Vecsem árvízi forrásszáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vecsem árvízi forrásszáj
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz15 m
Mélység2 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 193 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-68
Elhelyezkedése
Vecsem árvízi forrásszáj (Magyarország)
Vecsem árvízi forrásszáj
Vecsem árvízi forrásszáj
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 05″, k. h. 20° 43′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 05″, k. h. 20° 43′ 51″
A Wikimédia Commons tartalmaz Vecsem árvízi forrásszáj témájú médiaállományokat.

A Vecsem árvízi forrásszáj az Aggteleki Nemzeti Parkban található barlang. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Leírás[szerkesztés]

Bódvaszilas központjától északkeletre, 1,6 kilométerre, az Alsó-hegy oldalában, a Vecsem-forrásbarlang felett, a forrásbarlangtól nyugatra, 15 méterre, körülbelül 193 méter tengerszint feletti magasságban, egy fokozottan védett területen, cserjésben, sziklakibúvásban van a bejárata. Néhány turistatérkép jelöli a Vecsem árvízi-forrás helyét a forrás nevének a feltüntetésével.

A bejárat bontott jellegű, háromszög alakú, egy méter széles, 1,3 méter magas és függőleges tengelyirányú. A Vecsem-forrásnak az inaktív, árvízi forrásszája, de lehet, hogy időszakosan aktív. Elágazó térformájú. Középső triász, wettersteini mészkőben jött létre. Holocén állatmaradványok kerültek elő belőle. Engedéllyel és barlangjáró alapfelszereléssel tekinthető meg.

Előfordul az irodalmában Papkerti forrás ősi kitörési helye (Kordos 1984), Vecsem-árvizi-forrásszáj (Nyerges 1996), Vecsem árvizi forrásszáj (Vlk 2019), Vecsem-árvizi forrászáj feletti barlang (Nyerges 1996), Vecsem-árvízi forrásszáj (Nyerges 2002), Vecsem-forrás árvizi forrásszáj (Dénes 1960), Vecsemforrás árvizi forrásszája (Bertalan 1976), Vecsem-forrás árvizi kitörési helyei (Dénes 1959), Vecsem-forrás árvízi forrásszája (Kordos 1984), Vecsem-forrásbarlang (Kordos 1984) és Vecsem-forrás-barlang (Csernavölgyi, Hegedűs, Molnár 1977) néven is. Az utolsó két név megtévesztő, mert azok a másik, közeli barlangnak a nevei. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratnak az egyik része szerint a bódvaszilasi Papkerti forrás ősi kitörési helye azonos a Vecsem-forrás árvizi kitörési helyeivel. A 128. számú cédulán már ki van húzva ez az információ. A Vecsem-árvizi forrászáj (Nyerges 1996) név a Vecsem-forrásbarlang egyik névváltozata.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1958 nyarán a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport vizsgálta a Vecsem-forrásnak az árvízi, kitörési helyeit és két helyen robbantással elkezdte feltárni azokat. Az egyik árvízi forrásszájnál a bontás biztató volt. Az árvízi forrás a munka idején is működött. Itt sok törmelék lett eltávolítva és néhány métert sikerült behatolni a forrásszáj mögé. Tervezték, hogy abban az évben folytatják a feltárását. A csoport 1959 nyarán folytatta az árvízi forrás bontását. 1961 áprilisában a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály eltávolította a legutóbbi robbantáskor leomlott sziklákat az árvízi forrásszájból. 1964 nyarán a Vörös Meteor Barlangkutató Csoportnak egy kutatótábora volt a Vecsem-forrásnál, ahol a kutatók az árvízi forrásszájig mélyítették a medret. 1969-ben a VMTE Toldi Barlangkutató Csoport bontotta a Vecsem-forrás árvízi szájának az omladékát.

A Karszt és Barlang 1970. évi füzetében, Dénes Györgynek a zsombolygenetikához kapcsolódó hozzászólásában az olvasható, hogy a figyelmét a Vecsem-forrás feletti, fosszilis forrásnyomokra Szenthe István hívta fel és Dénes György szerint a Tapolca-forrás és a Vecsem-forrás felett átlagosan 70 méter magasságban található, fosszilis forrásnyomok az Alsó-hegy emelkedésének a bizonyítékai. 1975. március 18-án Csernavölgyi László juttatott el állatmaradványokat, éticsiga, béka, kígyó, Apodemus, vörös róka és borz maradványokat a Vecsem-forrás felett hat méterre, balra található, fosszilis forrásszájból a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumába. A leletek valószínűleg holocén koriak. A faunája olyan, mint a Vecsem-forrás faunája.

1976-ban a VMTE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Vecsem-forrás rendszerének a kutatásához. 1976 első felében felkészültek a helyszínen a nyári táborukra. 1976 nyarán, a nyári táboruk ideje alatt egy kijelölt helyen nyolc métert bontottak ki nagy munkával és haladtak előre a csoporttagok a hegylábi törmelékben, az árvízi üregrendszerben. A tábor befejezésekor az egyik oldalon valószínűleg elérték a szálkőzetet, vagy egy nagy, oldásnyomos kőzetdarabot. Az év első felében végzett előkészítő munka ezért sikeres volt. A helyszínen tapasztalták, hogy az árvízi forrásszáj kőbányájában a korábbi években kibontott és felhalmozott anyag gátolta az őszi csapadéknak a kijutását az árvízi szájon át. A forrásvíz egy kicsit visszaduzzadt és elöntötte a bontott járatokat. A gát megszüntetésére nem volt lehetőségük a nyári tábor alatt, de tervezték, hogy a következő évben, a tavaszi hónapokban lebontják a törmelékgátat. 1976 nyarán a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport próbálta bontani a régi, árvízi forrásszájat, de eredménytelenül. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 128. számú cédulán az olvasható, hogy a Bódvaszilason, az Alsó-hegyen található, árvízi forrásbarlang néhány méter hosszú. A kézirat szerint két irodalmi hivatkozás alapján ismertette Bertalan Károly.

Az 1977. január 30-án készült, egy 1975. augusztusi bejárás alapján kitöltött, szpeleográfiai terepjelentésben össze vannak keverve a Vecsem árvízi forrásszájról és a Vecsem-forrásbarlangról szóló információk. A terepjelentésben az olvasható, hogy az 5452/69 barlangkataszteri számú Vecsem-forrás-barlangnak Bódvaszilason, Bódvaszilastól északkeletre, 1,6 kilométerre, a Vecsem-forrástól északnyugatra, 20 méterre, körülbelül 180 méter tengerszint feletti magasságban, egy sziklakapuban van a sziklahasadék jellegű bejárata. 1974. novemberben fedezte fel a VM Tektonik Barlangkutató Csoport. A barlang leginkább vízszintes jellegű. Egy inaktív forrásszáj. 14 méter az alaprajzi hossza, 14 méter a hossza a valóságban, kilenc méter a vízszintes kiterjedése és öt méter a függőleges kiterjedése. A sok, kitöltő anyag kőtörmelékből és agyagból áll. Az ásatásra alkalmas terület öt négyzetméter. A barlang feltárása közben egy cseréptöredék került elő, amely Kemenczei Tibor meghatározása szerint késő bronzkori, az i. e. 10. századból származik. A lelet a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a Vecsem-forrásbarlang nevénél, hogy a forrásbarlang két névváltozata a Vecsem-forrás árvízi forrásszája és a Papkerti forrás ősi kitörési helye, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1996-ban Nyerges Miklós rajzolt a Vecsem-forrásbarlangról egy alaprajzi barlangtérképet, de a barlangtérképen a Vecsem-árvizi forrászáj név látható, valamint a Vecsem árvízi forrásszájról egy alaprajzi barlangtérképet három keresztmetszettel és ezen a barlangtérkép-lapon a Vecsem-árvizi forrászáj feletti barlang elnevezés szerepel. 1996-ban egy nyári kutatótábor lett szervezve, amelynek a fő célja az volt, hogy a régóta kutatott Vecsem-forrás mögött lévő barlangrendszer fel legyen tárva. Az egyik tervezett, bontási hely a Vecsem-árvizi-forrásszáj volt.

Az 1998-ban napvilágot látott, „Az Aggteleki Nemzeti Park” című könyvben az van írva, hogy a Vecsem-forrás mögött feltételezett, patakos járatokba sem a víznyelőkből, sem a forrás felől nem sikerült bejutni. A forrás patakos rendszere feltárásra vár. A Vecsem-forrás rendszerének csak rövidebb-hosszabb befolyási és torkolati szakasza lett feltárva a víznyelőkön át eltűnő patak és a forrásokban felszínre lépő víz útját követve. A 2002-ben készült nyilvántartólapja szerint körülbelül 193 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A barlang 10 méter hosszú, két méter függőleges kiterjedésű, két méter mély és nyolc méter vízszintes kiterjedésű. Ezek a méretadatok becsléssel lettek megállapítva. Szabadon látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]