Büdös-pest

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Büdös-pest
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz 37 m
Mélység 0 m
Magasság 13 m
Függőleges kiterjedés 13 m
Tengerszint feletti magasság 307 m
Ország Magyarország
Település Miskolc
Földrajzi táj Bükk-fennsík
Típus inaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5363-3
Elhelyezkedése
Büdös-pest (Magyarország)
Büdös-pest
Büdös-pest
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 20° 38′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 03″, k. h. 20° 38′ 04″

A Büdös-pest leginkább régészeti jelentőségű, 1982 óta fokozottan védett barlang. A Bükki Nemzeti Parkban, Miskolc területén található. Az 1951-ben régészeti védelem alá helyezett barlang szabadon látogatható, a megtekintéséhez még lámpa sem kell.

Leírása[szerkesztés]

A bükk-fennsíki Kis-fennsíkon, a Forrás-völgy oldalában, a völgy talpa felett 42 méterrel magasabban, a Szeleta-gerinc északi oldalában, a Szeleta-barlangtól északkeletre, 307 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. A bejárata 6,5×5 méteres és ívelt. Triász mészkőben jött létre. A 37 méter hosszú, 3–5 méter széles, átlagosan három méter magas, inaktív forrásbarlang belső része egyre jobban emelkedik, majd a vége, a feltárás közben keletkezett, 6×4 méter átmérőjű, 7 méter magas, felszínre nyíló kürtőben végződik. Ez utóbbi megközelítése az omlásveszély miatt életveszélyes. Kedvelt kirándulóhely.

Előfordul az irodalmában Büdöspest (Kadić 1934), Büdös-pest-barlang (Ringer 2002), Büdös-Pest-barlang (Neidenbach, Pusztay 2005), Büdöspesti barlang (Kadić 1907), Büdöspestibarlang (Kadić 1907) és Büdöspestoldali barlang néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A kutatása 1906-ban kezdődött, de a pleisztocén emlékekre jóval később bukkantak rá. A Szeleta-barlangban végzett eredményes ásatások után, az ősember bükki jelenlétének ismeretében, 1913-ban egy újabb kutatóárkot mélyített Kadić Ottokár, ekkor már a barlang fenekéig. Az eredmény nem maradt el, ezért 1916-ban megkezdték a szisztematikus felásást. A leletanyag újraértékelését Mester Zsolt végezte. A kitöltésének hét pleisztocén és két holocén rétege lett azonosítva. Eszerint az első rétegcsoport az utolsó interglaciális időszakából, tehát körülbelül 130–100 ezer évvel ezelőtti időből való. A pleisztocén rétegekben, az alulról számított harmadik és az ötödik rétegben a bábonyi, a tipikus moustéri és a charenti kultúrát, tehát őskőkorszaki kultúrákat lehetett azonosítani. Ringer Árpád szerint a harmadik rétegében a taubachi kultúra is jelen van.

A két felső, holocén réteg a nyolcadik és a kilencedik réteg. Az alsó, barna humusz, nyolcadik réteg gazdag neolitkori leletanyagot szolgáltatott. A finom kidolgozású, néhol belül is mintázott, a karcolásokban vörös festékkel díszített cserepek a bükki kultúrába tartoztak. Ebből a rétegből került elő az 1913-as ásatás alkalmával egy 45–55 éves korában elhunyt nő majdnem hiánytalan csontváza, melyet a bejárat közelében, hanyatt fekve, széttárt karokkal temettek el. Ennél valamivel beljebb került elő egy férfi, egy gyermek és egy csecsemő csontváza. A legfelső rétegben kevés kőrézkori cserépen kívül, a késő bronzkori Kyjatice-kultúra hagyatéka volt jelen nagyobb mennyiségben.

1951-ben régészeti védelem alá helyezték. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben olvasható róla egy összefoglaló. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

A régészeti leletek mellett az üledékből barlangi medve, barlangi farkas, borz, barlangi oroszlán, havasi nyúl, óriásszarvas, barlangi hiéna, jávorszarvas, rénszarvas, kőszáli kecske, őstulok, bölény, gyapjas orrszarvú, vadló és mamut csontanyag is a felszínre került.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]