Tihanyi Forrás-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tihanyi Forrás-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 14 m
Mélység 1 m
Magasság 3,5 m
Függőleges kiterjedés 4,5 m
Tengerszint feletti magasság 186 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4463-1
Elhelyezkedése
Tihanyi Forrás-barlang (Magyarország)
Tihanyi Forrás-barlang
Tihanyi Forrás-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 21″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 50″, k. h. 17° 53′ 21″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tihanyi Forrás-barlang témájú médiaállományokat.

A Tihanyi Forrás-barlang egy fokozottan védett barlang, amely a Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

A barlang Tihany belterületén, az apátsági templommal szemben, a Csokonai-ligetben van. Hidrotermális eredetű üreg. Idegenforgalmilag kiépítették és a bejáratát rácsos vasajtóval lezárták. A bejáratának tengerszint feletti magassága 186 méter. A barlang abban a forráskúpban található, melyre az egykori tihanyi vár, majd az apátság temploma épült. A forráskúp eredeti formáját már nem lehet felismerni a rajta történt többszöri nagyszabású építkezés miatt, mely során a kőzetanyagának jelentős részét lebontották, másutt ráépítettek. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

A kőből rakott, boltíves bejáraton át lépcsőkön jutunk le a külszíntől 130 centiméterrel lejjebb kialakított barlangi járószintre. Maga a barlang két egymásba kapcsolódó csarnokból és két nagyobb beugróból áll. Az első csarnok 5 méter hosszú és 4 méter széles. Magassága változó a különböző nagyságú mennyezeti boltozódások miatt, a bejáratközeli boltozódásnál 320 centiméter, majd tovább 200 centiméter, az ablak melletti boltozódásnál 400 centiméter. Az első csarnok bal oldali végénél 290 centiméter magasságban egy 40x50 centiméteres ablakot építettek a természetes nyílásba. Az oldalfalakon oldásos eredetű beugrók vannak, melyek fokozatosan mennek át a mennyezet boltozódásába. Az első csarnok mennyezetén két litoklázis figyelhető meg, az egyik az "ablaktól" indul merőlegesen a bejárat irányára és harántolja az ablak melletti hosszúkás boltozatot (alighanem e litoklázis határozta meg a boltozat kialakulását), a másik szintén az ablaktól indul és a bejárat felé tart. A második csarnok szintén 5 méter hosszú, de csak 2,5 méter széles és az átlagos magassága 2 méter. Eleje és vége természetes oldásos üreg, azonban a közepe mesterségesen tágított. Jobb oldali első részéből két oldásos eredetű, emelkedő talpvonalú, 1 méter körüli alacsony 170 centiméter, illetve 270 centiméter hosszú beugró nyílik. A barlang méretét az egyes korábbi leírók nem egyformán adták meg, Bertalan Károly (1972) 4 méter hosszúnak, Buckó (1970) 8 méter hosszúnak, 5 méter szélesnek, 3 méter magasnak írja le. Az 1983-as felmérés szerint a nemzetközileg elfogadott barlangméret-számítás alapján a hossza 14 méter, az átlagos szélessége 2,5 méter, az átlagos magassága 2,2 méter és a térfogata körülbelül 56 köbméter.

A barlang falán több helyen (a bejárattól balra, a beugrókban és a mennyezeten) jól láthatók oldásos formák, barázdák, kannelúrák, melyeket vékony utólagos karbonátos bekérgeződés borít. A mesterséges tágítások feltárják a kúp gejziritjének a szerkezetét. Az első csarnok bejárattal szemközti falán ívesen elrendeződött hidrokvarcit lemezekből álló réteg látható, melyre tömeges meszes-kovás gejzirit települt. A bejárat közelében és a második terem végében diónyi, almányi sárga opál kiválásokat lehet látni. A barlang alját elegyengetett törmelék alkotja.

Az 1–3 méter vastag kőzetben levő, nagy bejárattal és átszellőzéssel bíró barlang hőmérséklete jól követi a környezetének hőmérsékletét. Víz csak ritkán, páralecsapódás formájában jelentkezik benne. A barlang törmelékből álló aljának az esetleges ásatása várhatóan felderítené az egykori forráskürtő helyét és annak ásványtartalmát, továbbá bizonyára történelmi leleteket is tartalmazna. Az automatikus világítással ellátott barlang a bejárati rácson keresztül megtekinthető.

Előfordul az irodalmában Apátsági-forrásbarlang (Eszterhás 1984), Apátsági forrásbarlang (Kordos 1984), Apátsági forrásüreg, Apátsági-forrásüreg (Eszterhás 1984), Barlangüreg Tihany apátság mellett, Csokonai-barlang, Forrás-barlang (Eszterhás 1984), Forrásbarlang (Kordos 1984) és Tihanyi-forrásbarlang (Eszterhás 1984) néven is. A Tihanyi Forrás-barlang név először 1984-ben jelent meg az irodalmában (Eszterhás 1984).

Kutatástörténete[szerkesztés]

A barlang belseje


A barlangot 1951-ben a Magyar Állami Földtani Intézet felkérésére és megbízása szerint tereprendezés közben egyetemi hallgatók tárták fel és szabadították ki a törmelékből. Bartha Ferenc vezette a feltárást és készítette el az első térképét. A Forrás-barlang e kúpnak valószínűleg csak az egyik ürege. Egy ilyen nagy kúpban bizonyára több barlangméretű üreg is lehetett. Az 1951-es évet pedig csak az újrafelfedezés évének tekinthetjük. Minden jel arra vall, hogy korábban jól ismert és használt barlang volt. A forráskúp természetes kiemelkedését kevés átalakítással, átépítéssel a tihanyi vár egyik bástyájának képezték ki, barlangját pedig a várőrség berendezte a saját céljára. A törökök alóli felszabadulás után a végvári katonaságtól az apátság visszakapta a meglehetősen romos várrá alakított monostort. Alighanem ekkor felejtődött el a barlang létezése. A kétszáz éves elfelejtettségből az 1951-es feltárás tette megint ismertté. Ez után építette ki a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal a kelet felé néző bejáratát és látta el villanyvilágítással.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982-ben az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal fokozottan védett barlanggá nyilvánította a kialakulásának módja miatt. Ezt a védettséget a kedvező fekvése is alátámasztotta. Az 1984-ben publikált „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolásban olvasható a neve négy névváltozatával és meg van említve, hogy 8×5 méteres és 3 méter magas. Az 1984-ben kiadott „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel három névváltozata és térképen van feltüntetve a helye. 1987-ben Eszterhás István jelentette meg a barlang részletes leírását. 2001 óta fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]