Rejtek-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Rejtek-zsomboly
Hossz450 m
Mélység66,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés66,5 m
Tengerszint feletti magasság412,2 m
Ország Magyarország
Település Szögliget
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus korróziós eredetű karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5451-1
Elhelyezkedése
Rejtek-zsomboly (Magyarország)
Rejtek-zsomboly
Rejtek-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 31′ 56″, k. h. 20° 41′ 33″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 56″, k. h. 20° 41′ 33″

A Rejtek-zsomboly egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Azért jelentős és érdekes barlang, mert a kialakulása összetett és a karsztvidék barlangjai között csak itt fordulnak elő az úgynevezett dolomitpor-cseppkövek. Szögliget négy fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírása[szerkesztés]

Az Aggteleki-karszton, az Alsó-hegy fennsíkján jellemzően aknabarlangokat találunk, ilyen a 66,5 méter mély, az alsó-hegyi Dusának a Szilvás-tető nevű részén elhelyezkedő Rejtek-zsomboly is. A Bódvaszilastól és Szögligettől körülbelül egyforma távolságban lévő zsomboly lezárt, függőleges tengelyirányú, 412,2 méter tengerszint feletti magasságban nyíló bejárata egy nagyon bokros területen van, ezért kapta a nevét. A szűk bejáratát a sűrű aljnövényzetben nehéz megtalálni, így kiválóan alkalmas rejtekhelynek, de nem használták annak.

A dolomitos, triász mészkőbe mélyedő zsombolynak a jelentőségét, a kialakulásának az összetettsége és az Aggteleki-karszt barlangjai között csak itt látható dolomitpor-cseppkövek adják. A barlang egyes részeit alkotó, a nedvesség hatására porladó dolomit aláhullva, cseppkőszerű képződményeket hoz létre. Az 1974-ben feltárt, 66,5 méter mélységig lenyúló, új szakasz képződményekben különösen gazdag, így erre a szakaszra régen, kivételes esetben adtak kutatási, vagy látogatási engedélyt. Párhuzamos aknákból és az aknákat összekötő, vízszintes részből áll. A barlang függőleges metszete egy H betűhöz hasonló, amelynél a H bal oldali szárának a felső végén van a bejárat, az alján az 1959-es feltárás 56,5 méter mélyen található végpontja. A H betű vízszintes szakasza a két kürtőt összekötő Xilophon-folyosó, a jobb oldali szára az 1974-ben feltárt, új rész. A barlang vízszintes kiterjedése 70 méter.

A barlang képződményeinek aragonittartalma arra utal, hogy a barlangban nem csak felülről beszivárgó karsztvíz, hanem a mélyből feltörő hévíz is jelen lehetett hosszú ideig. Nem találhatók meg a hévizes barlangokra jellemző oldási formák, így feltételezhető, hogy alacsonyabb hőmérsékletű, kevert vízről van szó. A barlangra jellemző borsókövek csak a 18 méteres mélységtől lefelé találhatók meg, 25 métertől már nagy sűrűségben, amely arra utalhat, hogy az azokat kialakító, kevert víz csak eddig a szintig volt jelen a barlangban. A meleg víz szerepe így leginkább a képződmények kialakítására korlátozódott. A barlangot egy tektonikus kőzetrés mentén, a beszivárgó víz korróziós hatása hozta létre.

Változatos cseppkövek alakultak ki a járataiban, például függőcseppkő, szalmacseppkő, cseppkőléc, cseppkőzászló, állócseppkő, cseppkődob, cseppkőoszlop, cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés. A barlang mélyebb részein a borsókövekre települt cseppkövek, míg a középső részeken cseppkövekre települt borsókövek is láthatók, amely arra utal, hogy a meleg, vagy kevert vizes elöntés több periódusban történt, de a barlang jelenlegi víztelen állapota is már hosszú ideje tart. A borsókőszerű, gömbhéjas képződmények kemény és omlékony változatban is előfordulnak, a formájuk alapján korallalakúakat és gombaalakúakat lehet megkülönböztetni. A cseppköveken kívül, aragonit kristálytűk és dolomitpor-cseppkövek képződtek benne, az utóbbiak az 1974-ben feltárt, új részben. A barlang triász mészkőben jött létre, de a dolomitos terület határán helyezkedik el, így sok helyen jelen van benne a karsztosodásra nem hajlamos, de a víz hatására elporló dolomit. A falakról leváló, elporló dolomit aláhullva megtapad a párkányokon és a fal egyenetlenségein, és cseppkövekhez hasonló, sokszor lefolyásos képződmény növekszik belőle. A szinte tiszta dolomitból álló képződmények teljesen puhák, a nagyjából felerészben mészkövet tartalmazók kemények. Ezek a különösen sérülékeny képződmények indokolták, hogy az új részbe különlegesen indokolt esetben adtak kutatási engedélyt. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, elektromos lámpa használatával, tiszta ruhában és kötéltechnikai eszközök alkalmazásával tekinthető meg. Az ásványkiválások védelmét a beépített létrák biztosítják, amelyek a közlekedést is megkönnyítik.

Előfordul az irodalmában Hide-out Pothole (Kósa 1992), Hide-out pothole (Kósa 1992), Mudrán-lyuk ˙(Kósa 1992), Szilvástetői Rejtek-zsomboly (Nyerges 2003) és szilvástetői Rejtek-zsomboly (Kordos 1984) néven is. A Rejtek-zsomboly név először 1959-ben fordul elő az irodalmában (Dénes 1959).

Kutatástörténete[szerkesztés]

1957-ben Zemlényi József hívta fel a közelben dolgozó barlangkutatók figyelmét a helyiek által már a második világháborúban ismert barlangra. Zemlényi József és Szikla László 22 méteres mélységig járt benne. 1958 nyarán, valamint 1958. karácsony és újév között a Dénes György által vezetett Vörös Meteor Barlangkutató Csoport egy omlás átbontásával, a legújabb felmérés alapján 56,5 méter mélységig tárta fel. Ekkor a csoporttagok kőzetmintákat és képződménymintákat gyűjtöttek a barlangból és részletesen felmérték, amely szerint a mélysége 62,5 méter volt. 1959-ben megint térképező munkát és különböző megfigyeléseket végeztek benne. A barlang első barlangtérképeit, két hosszmetszeti barlangtérképet keresztmetszetekkel és egy alaprajzi barlangtérképet a Dénes György, Kósa Attila és Rónai Miklós által végzett felmérés alapján 1959-ben Kósa Attila szerkesztette és Kovács György rajzolta.

1961-ben Magyarországnak a 13. és az Aggteleki-karsztnak az ötödik legmélyebb barlangja volt a 63 méteres mélységével Buczkó Emmi összeállítása alapján. 1962. március 30-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Őslénytani Intézetében Kósa Attila előadást tartott a zsomboly ásványtanáról 80-nál több hallgató előtt. A Karszt és Barlang 1963. 2. félévi számában egy tanulmány jelent meg a barlangról, amelyet Kósa Attila írt, valamint az 1959-ben szerkesztett barlangtérképek. Kósa Attilának az 1964-es, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában többször meg van említve. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint, a 63 méteres mélységével a negyedik legmélyebb zsomboly volt az Alsó-hegynek a magyarországi részén és az egyik, 36 méter mély aknája az ötödik legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegynek a magyarországi részén, valamint két fénykép jelent meg a zsombolyról, az egyik a címoldalon.

1974-ben a Pelikán István és Balogh László által vezetett, a Vörös Meteor Barlangkutató Csoporthoz tartozó kutatók fedeztek fel a függőleges kiterjedésű barlang Iker-akna nevű részének az oldalán, egy szűk nyíláson átjutva egy vízszintes járatot, a Xilophon-folyosót, amely egy másik, felfelé és lefelé is tekintélyes méretű, függőleges kürtőbe vezetett. Az új rész legmélyebb pontja 66,5 méterrel volt a bejárat alatt. A barlangról a második barlangtérkép 1974-ben, az új rész felfedezésekor készült és a barlangtérképhez a barlangot Csernavölgyi László, Kósa Attila, Molnár András és Pelikán István mérte fel. Ezen a két mélypont 62,5 és 73 méter mélyen van, valamint ez a két adat jelent meg szinte az összes, 2001 előtt kiadott szakirodalomban és publikációban. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították.

Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1974. évi bejárása alapján, 1977-ben kitöltött szpeleográfiai terepjelentés szerint az alaprajzi hossza 70 méter, a hossza a valóságban 170 méter, a vízszintes kiterjedése 60 méter és a függőleges kiterjedése 74 méter. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 74 méteres mélységével az országnak a 32. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, az előzőnél frissebb lista alapján hazánknak a 34. legmélyebb barlangja volt a 74 méter mély zsomboly. Az összeállítás szerint 1975-ben 72 méter mély és 1976-ban 74 méter mély volt. A VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoport tagjai 1978 őszén mintát vettek a kitöltéséből őslénytani vizsgálat miatt, de a minta ősmaradvány mentes volt. 1978. november 7-én lezárta a bejáratát az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Barlangtani Intézetének a megbízásából a Vörös Meteor TE Tektonik Barlangkutató Csoportja a denevérek szabad közlekedését nem akadályozó vasajtóval.

1980-ban az ajtót átfestették a VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoport barlangkutatói. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang a genetikai és az ásványtani jelentősége miatt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és az országos barlanglistában szerepel a neve egy névváltozatával, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a 39. legmélyebb barlangja volt a 74 méteres mélységével. Az 1989. évi adatfelvételkor meg lett állapítva, hogy a bejárati terem omlásveszélyes, a kombinált reteszes kockazárral ellátott ajtó jól működik és a beépített létrák jó állapotúak.

Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben megjelent az 1975-ben és 1984-ben publikált, izometrikus barlangtérkép-vázlat, az 1963. évi Karszt és Barlangban megjelent barlangtérképek és az 1977-ben készült barlangtérkép, valamint több adattal együtt fel van tüntetve 14 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. Az 1994-ben kitöltött barlang nyilvántartólap szerint körülbelül 150 méter hosszú és a vízszintes kiterjedése 68 méter. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott, nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalának Barlangtani Osztálya által készített, 1999 és 2001 közötti felmérés 56,5 és 66,5 méteres mélységet mért a két mélyponton, így ez tekinthető a hivatalos és pontos adatnak. A felmérés összesen 448,2 méternyi poligonhosszt tartalmazott, amely jelentősen több a korábbi mérések 150 méteres adatánál. A felmérés alapján, 2001 májusában rajzolva lett egy alaprajzi barlangtérkép keresztmetszetekkel és egy hosszmetszeti barlangtérkép. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 412,2 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 450 méter hosszú, a függőleges kiterjedése 66,5 méter és a vízszintes kiterjedése 70 méter. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 412 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, a hossza 450 méter, a mélysége 66,5 méter és a bejárati terem alatti részeket a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport kutatói 1957-ben, illetve 1974-ben fedezték fel. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dénes György: A Pesti Szilvás és a Rejtek-zsomboly. A KPVDSZ VMTE Évkönyve, 1981. 183–191. old.
  • Kósa Attila: Adatok a szögligeti Rejtek-zsomboly ásványtani problémáihoz. Kézirat, 1962. (A kézirat a szerző tulajdonában volt.)
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Barlangok teljes védelmének problémája a Rejtek-zsomboly példájának tükrében. In: Baradla 150 Nemzetközi Konferencia. Bp. 1975. MKBT kiadvány. 155–158. old.
  • Kósa Attila: Hungary's Hide-out Pothole. N.S.S. News, 1975. szeptember. 140. old.
  • Kósa Attila: A Rejtek-zsomboly. Élet és Tudomány, 1976. február 20.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. 1984.
  • A Tektonik Barlangkutató Csoport kézirata az MKBT barlangkataszteri pályázatra. 1977.

További információk[szerkesztés]