Papp Ferenc-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Papp Ferenc-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz400 m
Mélység66 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés66 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Pilisborosjenő
Földrajzi táj Pilis
Típus felszakadásos, inaktív, hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4820-3
Elhelyezkedése
Papp Ferenc-barlang (Magyarország)
Papp Ferenc-barlang
Papp Ferenc-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″

A Papp Ferenc-barlang sokáig a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja volt. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.

Leírás[szerkesztés]

Pilisborosjenő szélén, Budakalász mellett, az Ezüst-hegy felhagyott kőfejtőjében található. A budapesti Csillaghegyi HÉV-megállótól gyalog, a piros sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg. Felfelé haladva a kőfejtő udvarában, a sziklafal felé, először az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejáratát lehet észrevenni, amely nagyobb, mint a tőle körülbelül 20 méter távolságra, a kőbánya északnyugati sarkában található Papp Ferenc-barlangé. A sziklafal aljában, egy töbörszerű berogyás alatt nyílik.

A vízszintes kiterjedése 52 méter. A méretein kívül földtani szempontból is fontos az, hogy a 60 méternél nagyobb mélységű barlangban feltárul a hegy üledékes kőzeteinek a rétegsora, a felszínen elhelyezkedő, oligocén, hárshegyi homokkő, a felső eocén márga rétegek, a felső triász, dachsteini mészkő és a dolomit. A barlang két jól elkülöníthető részre osztható. A felső, hárshegyi homokköves része omlások, beszakadások által alakult ki és labirintusos jellegű. Az alsó, karbonátos kőzetekben található, nagyobbik része hévizes oldódás miatt keletkezett. A két szakaszt a Csiga nevű csőjárat kapcsolja össze. Néhány helyen hideg vizes eredetű oldáscsövek láthatók. A barlang nincs lezárva, de a megtekintéséhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Barlangjáró alapfelszereléssel és barlangjáró gyakorlattal járható.

Papp Ferenc nevéről lett elnevezve, aki nem sokkal a felfedezés előtt hunyt el. Előfordul az irodalmában Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Kordos 1984), Ezüst-hegyi III. sz. barlang (Egri 2003) és Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének barlangja (Kordos 1984) néven is. A számot tartalmazó neveket azért kapta, mert a kőbányában még két másik barlang is ismert volt. Az Ezüst-hegyi 1. sz. barlangot még a kőbánya működése idején lefejtették. Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang egyik neve Szophoklész-barlang.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot 1969. február 16-án tárta fel a Szenthe István vezette Vörös Meteor Természetbarát Egyesület barlangkutatóinak egy csoportja. Szenthe István sejtette, hogy a közel vízszintesen települt homokkőrétegek egy körülbelül 30 méteres szakaszon történő megszakadása, besüllyedése alatt barlangnak kell lenni. A leomlott, hatalmas homokkőtömbök között, hosszú ideig tartó keresés, bontás után találtak rá. 1969 februárjában 14 darab, alvó kis patkósdenevért találtak a róluk elnevezett Denevér-teremben. Szenthe István 1969-ben klimatológiai vizsgálatokat végzett benne. Szenthe István végezte el az első, ideiglenes pontokkal történt, függőkompaszos felmérését. A felmérés alapján készült barlangtérkép valószínűleg elveszett. A felméréskor derült ki, hogy a Legény-barlangot megelőzve, a Pilis leghosszabb barlangja. A körülbelül 400 méteres hosszát azóta sem sikerült növelni. 1969-ben Berán János is részt vett a kutatásban.

A feltárást követően Kordos László, majd Csekő Árpád nagy mennyiségű diapozitívet készített. 1970-ben a Szpeleológia Barlangkutató Csoport végezte el a teljes feldolgozását az addigi kutatásoknak. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben felvették a fokozottan védett barlangok közé az ásványkiválásai és a geológiai, valamint a morfológiai értéke miatt. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 360 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 400 méter hosszú és 62 méter mély barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva. A kiadványnak az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve.

1989-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály készítette el a legújabb barlangtérképét. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy a hossza 400 méter, a függőleges kiterjedése 66 méter és a vízszintes kiterjedése 52 méter. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 400 méter hosszú és 66 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2019. február 23-án délután egy turista eltévedt benne, akit a Barlangi Mentőszolgálat segített a felszínre.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]