Keselő-hegyi 11. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keselő-hegyi 11. sz. barlang
Hossz183,5 m
Mélység66,8 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés66,8 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 247 m
Ország Magyarország
Település Tatabánya
Földrajzi táj Gerecse
Típus inaktív, hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4610-10

A Keselő-hegyi 11. sz. barlang megkülönböztetetten védett barlang. A hegység harmadik legmélyebb barlangja a Keselő-hegyi-barlang és a Lengyel-barlang után. Az 55 méter mély Nagy-akna nevű része a Dunántúli-középhegység legnagyobb egybefüggő barlangi aknája. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban van.

Leírás[szerkesztés]

A Nagy-Keselő-hegyen, egy kőbányában van a négyszög alakú, egy méter széles és egy méter magas bejárata, amelyet egy beton építmény véd. Felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett, de a kőzetében a dolomit is megjelenik. A hasadék jellegű járatok vízszintes kiterjedése 46 méter. A jellemzően függőleges kiterjedésű barlangban több szint különíthető el. A feltörő langyos és meleg vizek oldással tágították ki a tektonikus hasadékait, majd később a leszivárgó, hideg vizek korróziója bővítette a barlangot.

Tulajdonképpen csak két aknából áll, a Kis-akna és a Nagy-akna nevű, függőleges járatokból. Néhány cseppkő is kialakult benne. A Keselő-hegyi 11. sz. barlang, valamint a bejáratától 35 méternyire, 20 méterrel alacsonyabban nyíló Keselő-hegyi-barlang összefügg. Ezt a kapcsolatot régen csak vízfolyásnyomok alapján sejtették, de később füstjelzéses vizsgálattal és üledékelemzéssel igazolták a két barlang összetartozását. Ha a két barlang között létrejönne az átjárhatóság, amelynek kicsi az esélye, akkor egy 135 méter függőleges kiterjedésű barlangrendszer jönne létre.

A terület kiemelten fontos denevér élőhelye. Rendszeres téli szálláshelyként használja egy 20–30 egyedből álló kis patkósdenevér kolónia, de megfigyelték itt a nagy patkósdenevért, a közönséges denevért és a horgasszőrű denevért is. Érdekessége, hogy a feltárulását követően gyorsan megtelepedtek benne a denevérek. Mélypontján kőzettörmelék akadályozza a továbbjutást. Kötéltechnikai eszközök alkalmazásával és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható a nittekkel ellátott barlang. A benne telelő denevérek védelme érdekében csak meghatározott időszakban járható be.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1986. március 31-én fedezte fel a kőfejtés következtében feltárult barlang bejáratát a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport. Ekkor a Kis-akna nevű részét körülbelül 40 méter mélynek, a Nagy-akna nevű részét körülbelül 70 méter mélynek becsülték. 1986-ban a nagyon omlásveszélyes bejáratát kiépítették és lezárták az OKTH Észak-dunántúli Felügyelőségének támogatásával, valamint még ebben az évben sikerült bejárni majdnem teljes hosszúságában a ma is ismert járatrendszert. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a 45. legmélyebb barlangja volt a körülbelül 70 méteres mélységével. Az 1989. évi Karszt és Barlang különkiadásában megjelent összeállítás alapján hazánknak a 45. legmélyebb barlangja volt a 70 méteres mélységével.

1994-ben és 1995-ben a Tatabányai Barlangkutató Egyesület néhány, rövid kürtő bejárásával növelte a hosszát. 1994-ben mérték fel a barlangot a Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai és készítették el a hosszmetszeti barlangtérképét, a Nagy-akna alaprajzi barlangtérképét, a Nagy-akna egy alaprajzi metszetét és a Kis-akna alaprajzi barlangtérképét. Az alaprajzi barlangtérképét és a metszeti térképét 2003-ban szerkesztették meg az egyesület barlangkutatói. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]