Csókási-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csókási-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz148 m
Mélység13,6 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés13,6 m
Tengerszint feletti magasság445 m
Ország Magyarország
Település Parasznya
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-8
Elhelyezkedése
Csókási-barlang (Magyarország)
Csókási-barlang
Csókási-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 27″, k. h. 20° 35′ 14″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 27″, k. h. 20° 35′ 14″

A Csókási-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bükk-fennsíkon, a Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-fennsíkon, a Csókás nevű rész déli oldalán, egy nagy töbör északi alján, erdőben, 445 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklafal tövében van a 90 centiméter széles, egy méter magas, természetes jellegű és lejtő tengelyirányú bejárata. A Csókás-forrás közelében található. A bejárata szűk és lejtős, amelyet turistatérkép is jelöl, valamint turistaút is vezet hozzá.

Egy napjainkban már nem működő víznyelőbarlang, amely tektonikus törésvonalak mentén keletkezett. Felső triász mészkőben jött létre. Tulajdonképpen egyetlen főágból áll, nincs nagy hosszúságú mellékága. A járatrendszer vízszintes jellegű. A bejárati részén egy létrát helyeztek el, hogy megkönnyítsék a megtekintését. Barlangjáró alapfelszereléssel bejárható. Néhány kis cseppkő és tufamedence látható benne.

Az irodalmában Csókás-barlang (Stach 1929), Csókás barlang (Jánossy 1976), Csókás-forrási-barlang (Bajomi 1977), Csókási-barlang (Schőnviszky 1937), Csókási barlang (Kadić 1907) és Csókási-viznyelő-barlang (Lénárt 1975) néven is előfordul.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1906-ban Kadić Ottokár kereste meg és megállapította, hogy ásatásra alkalmatlan. A neve először a Földtani Közlöny 1907. évi kötetében jelent meg nyomtatásban. 1913-ban megint járt benne Kadić Ottokár és átvizsgálta, felmérte a barlangot, valamint 1914-ben részletesen leírta a Barlangkutatásban a járatait és a vizsgálatának az eredményét. Az 1937. évi Turisták Lapjában napvilágot látott, Schőnviszky László által írt tanulmány szerint a Csókás déli alján, a Csókási-kút előtti töbör alján található és 55 méter hosszú, a bejárata lejt, cseppköves barlang, valamint a barlangban kagylós, tufa képződmények találhatók. Az 1940-ben kiadott, „Felvidék” című könyvben az olvasható, hogy az Udvar-kőtől nem messze, a Csókásrét közelében van a szűk bejáratú, beljebb bővülő, 10–12 méter magas kupolából, keskeny folyosóból és érdekes sikátorból álló barlang, amelyben szép cseppkőmedencék, valamint a legbelső részén sziporkázó, hófehér függőcseppkövek vannak. A szerkezete miatt nem tartozott a bükki ősember lakásai közé. Érdemes felkeresni a fejlődésben lévő cseppkőbarlangot. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik, nevezetes barlangja a varbói Csókás-barlang, amely egy szép cseppkőbarlang.

1954-ben Kuchta Gyula mérte fel a barlangot. Az elkészült, alaprajzi barlangtérkép vázlatos és a megadott, vonalas lépték helytelen a barlang térkép-törzslapja szerint. Az 1962-ben kiadott, „A barlangok világa” című könyv szerint 55 méter hosszú. Az 1962-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című kiadványban meg van említve, hogy a Forrás-völgyben és a Kis-fennsíkon található, sok, kis barlang közül az egyik a Csókási barlang. Az 1975. évi MKBT Beszámolóban valószínűleg ezt a barlangot írta le röviden Lénárt László „Csókási-viznyelő-barlang” néven.

1976-ban állatcsontokat talált benne a Miskolci Erdészet, amelyeket őslénytanilag megvizsgáltak. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában az olvasható, hogy Parasznyán, 460 méter tengerszint feletti magasságban, a Csókás-forrás előtti töbör északi peremén van a bejárata az 55 méter hosszú, inaktív víznyelőbarlangnak. A bejárat kis nyílású és egy lefelé menő járat. Az ismertetés két publikáció alapján íródott. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok közé sorolta. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint nagyon szép töbrök mellett nyílik. Az első részén létra könnyíti a bejárását. A mindig sáros barlangban néhány kis cseppkő és tufamedence figyelhető meg. Ideális gyakorlóterep kezdő barlangászoknak.

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok között. 1993 augusztusában készült el az új, alaprajzi barlangtérképe, amelyet Nagy Géza szerkesztett 1:100 méretarányban és amelyhez a barlangot Nagy Géza és Nagy Gergely mérte fel. 2001 óta megkülönböztetetten védett barlang. A 2001-ben írt, állapotfelvételi kézirat szerint, vázlatos felmérés alapján 60 méter hosszú, 18 méter függőleges kiterjedésű, 18 méter mély, 40 méter vízszintes kiterjedésű és 250 köbméter a térfogata. 2006-ban Csizmadia Tünde, Köntös Tünde és Szabó R. Zoltán mérte fel, amelynek alapján 2007-ben Szabó R. Zoltán szerkesztette meg a legújabb, alaprajzi barlangtérképet keresztszelvényekkel és egy vetített-kiforgatott, hosszmetszet barlangtérképet. A felmérés szerint a hossza 148,26 méter és a mélysége 13,61 méter. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Czenthe Huba: A Bükk-hegység barlangjai. Kézirat (szakdolgozat) a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon (Budapesten), Eger, 1965. 98. old. (A KvVM Barlang- és Földtani Osztály megjegyzése: a 136. és 137. sz. barlang leírás helytelen.)
  • Erdey Gyula – Hubay József – Vigyázó János: Bükk. Budapest, 1932. Turistaság és Alpinizmus RT. 119–120. old.
  • Frisnyák Sándor: A Bükkfennsík kialakulása és mai felszíne. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1. köt.) 14–19. old.
  • Jakucs László: Szerelmetes barlangjaim. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. 144. old.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Budapest, 1941.
  • Schréter Zoltán: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny, 1954. (34. évf.) 7–8. sz.
  • Vértes László: Húsvéti barlangjárás. Természetbarát, 1947. (27. évf.) 5–6. old.

További információk[szerkesztés]