész István vezetésével bontották a barlangot. Ezzel egyidőben Simsa Péter és társai felmérték a járatait és elkészítették a barlangtérkép-vázlatát. 1966-ban ellenőrző bejárások és állagfenntartási munkák történtek benne. 1967 nyarán a VM Titán Barlangkutató Csoport a Csörgő-forrás felső, időszakos, árvízi forrását bontotta, de eredménytelenül. 1968-ban a Titán Barlangkutató Csoport tagjai a Csörgő-forrás mögött, a forrás középső, időszakos, árvízi forrásánál aknát mélyítettek, amellyel elérték a töredezett szálkövet és a forrás vizét. A kibontott aknát dúcolással biztosították és lefedték.

1969. február 22-én nátronlúgos fluoreszceinnel lett kimutatva az Acskó-forrással és közvetve a Csörgő-forrással való hidrológiai összefüggése a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlangnak. Ezzel a vizsgálattal a Csörgő-forrás víznyomjelzéssel megállapítható vízgyűjtő területe nagyon megnőtt. 1969 márciusában fluoreszcein alkalmazásával bizonyosodott be az Acskóréti-nyelő és a Csörgő-forráscsoport hidrográfiai összefüggése.

Az 1970. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy Lakatos László részt vett a Csörgő-forrás melletti üregek feltárásában. 1976-ban a VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Csörgő-forrás feltárásához. 1976-ban a csoport bontotta a Csörgő-forrás felső árvízi száját és öt méter mélységet ért el 2×1 méteres szelvényben egy benzinmotoros bontókalapács segítségével, valamint Gyuricza György szerkesztett egy hidrológiai térképet a Papkerti-forrás környékéről. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, szögligeti barlang.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban két külön barlangként van leírva, Csörgő-forrás barlang (80. számú cédula) és Csörgő-lyuk (81. számú cédula) néven. A kézirat szerint a Csörgő-forrás barlang három irodalmi hivatkozás alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé, körülbelül 50 méterre, mesterségesen lett kibontva és időszakos, árvízi forrásbarlang. A kézirat szerint a Csörgő-lyuk két irodalmi hivatkozás alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé, körülbelül 100 méterre és fosszilis, száraz forrásbarlang.

1977. augusztus 15-én sikerült bejutni egy majdnem 100 méter hosszú barlangrészbe, amelyben hallani lehetett az alatta folyó vizet. Ekkor az Időszakos-szifonig tudták bejárni. Ebben a hónapban Bakos István, Domokos Tibor, Kubassek János és Németh Zoltán felmérte a barlangot és a felmérés alapján Domokos Tibor szerkesztette meg az alaprajzi barlangtérképét, valamint a kiterített hossz-szelvény barlangtérképét. A csoport 1977. évi jelentésébe bekerült egy Dénes György által szerkesztett rajz is a Csörgő-forrás karszthidrográfiai rendszeréről. A barlangtérképek és a rajz közlésre kerültek az 1977. évi MKBT Beszámolóban.

1978-ban a barlangba bevezették az áramot a munka megkönnyítése miatt. Így sikerült átjutni augusztus 18-án a végponti, második számú agyagszifonon és új részeket felfedezni. A végponton először Végh Miklós jutott keresztül. Az új szakaszban két termet is találtak, amelyek hat–hét méter szélesek és négy–öt méter magasak, de az aktív, patakos járatot nem érték el. A végpont ekkor az Agyag-szifon volt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1978. évi fényképpályázatán Bakos Istvánnak a Cseppkőzászlók a szögligeti Csörgő-árvízi-forrásbarlangban című fényképe a harmadik lett. 1979-ben lett elérve szifonok járhatóvá tételével az aktív, patakos járat. Az addig feltárt részt 100 méter hosszúnak becsülték.

Az 1979. évi MKBT Beszámolóban megjelent, Kubassek János által írt tanulmány szerint a barlang kialakulásában nagy szerepe volt a tektonikának, a bejárat utáni, első kiöblösödés a Tölcsér-terem, több, recens cseppkőlefolyás és függőcseppkő található a barlangban, nincsenek szinlők benne, a járatokból üledékmintákat és kőzetmintákat gyűjtöttek, valamint kúszójáratok és néha teljesen vízzel töltött szifonok kötik össze a termeket. Az íráshoz mellékelve lett egy 1979. évi felmérés alapján szerkesztett, alaprajzi barlangtérkép-vázlat, amely tartalmazza a barlang névanyagát is és amelyhez a barlangot a Vass Imre Barlangkutató Csoport mérte fel.

1980-ban a Tektonik Barlangkutató Csoport is részt vett a barlang bontására szervezett táborban. 1980-ban a Vass Imre Barlangkutató Csoport a barlang feltárásáért és dokumentálásáért 1000 forint jutalmat kapott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól. A csoporttagok tavasszal az első szifon medrét mélyítették. 1980 nyarán a csoport négy tagja, Bakos István, Cseri Béla, Kubassek János és Rózsa Géza szalmiákszesszel hígított, fluoreszceinnel jelzett vízzel kimutatták a Frank-barlang és az Acskó-forrás hidrológiai kapcsolatát. A barlangon átfolyó vizet 16 óra elteltével, a kevesebb mint 200 méterre fakadó Acskó-forrásban sikerült észlelni, majd később a Frank-barlang vize a Csörgő-forrásban is felbukkant. Hidrometeorológiai adatgyűjtés és kőzetmintagyűjtés történt. A kőzetminták a Magyar Állami Földtani Intézet Észak-Magyarországi Osztályának lettek elküldve elemzésre.

1980-ban Kubassek János megjelentetett egy publikációt a barlang feltárásáról a debreceni Egyetemi Élet című kiadványban. 1982-ben a Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a forrásbarlang rendszerének a kutatásához. 1983-ban is foglalkoztak a Csörgő-forrás barlangrendszerének a feltárásával, de eredmény nélkül. Októberben megpróbálták a patakos járat felszíni kijelölését, de ez sem sikerült. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel neve és egy térképen van helye feltüntetve.

Az 1990. évi Karszt és Barlang 1. félévi füzetében megjelent tanulmányában Sásdi László megállapította, hogy a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

Az 1998–1999. évi Karszt és Barlangban arról lehet olvasni, hogy Dénes György nagy körültekintéssel jelölte ki a Csörgő-forrás lehetséges, árvízi forrásszájait a Csörgő-forrásbarlang feltárásakor. Ebben a kiadványban megjelent, Móga János által írt tanulmány szerint a Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja is az Acskó-forrásba adja le a vizét. Ezt a megállapítást azonban nem támasztják alá a megfigyelések.

2006-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint. 2010. augusztus 21-én emléktáblát avattak a bejárata mellett. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2016 májusában Borzsák Sarolta egy korábbi barlangtérkép alapján megszerkesztette az alaprajzi barlangtérkép-vázlatát, amelyen be vannak rajzolva a mesterséges létesítmények. A barlangtérkép-vázlat szerint a barlang 120 méter hosszú.

A KvVM Barlang- és Földtani Osztályon található egy ismeretlen készítési idejű és ismeretlen szerkesztőjű, alaprajzi barlangtérkép helynevekkel és hossz-szelvénnyel. A hossz-szelvény a barlangot az Időszakos-szifonig ábrázolja. Egy másik, ismeretlen készítési idejű és ismeretlen szerkesztőjű barlangtérkép is van a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon, amelyik csak alaprajzot ábrázol.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]