Farkas-kői-sziklaüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Farkas-kői-sziklaüreg
A barlang bejárata régen
A barlang bejárata régen
Hossz41 m
Mélység2 m
Magasság13,5 m
Függőleges kiterjedés15,5 m
Tengerszint feletti magasság325 m
Ország Magyarország
Település Cserépváralja
Földrajzi táj Bükk-vidék, Egri-Bükkalja
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5394-22
Elhelyezkedése
Farkas-kői-sziklaüreg (Magyarország)
Farkas-kői-sziklaüreg
Farkas-kői-sziklaüreg
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 57′ 32″, k. h. 20° 34′ 37″Koordináták: é. sz. 47° 57′ 32″, k. h. 20° 34′ 37″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas-kői-sziklaüreg témájú médiaállományokat.

A Farkas-kői-sziklaüreg megkülönböztetetten védett barlang. Őskőkorszaki, régészeti leletek és pleisztocén, őslénytani leletek kerültek elő belőle. A Bükki Nemzeti Parkban található. Három bejáratú átjáróbarlang. A régészeti lelőhely azonosító száma 21288.

Leírás[szerkesztés]

Cserépváralja külterületén, a településtől északkeletre, a Kő-völgy felső szakaszán, a Kis-Farkas-kő keleti oldalában, sziklás részen, erdőben, 25–30 méter relatív magasságban van a három bejárata. Van egy 2,75 méter széles, öt méter magas, ovális alakú, lejtő tengelyirányú bejárata, egy 2,7 méter széles, 2,8 méter magas, ovális alakú, vízszintes tengelyirányú bejárata és egy 30 centiméter széles, 1,3 méter magas, hasadék alakú, függőleges tengelyirányú bejárata. A turistatérképek jelölik a helyét barlangjellel és a nevének a feltüntetésével.

Az öt méter magas bejáraton át lehet a Sziklaodú nevű részbe jutni. A 2,8 méter magas bejárat a Sziklaodú bejáratától északra, hét méterre, másfél méterrel lejjebb nyílik és a Kőfülke nevű részbe vezet. A Sziklaodú és a Kőfülke között van egy szűk, kétszer megtört vonalú átjáró.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Inaktív, fosszilis forrásbarlang. Tektonikus hasadék mentén, a kifolyó karsztvíz és a normál karsztvízszint alatti oldódás, valamint kifagyásos aprózódás miatt jött létre. A térformája elágazó és többszintes. A vízszintes kiterjedése 20 méter. A hasadékszelvény, a körszelvény és az ellipszis szelvény a jellemző szelvénytípusa. A felső részén a hasadék jelleg az uralkodó, az alsó részén leginkább az oldásnyomok dominálnak. Kürtő és akna, gömbüst, mennyezeti csatorna, szinlő, csorga, hullámkagyló, ujjbegykarr és kalcittelér található benne. Van egy két ponton a felszínre nyíló kürtője, amely egy észak–dél irányú hasadék és csak kötéllel járható. A sziklaüregben cseppkőbekérgezés és fennőtt, szkaleonéderes kalcit figyelhető meg. Denevérek is használják. Engedéllyel, a barlang nagy része barlangjáró alapfelszereléssel, néhány helyen kötéltechnikai eszközök alkalmazásával látogatható.

A Farkas-kői-sziklaüreg név 1970-ben bukkant fel az irodalmában (Dely 1970). Előfordul az irodalmában Cserépvári üregek (Bertalan 1976), Farkaskő barlangja (Örvös 1962), Farkaskői-sziklaüreg (Mottl 1940), Farkaskői sziklaüreg (Kadić 1933), Farkaskőlyuk (Dancza 2008), Kisfarkaskői-barlang (Regős 2003) és Kis Farkas-kői-barlang (Lénárt 1992) néven is.

Leletek[szerkesztés]

Kadić Ottokár szerint a Kőfülke nevű részben, a világosbarna, mészkőtörmelékes, barlangi agyagból előkerült csontok többsége barlangi medvecsont, amelyek főleg erős, hím állatoké voltak. Megtalálták benne a zergének egy szép szarvcsapját, a borznak egy sípcsont-töredékét, a szürke farkasnak néhány csontját, a vörös rókának két szemfogát, a nyusztnak egy szemfogát és egy nagy termetű lónak, valószínűleg az Equus abelinek a csontjait. Az Equus abelinek csak a végtagcsont-töredékei és egy metszőfoga került elő. Sok volt a feltört csontdarab a leletek között, amelyek közül némelyik hegyalakra kidolgozott és néhány, az erős használattól kopott darab volt, valamint az egyiknek az alakja a pointe cran típusra hasonlított.

Az I. fülke feltárás közben

Néhány durván megmunkált kvarcit-szilánk és kalcedon-szilánk, néhány primitív hegy, kaparó és penge volt a kitöltésben a csonteszközökön kívül. Az egyik, kalcedonopálból készült, középnagyságú kaparó, egy lapos, széles penge és két vastag, durva penge mousteri típusú. Két kisebb, hajlott, finomabb peremi megmunkálású darab inkább aurignaci típusú. A Sziklaodú nevű részében nem sok lelet volt.

Ringer Árpád és Regős József szerint a bükki kultúrát néhány cseréptöredék képviselte. Az alatta elhelyezkedő, pleisztocén rétegekben egy darab felső paleolit penge és néhány jellegtelen szilánk volt. A mélyebb rétegekben egy kaparót és néhány olyan szilánkot találtak, amelyek a mousteri kultúrába sorolhatók. Regős József a 2003-ban írt kéziratában megállapította, hogy a kitöltés rétegleírásában ellentmondások vannak. Kadić Ottokár 1940. évi publikációjában az olvasható Regős József szerint, hogy csak a világosbarna, mészkőtörmelékes, barlangi agyagban voltak leletek. A Dancza János és Mottl Mária által készült térképen látható rétegek közül csak a humusz világosbarna, de ebben nem lehettek a barlangi medvecsontok paleolitokkal. Vértes László 1965-ben kiadott könyvében is csak a világosbarna, mészkőtörmelékes kitöltés szerepel, amelyet valószínűleg Kadić Ottokár 1940. évi leírása alapján közölt. Zavart okoz az is, hogy Vértes László az előkerült eszközöket a java mousteri kultúrába sorolta, amely a Suba-lyuk alsó kultúrrétegével azonos. De Kadić Ottokár leírása szerint a suba-lyuki, világosbarna, barlangi agyag a felső kultúrréteghez tartozik.

A Kőfülke humuszában talált cserépedény-töredékekkel és a humuszban lévő, recens csontokkal Kadić Ottokár nem foglalkozott. A humuszból előkerült, holocén leletanyag múzeumi leltárba nem került Regős József szerint. Vértes László azt írta a paleolit anyagról, hogy egy kaparó és néhány szilánk mousteri típusú, egy penge felső paleolit jellegű és a többi pedig amorf szilánk. Érdekes, hogy a jellegű és a típusú jelzőket úgy használta mint Kadić Ottokár. T. Dobosi Viola az 1975-ös anyagában már biztos lelőhelyként, csak a középső paleolitikum mousteri kultúrái között említette. Ebben az anyagban nem lett értékelve a felső paleolit anyag.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A II. fülkében talált medvecsontok

Az 1930-ban kiadott, Szmrecsányi Miklós által írt könyvben említve van, hogy a Farkas-kőn található egy barlang. 1931. január 14-én Dancza János megkereste és felmérte a sziklaüreget. A felmérés alapján Dancza János, vagy Mottl Mária rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, két hosszmetszet barlangtérképet és négy keresztmetszetet. 1932. május 3-án Dancza János mutatta meg Kadić Ottokárnak és Pálosi Ervinnek a barlangot, hogy felhívja a figyelmüket a potenciális, régészeti helyszínre. 1932. augusztus 18-tól augusztus 19-ig Dancza János, Fazekas László és Kovács József ásatást végzett a barlangban Kadić Ottokár kérésére, a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából. Az 1933. évi Barlangvilágban napvilágot látott, Kadić Ottokár által írt jelentésben az olvasható, hogy Cserépváralja határában található és kőfülkéből, sziklaodúból és egy belső üregből áll, amelyből a hegytetőre egy kürtő vezet. Ezeket a részeket alacsony és szűk járatok kötik össze. Csak a kőfülke volt fontos az ásatás szempontjából és ezt teljesen kiásták. A kőfülke külső részét humusz, a belső részét pleisztocén agyag töltötte ki. Az elsőből történelem előtti cserépedény-töredékek és recens csontok, az utóbbiból pleisztocén állatcsontok, valamint néhány csonteszköz és kőeszköz került elő, amelyek valószínűleg a mousteri kultúrába sorolhatók.

A II. fülke előtere feltárás közben

1934. február 25-én 7 óra 30 perckor, –1,5 °C külső hőmérsékletkor a barlang járószintjén, a középső részben –1 °C, a hátsó részben –0,35 °C volt a hőmérséklet. A járószinttől két méterrel magasabban, a középső részben –0,75 °C, a hátsó részben +0,3 °C volt a hőmérséklet. A barlangban mért, legnagyobb hőmérséklet-különbség 1,05 °C volt. A barlangi hőmérséklet és a külső hőmérséklet közti, legnagyobb hőmérséklet-különbség 1,8 °C volt.

Az 1937. évi Turisták Lapjában megjelent, Schőnviszky László által írt publikáció szerint Cserépváralja határában, a Kisfarkaskő keleti oldalában, 26 méter relatív magasságban van. Egy sziklaodúból, egy kőfülkéből és az ezeket összekötő folyosóból, egy hasadékból, egy belső üregből és egy kürtőből áll. Az ásatáskor néhány őskőkorszaki, régészeti lelet és sok pleisztocén emlősmaradvány került elő. A Búvár 1939. évi évfolyamában, Dancza János azt írta, hogy a Farkaskőlyuk egy sziklaüreg kürtővel, amely a felső mousteri kultúra és a neolitikum idején volt lakott és a folyóiratban közölte az 1934. évi hőmérsékletmérések eredményét.

Az 1940. évi Barlangkutatásban részletesen ismertetve van, a helye meg van jelölve a cserépfalui barlangok elhelyezkedését feltüntető egyik térképen és publikálva lettek a Dancza János és Mottl Mária által készített barlangtérképek. A leírás szerint a Szár-völgy jobb oldalán, a Kis Farkaskő felső részén lévő szirtcsoportban, 367 méter tengerszint feletti magasságban, 26 méter relatív magasságban található. A barlang egy magasan elhelyezkedő Sziklaodúból, a Sziklaodú mellett, mélyebben nyíló Kőfülke nevű részből, a két részt egybekapcsoló Összekötő-folyosóból, a Belső-üregből, a Kőfülke nevű részből a Belső-üregbe felvezető Beomlott-hasadékból és a Belső-üreg feletti Kürtőből áll. A Sziklaodúban kis, beöblösödő részek vannak, amelyek nyomásos erózió miatt alakultak ki.

A sziklaüreg feltárás után, a II. fülke

Az ásatásáról az lett írva, hogy 1932. július 18-tól 1932. augusztus 19-ig tartott a Kőfülke és a Sziklaodú nevű részeiben. Néhány cserépedény-töredék és recens, gerinces állatok csontjai láttak napvilágot a Kőfülke vékony humusztakarójából, a pleisztocén kitöltésből pedig sok emlőscsont és néhány őskőkorszaki kőeszköz. A Sziklaodúnak csak egy részében volt ásatás és kevesebb leletet találtak, amelyek hasonlóak voltak a Kőfülke leleteihez. A Sziklaodúban az ásatási terület az Összekötő-folyosó nyílásának az aljáig tartott, mert nem lehetett mélyebbre jutni a szűk helyen. Az Összekötő-folyosóban és a Felvezető-hasadékban nem voltak leletek. A dolgozatnak a barlanghoz kapcsolódó részéhez mellékelve lett Kovács Józsefnek két, 1932-ben készült fényképe, amelyek közül az egyiken a sziklaüreg vidéke, a Farkaskővel az előtérben, a másikon a barlang kőfülkéjének az ásatás előtti állapota látható.

Az 1940-ben megjelent, Mottl Mária által írt publikációban részletesen le van írva a barlang és a leletei. A dolgozatban az olvasható, hogy a gyér fauna indifferens összetétele és a kőeszközök kis száma alapján nem lehet pontosan megállapítani a sziklaüreg pleisztocén lerakódását. A vonatkozó résznél látható egy rajz a pointe à cran jellegű csonthegyről. A rajz mérete megegyezik a lelet méretével. Az Országjárás 1942. évi évfolyamában meg lett említve, hogy a Bükk egyik nevezetes barlangja a cserépváraljai Farkas-kő sziklaürege.

Az 1958-ban napvilágot látott, „A bükki kultúra elterjedése Magyarországon” című tanulmány szerint Cserépváraljától északkeletre található. A leletanyagát a szerzők nem ismerték és Kadić Ottokár végzett ásatást benne 1932-ben. Az előkerült, prehisztorikus cserépedények valószínűleg a bükki kultúra emlékei. Az 1962-ben kiadott, „Bükk útikalauz” című könyvben meg van röviden említve.

Az 1970-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című könyvben ismertetve van és a leírás szerint Cserépváralja északi határában nyílik. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban publikált Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve nyolc irodalmi hivatkozással. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy a Cserépvár alatt, a Farkaskőnél nyílik és ásatás volt benne. A kézirat vonatkozó része egy publikáció alapján íródott. Az 1977-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című könyvben az van írva, hogy Cserépváralja északkeleti határában, a Kis-Farkas-kő keleti oldalában, a Suba-lyuktól 3,5 kilométerre nyílik. Az ásatásakor néhány mousteri kultúrájú kőeszköz és barlangi medvecsontok kerültek elő. Valószínűleg átmeneti tanyahelye lehetett a suba-lyuki ősembernek. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint a Cserépváraljáról induló, piros sáv jelzésű turistaút mellett található a több részből álló, kis barlang, amelynek az ásatásakor csontmaradványok és kőeszközök kerültek elő.

A II. fülke üregkitöltése, a keresztszelvény 2-es profilja

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van feltüntetve a helye. A kiadványban az olvasható, hogy a suba-lyuki típusú kultúrához, illetve tágabb értelemben a bükki, középső őskőkorszakhoz tartozik a barlang szórványlelete. Az 1986. évi Karszt és Barlangban Hevesi Attila azt publikálta, hogy a Kis-Farkas-kő keletre néző, 20 méter magas sziklafalában van a rombarlangszerű sziklaüregnek a 17 méter mély zsombolya és a hat méter hosszú, három–négy méter széles, két–három méter magas odúja. A tanulmányhoz mellékelve lett egy fénykép a barlangról. 1991. június 24-én Kiss János, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagja egy elpusztult denevért és két repülő denevért észlelt a sziklaüregben.

A 2001. június 26-án írt és 2003. november 30-án javított állapotfelvételi kéziratban Regős József azt írta, hogy a vázlatosan, Dancza János által felmért és Mottl Mária által rajzolt barlangtérképek szerint a barlang 160 köbméter térfogatú, 58 méter hosszú, 20 méter vízszintes kiterjedésű, 15,5 méter függőleges kiterjedésű, 13,5 méter magas és két méter mély, valamint szabadon látogatható és a turistatérképek rossz helyen, legalább 200 méterrel északabbra jelölik a helyét. A leírásban az olvasható, hogy 58 méternél rövidebb. Regős József szerint, vázlatos mérés alapján a hossza körülbelül 48,5 méter, mert a Sziklaodú 7,5 méter, a Kőfülke hét méter, az átjáró nyolc méter, a feljáró öt méter, az oldalkijárat legfeljebb hat méter, a Kürtő alsó kiszélesedése, ha oldalágnak van tekintve, akkor hét méter és a Kürtő nyolc méter hosszú. Lehet, hogy Dancza János felmérése óta egy omlás miatt lett rövidebb, de az 1940-ben publikált barlangtérképekből ez nem megállapítható.

A 2008-ban kiadott, „A Suba-lyuk barlang” című könyvben van egy térkép a Bükk fontosabb, régibb kőkori lelőhelyeiről, amelyen látható a sziklaüreg, mint az egyik jelentős, barlangi lelőhely. A térképet Ludányi Csaba készítette Ringer Árpád és Regős József adatai alapján. A térkép szerint tipikus mousteri és valószínűleg késő őskőkorszaki leletek kerültek elő belőle. A könyvben megjelent, Suba-lyuk kronológia szerint 1932. július 18-án Kadić Ottokár kezdte el az ásatást. A kiadványban napvilágot látott, Székely Kinga által írt tanulmány szerint Kadić Ottokár 1932. augusztus 14-én egy levelet írt a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatóságának, hogy a sziklaüreg ásatása befejeződik. A könyv egyik részében publikálva lett Kovács Józsefnek hét fényképe a barlangról és az ásatásról.

2009. május 2-án Kovács Richárd szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, két hossz-szelvény barlangtérképet és két keresztmetszetet Kovács Jenő és Kovács Richárd felmérése alapján. A felmérés szerint 41 méter hosszú, két méter mély és 13,5 méter magas. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dancza János: Fűtési gondok a jégkorszakban. Búvár, 1939. (5. évf.) 347–351. old. (Megjelent a Természetbarátban is Voltak-e a jégkorszak emberének fűtési gondjai? címmel – 1934. (22. évf.) márc–máj. szám 3–4. old.)
  • Hevesi Attila szerk.: Bükk útikalauz. Bp. Sport, 1977. 80, 191, 339. old. (A Bükk-vidék barlangjai című fejezetet, a 49–88. oldalakat Dénes György írta.)
  • Kadić Ottokár: Jelentés az 1932. évi barlangkutatásaimról. Kézirat. Budapest, 1932. 4 old. A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézet adattárában.
  • Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.

További információk[szerkesztés]