Tihanyi Forrás-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihanyi Forrás-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 14 m
Mélység 1 m
Magasság 3,5 m
Függőleges kiterjedés 4,5 m
Tengerszint feletti magasság 186 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hidrotermális eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4463-1
Elhelyezkedése
Tihanyi Forrás-barlang (Magyarország)
Tihanyi Forrás-barlang
Tihanyi Forrás-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 21″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Forrás-barlang témájú médiaállományokat.

A Tihanyi Forrás-barlang egy fokozottan védett barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

Tihany belterületén, a tihanyi apátság udvarában, a templom bejáratával szemben, a Csokonai-ligetben, 186 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. Hidrotermális eredetű, de inaktívvá vált. Idegenforgalmi szempontból lett kiépítve és a bejárata egy rácsos vasajtóval van lezárva. A barlang abban a forráskúpban található, melyre az egykori tihanyi vár, majd az apátság temploma épült. A forráskúp eredeti formáját már nem lehet felismerni a rajta történt, többszöri, nagyszabású építkezések miatt, melyek során a kőzetének a jelentős részét lebontották, másutt ráépítettek. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

A kőből rakott, boltíves bejáraton át lépcsőkön jutunk le a külszíntől 130 centiméterrel lejjebb kialakított barlangi járószintre. A barlang két egymásba kapcsolódó csarnokból és két nagyobb beugróból áll. Az első csarnok öt méter hosszú és négy méter széles. A magassága változó a különböző nagyságú, mennyezeti boltozódások miatt, a bejáratközeli boltozódásnál 320 centiméter, majd tovább 200 centiméter, az ablak melletti boltozódásnál 400 centiméter. Az első csarnok bal oldali végénél 290 centiméter magasságban egy 40×50 centiméteres ablakot építettek a természetes nyílásba. Az oldalfalakon oldott eredetű beugrók vannak, melyek fokozatosan mennek át a mennyezet boltozódásába. Az első csarnok mennyezetén két litoklázis figyelhető meg. Az egyik az ablaktól indul, merőlegesen a bejárat irányára és keresztezi az ablak melletti, hosszúkás boltozatot. Valószínűleg ez a litoklázis határozta meg a boltozat kialakulását. A másik szintén az ablaktól indul és a bejárat felé tart. A második csarnok szintén öt méter hosszú, de csak 2,5 méter széles és az átlagos magassága két méter. Az eleje és a vége egy természetes, oldott üreg, azonban a közepe mesterségesen tágított. A jobb oldali, első részéből két, oldott eredetű, emelkedő talpvonalú, egy méter körüli alacsony, 170 centiméter, illetve 270 centiméter hosszú beugró nyílik. A barlang méretét az egyes korábbi leírók nem egyformán adták meg, Bertalan Károly (1972) négy méter hosszúnak, Buckó (1970) nyolc méter hosszúnak, öt méter szélesnek és három méter magasnak írta le. Az 1983-as felmérés szerint, a nemzetközileg elfogadott, barlangméret-számítás alapján a hossza 14 méter, az átlagos szélessége 2,5 méter, az átlagos magassága 2,2 méter és a térfogata körülbelül 56 köbméter.

A barlang falán több helyen, a bejárattól balra, a beugrókban és a mennyezeten jól láthatók az oldott formák, a barázdák, a kannelurák, melyeket utólag egy vékony, karbonátos bekérgeződés borított. A mesterséges tágítások feltárják a kúp gejziritjének a szerkezetét. Az első csarnok bejárattal szemközti falán ívesen elrendeződött, hidrokvarcit lemezekből álló réteg látható, melyre tömegesen, magas hőmérsékletű vízből kivált, meszes-kovás gejzirit települt. A bejárat közelében és a második terem végében diónyi, almányi, sárga, opál kiválásokat lehet látni. A barlang alját elegyengetett törmelék alkotja.

Az egy–három méter vastag kőzetben levő, nagy bejáratú és jól szellőző barlang hőmérséklete jól követi a környezetének a hőmérsékletét. Víz csak ritkán, páralecsapódás formájában jelentkezik benne. A barlang törmelékből álló aljának az esetleges ásatása várhatóan felderítené az egykori forráskürtő helyét és annak az ásványtartalmát, továbbá bizonyára történelmi leleteket is tartalmazna. Az automatikus világítással ellátott barlang a bejárati rácson keresztül tekinthető meg.

Előfordul az irodalmában Apátsági-forrásbarlang (Eszterhás 1984), Apátsági forrásbarlang (Kordos 1984), Apátsági forrásüreg, Apátsági-forrásüreg (Eszterhás 1984), Barlangüreg Tihany apátság mellett, Csokonai-barlang, Forrás-barlang (Eszterhás 1984), Forrásbarlang (Kordos 1984) és Tihanyi-forrásbarlang (Eszterhás 1984) néven is. A Tihanyi Forrás-barlang név először 1984-ben jelent meg az irodalmában (Eszterhás 1984).

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlang belseje

A barlangot 1951-ben a Magyar Állami Földtani Intézet felkérésére és megbízása szerint tereprendezés közben egyetemi hallgatók tárták fel és szabadították ki a törmelékből. Bartha Ferenc vezette a feltárást és készítette el az első térképét. A Forrás-barlang e kúpnak valószínűleg csak az egyik ürege. Egy ilyen nagy kúpban bizonyára több barlangméretű üreg is lehetett. Az 1951-es évet pedig csak az újrafelfedezés évének tekinthetjük. Minden jel arra vall, hogy korábban jól ismert és használt barlang volt. A forráskúp természetes kiemelkedését kevés átalakítással, átépítéssel a tihanyi vár egyik bástyájának képezték ki, barlangját pedig a várőrség berendezte a saját céljára. A törökök alóli felszabadulás után a végvári katonaságtól az apátság visszakapta a meglehetősen romos várrá alakított monostort. Alighanem ekkor felejtődött el a barlang létezése. A kétszáz évig elfeledett barlangot az 1951-es feltárás tette megint ismertté. Ezután építette ki a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal a kelet felé néző bejáratát és látta el villanyvilágítással.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal fokozottan védett barlanggá nyilvánította a kialakulásának a módja miatt. Ezt a védettséget a kedvező fekvése is alátámasztotta. Az 1984-ben publikált, „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolásban olvasható a neve és négy névváltozata, valamint meg van említve, hogy 8×5 méteres és három méter magas. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel három névváltozata és egy térképen van feltüntetve a helye. 1987-ben Eszterhás István jelentette meg a barlang részletes leírását. 2001 óta fokozottan védett barlang. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 186 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata és a két teremből álló, csak 14 méter hosszú, mesterségesen tágított barlangot az utóvulkáni tevékenység hozta létre.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]