Kaptárkői-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kaptárkői-barlang
Hossz 30 m
Mélység 0,6 m
Magasság 4,6 m
Függőleges kiterjedés 5,2 m
Tengerszint feletti magasság körülbelül 175 m
Ország Magyarország
Település Diósd
Földrajzi táj Tétényi-fennsík
Típus korróziós hatásra és kifagyásos kőzetaprózódással keletkezett
Barlangkataszteri szám 4710-7

A Kaptárkői-barlang egy megkülönböztetetten védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Tétényi-fennsíkon található. A Tétényi-fennsík leghosszabb barlangja. Régészeti leletek kerültek elő belőle.

Leírása[szerkesztés]

A Tétényi-fennsíkon, Érd és Diósd közigazgatási határának a közelében, a Szidónia-hegy meredek, keleti oldalának a felső részén, körülbelül 20 méterrel a völgy talpa felett, egy sziklakibúvásban nyílik. A diósdi kaptárkövektől és az érdi Kutyavártól nem messze van a bejárata. A Kaptárkői 2. sz. forrásbarlang bejárata körülbelül 10 méterre van a Kaptárkői-barlang bejáratától. A diósdi Hegyalja utca 25. számú ház telkén, magánterületen található, mesterségesen téglalap alakúra formált bejárata 0,9 méter széles, 1,7 méter magas és egy ajtókeret van rajta.

Középső miocén tortonai mészkőben alakult ki. Tektonikus törésvonalak mentén jött létre, a felszínről befolyó csapadékvíz korróziós hatására és kifagyásos kőzetaprózódással. Vízszintes és hálózatos barlang. Egyes helyeken nagyon közel van a barlangjárat teteje a felszínhez. Nincsenek benne képződmények. A barlang 30 méter hosszú, 0,6 méter mély, 4,6 méter magas és 5,2 méter függőleges kiterjedésű. Csak engedéllyel látogatható és a megtekintéséhez csak alapfelszerelés szükséges. A barlang illetékes természetvédelmi hatósága a Duna–Ipoly Nemzeti Park.

A barlang nyilvántartott régészeti lelőhely és a régészeti azonosító száma 10172. 1940-ben Nemeskéri János, Gallus Sándor és Mithay Sándor végezték el a régészeti átvizsgálását a barlang 14 méter hosszú járatának és az első termének. A barlang sziklatalpán 30–40 centiméter vastag volt a kitöltés. Ekkor cserépedény- és csonttöredékek kerültek elő a bejárattól körülbelül 7–8 méterre Halász Árpád szerint. A „Magyarország régészeti topográfiája” című könyv szerint a barlang belseje régészeti anyagot nem tartalmazott, csak a barlang bejáratában és a barlang előterében, a humuszból került elő egy-két cserép, valamint Halász Árpád is talált a barlang előterében és a barlang bejáratában régészeti leleteket. A gyűjtött leletek, amelyek középső rézkori, késő bronzkori és késő kelta koriak voltak, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Valószínűleg a múzeumban keverték a lelőhely anyagához a bükki kultúrába sorolható öt cserepet.

Halász Árpád 1937-ben egy történetet hallott idős érdi emberektől, amit feljegyzett. A történet szerint a településen élt a római korban egy római család. A családnak volt egy Szidónia nevű leánya, aki egyszer eltévedt a környéken. Az apja hiába kereste, mert a leány bement a barlangba és ott halt meg. Sohasem találták meg. Azért nevezték el a hegyet Szidóniának, hogy az embereket emlékeztesse a szerencsétlenségre. Halász Árpád megjegyezte az esettel kapcsolatban, hogy nem lehet eltévedni a barlangban, mert a barlang kicsi. Egy másik, a barlanggal és a barlang egyik régi nevével összefüggő történet szerint Hamzsa bég az egyik Szapáry grófot a barlangban leláncoltatta. De ez a történet helytelen, mert a kastély mesterséges pincéjében volt leláncolva Szapáry.

A közelében található kaptárkövekről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában Hamzsa bég barlang (Halász 1963), Hamzsabégi-barlang (Kordos 1984), Kaptár-kői-barlang (Kordos 1984), Kaptárkői barlang (Balázs 1964), Kaptárkői-sziklahasadék (Ozoray 1962), Rókalyuk-barlang (Kordos 1984) – ilyen nevű barlangból több van Magyarországon (Rókalyuk-barlang) –, Szidónia-barlang (Balázs 1965) és Szidónia barlang (Halász 1963) néven is. Régen a környéken élők Hamzsa bég barlang néven ismerték, de 1963-ban Halász Árpád javasolta, hogy Szidónia barlang legyen a neve, mert az érdi, mesterséges Szapáry pincének is Hamzsa bég barlang volt a neve. Az Élelmiszertartó-fülke azért kapta a nevét, mert Halász Árpádék benne tárolták az élelmiszert és a szerszámokat. A Geológiai meder nevű rész azért kapta ezt a nevet, mert itt volt a barlangban a legtöbb kitöltés. A Denevérek csarnoka, vagy más néven Denevér-csarnok az itt tartózkodott denevérek miatt lett így elnevezve. A Bazilika nevű rész egy kupola alakú barlangrész és ezért kapta ezt a nevet.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1935. április 10-én találta meg a barlang földdel és kőzettörmelékkel eltömődött bejáratát Halász Árpád. A barlang bejárata akkor a Károlyi család birtokához tartozott és a barlang bejáratára az erdőt őrző Rozs János hívta fel a figyelmét. Rozs azt mondta neki, hogy a hegyoldal üregeibe menekülő rókákat nem lehet füstöléssel kiűzni az üregekből és ezért valószínűleg egy nagy üreg van a sziklában. Halász Árpád öt év alatt a barlang fő járatát járhatóvá tette a fő járat kitöltésének az eltávolításával. 1940-ben Halász Árpád vázlatos alaprajzi térképet rajzolt a barlangról, amelyen a régészeti leletek előkerülési helyét is bejelölte, valamint ugyanebben az évben megrajzolta a Bazilika nevű termének az alaprajzi térképét egy keresztmetszettel. A barlang ekkor 52 méter hosszú volt és 36 méter volt az alaprajzi hossza. 1940. április 10-én a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti osztálya végzett a barlangban ásatást. 1954-ben, az előzményekről nem tudva, a Kinizsi TE barlangkutatói próbabontást végeztek a barlang egyik lefelé tartó, szűk hasadékában, hogy megnöveljék a barlang hosszát, de az nem járt eredménnyel.

Az 1962. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában Ozoray György ismertette a barlangot, amelyről ekkor egy alaprajzi térképvázlat három keresztmetszettel és egy fénykép is megjelent. Ozoray György figyelmét a barlangra Polgár Dezső, az Érdi Vízműtársulat egyik vezetője hívta fel. Ozoray György a barlangot 6 méter hosszúnak mérte és megállapította, hogy a barlang a végén három, járhatatlanul szűk hasadékká ágazik szét. A Halász Árpád által 1963-ban írt jelentés a barlang részletes leírása mellett tartalmaz egy helyszínrajzot, egy térképet az egész barlangról, a Bazilika nevű terem térképét, a barlangról készült fényképeket és rajzokat a barlang régészeti leleteiről. 1964 májusában az FTC Barlangkutató Szakosztály tagjai – Balázs Dénes, Csekő Árpád, Quaiser Magdolna és Stefanik György – mérték fel a barlangot, miután átjutottak az Ozoray által járhatatlannak leírt részen és a felmérés alapján készült egy alaprajzi térkép 9 keresztmetszettel, valamint egy kifejtett hosszmetszetet ábrázoló térkép. A térképek a Karszt és Barlang 1964. évi 2. félévi számában nyomtatásban is megjelentek a barlang leírásával és két fényképével együtt. A felmérés szerint a barlang 35,2 méter hosszú volt. A barlanghoz egy 14,4 méter hosszú, nem járható hasadék is tartozott. Az 1965. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy 50 méteres hosszát térképezték fel a barlangnak 1964-ben.

Az 1984-ben megjelent „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang négy névváltozatával. 1991-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai – Dianovszki Tibor, Lóránt Zsolt, Szabó Zoltán és Visnyei Zsolt – mérték fel a barlangot és a felmérés alapján Szabó Zoltán alaprajzi térképet két keresztmetszettel szerkesztett a barlangról. A felmérés szerint a barlang 30 méter hosszú. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Balázs Dénes: Érd és környéke földtörténeti vázlata. Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1989. (6. sz.) 25–44. old.

További információk[szerkesztés]