Papp Ferenc-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Papp Ferenc-barlang
A barlang bejárata 2020-ban
A barlang bejárata 2020-ban
Hossz400 m
Mélység66 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés66 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Pilisborosjenő
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus felszakadásos, inaktív, hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4820-3
Elhelyezkedése
Papp Ferenc-barlang (Magyarország)
Papp Ferenc-barlang
Papp Ferenc-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 16″
A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Ferenc-barlang témájú médiaállományokat.

A Papp Ferenc-barlang sokáig a Pilis hegység leghosszabb és legmélyebb barlangja volt. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Turista útikalauzokban is be van mutatva.

Leírás[szerkesztés]

Pilisborosjenő külterületén, Budakalász mellett, az Ezüst-hegy DK-i részén lévő felhagyott nagy kőfejtő felső, ÉNy-i részén található a barlang DK-re néző bejárata. A bánya sziklafalának tövében, 372 m tengerszint feletti magasságban, töbörszerű berogyás alatt nyílik 1 m széles, 1,6 m magas, lejtő tengelyirányú, berobbantott jellegű, ívelt és szabálytalan alakú bejárata. Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejárata mellett egy sziklába vésett Papp Ferenc-barlang felirat látható, amely miatt össze lehet téveszteni a két barlangot.

Gyalog, könnyű terepen érhető el. A piros sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg legegyszerűbben gyalog a budapesti Csillaghegyi HÉV-megállótól. Néhány turistatérkép jelzi helyét barlangjellel, de a barlang neve nélkül.

A Papp Ferenc-barlangnak helyet adó kőfejtőben még két barlangról van sok információ, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlangról, amely megsemmisült és az Ezüst-hegyi 2. sz. barlangról. Felfelé haladva a kőfejtő udvarában a sziklafal felé, először az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejáratát lehet észrevenni, amely nagyobb, mint a tőle kb. 20 m-re Ny–ÉNy-ra, a kőbánya ÉNy-i sarkában és 2 m-rel magasabban található Papp Ferenc-barlang bejárat.

Vízszintes kiterjedése 52 m. Méretein kívül földtani szempontból is fontos az, hogy a 60 m-nél nagyobb mélységű barlangban feltárul a hegy üledékes kőzeteinek rétegsora, a felszínen elhelyezkedő oligocén hárshegyi homokkő, a felső eocén márgarétegek, a felső triász dachsteini mészkő és a dolomit. A barlang két jól elkülöníthető részre osztható. A felső, hárshegyi homokköves része omlások, beszakadások által alakult ki és labirintusos jellegű. Az alsó, karbonátos kőzetekben található, nagyobbik része hévizes oldódás miatt keletkezett. A két szakaszt a Csiga nevű csőjárat kapcsolja össze. Néhány helyen hideg vizes eredetű oldáscsövek láthatók. A barlang nincs lezárva, de megtekintéséhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Barlangjáró alapfelszereléssel és barlangjáró gyakorlattal járható.

Papp Ferencről lett elnevezve, aki nem sokkal a felfedezés előtt hunyt el. 1969-ben volt először Papp Ferenc-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Kordos 1980), Ezüst-hegyi III. sz. barlang (Kordos 1977), Ezüst-hegyi 3.sz. barlang (Eszterhás 1989), Ezüsthegyi III.sz.barlang (Bertalan 1976), Ezüsthegyi felső barlangok (Leél-Őssy 1958), Ezüst-hegyi felső-barlangok (Szenti, Eszterhás 2001), Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének barlangja (Kordos 1984), Ezüsthegy nagy kőfejtőjének barlangja (Bertalan 1976) és Papp Ferenc barlang (Bertalan 1976) neveken is. Ezüst-hegyi felső barlang az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Kőbányászat következtében tárult fel. Az 1958-ban megjelent és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban le vannak írva az ezüst-hegyi felső barlangok és térképvázlaton van helyük megjelölve. A leírás szerint az Ezüst-hegy DK-i végén lévő felső homokkőbányákban, kb. 350–360 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a két kicsi, szűk méretű aknabarlang. A nagyobbik 10 m hosszú és 4 m mély. Mivel a két barlang teljesen homokkőben jött létre, csak tektonikus hasadékbarlangok lehetnek. A két barlang formakincsének kialakításában ezenkívül még a ferde vetősík mentén bekövetkezett utólagos csúszásoknak és beomlásoknak is fontos szerepe volt. Bonyolult törmeléklabirintussá alakult át a két barlang a tömegmozgások miatt, hasonlóan mint a Csörgő-lyuk.

Az 1958. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikálva lett egy barlangismertetés, amely a Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmány alapján íródott. Az 1967-ben napvilágot látott Pilis útikalauz című könyvben az jelent meg, hogy az Ezüst-hegy DK-i végének felső homokkőbányájában több kicsiny hasadékbarlang van. A barlangot 1969. február 16-án tárta fel a Szenthe István vezette Vörös Meteor Természetbarát Egyesület barlangkutatóinak egy csoportja. Szenthe István sejtette, hogy a közel vízszintesen települt homokkőrétegek egy kb. 30 m-es szakaszon történő megszakadása, besüllyedése alatt barlangnak kell lenni. A leomlott, hatalmas homokkőtömbök között hosszú ideig tartó keresés, bontás után találtak rá.

Az 1969. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közlemény szerint néhány héttel a közlemény megjelenése előtt lett feltárva az érdekes barlang. A hévizes eredetű, több mint 400 m hosszú barlang a Pilis leghosszabb barlangja, amely azért különösen jelentős geológiai szempontból, mert a több mint 60 m mély természetes feltárásban nagyon jól megfigyelhető a hegy üledékes kőzeteinek rétegsora és települése, a felszínen lévő oligocén hárshegyi homokkőtől a felső eocén tagokon (budai márgán, bryozoás márgán és nummuliteszes mészkövön) keresztül a felső triász dachsteini mészkőig és dolomitig, valamint látható a tektonikus mozgások iránya és mértéke is.

A Pilis geológiai szempontból jelentős barlangját a felfedezők a magyar barlangkutatás nemrég elhunyt kimagasló alakja emlékének megörökítése miatt Papp Ferenc-barlangnak szeretnék elnevezni. 1969 februárjában 14 darab alvó kis patkósdenevért találtak a Denevér-teremben, amelyet aztán róluk neveztek el és amely a homokköves részben van. 1969. februárban Szenthe István végezte el az első, ideiglenes pontokkal történt, függőkompaszos felmérését. A felmérés alapján készült barlangtérkép valószínűleg elveszett. A 62 m-es mélységét és kb. 400 m-es hosszát azóta sem sikerült növelni. 1969-ben Berán János is részt vett a kutatásban.

Szenthe István 1969-es kézirata szerint a hasadékok mentén feltört hévíz alakította ki járatait. Néhány helyen, például a Szakadékban hidegvizes eredetű oldáscsövek fordulnak elő. 1969 februárjában az aerosolból történő ásványkiválás vizsgálata közben klimatológiai méréseket végzett. Az 1969-es ásványtani vizsgálatának eredménye a következő. Aragonit: borsókő sok helyen előfordul, a dolomit ág végén sok van belőle. Halloysit: a hárshegyi homokkő aerosolból kivált, tömött, szilárd, vattára emlékeztető képződménye. Röntgen csak kalcitot, spektroszkópos vizsgálat stronciumot, a DTA és DTG vizsgálatok szerves anyagot mutattak ki. Montmilch: a hárshegyi homokkőn aerosolból keletkezett, rózsaszín, fehéres, laza szerkezetű képződmény. Röntgenvizsgálatkor a kalcit mellett a gipsz és brushit vonalai is jelentkeznek. Spektroszkópos vizsgálat során cézium, stroncium, vas 0,5–1%-ban, nikkel 0,003%-ban, cink 0,001%-ban jelentkezett. DTA gipszet és szerves anyagot, DTG brushitot és szerves anyagot mutatott ki.

A barlang bejárata 2013-ban

A feltárást követő napokban Kordos László, majd Csekő Árpád nagy mennyiségű diapozitívet készített. Az 1969-es felmérés alapján 1970-ben a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja a Legény-barlangot megelőzve. 1970. május 2-án a Szpeleológia Barlangkutató Csoport két tagja, Dunai Sándor és Forgács Jenő részletes klímavizsgálatot végeztek a bejárati szakaszban Assmann-féle aspirációs pszichrométerrel.

A csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról. A jelentésben az olvasható, hogy az ürömi Ezüst-hegyen lévő Papp Ferenc-barlang általában több bejárattal nyílik, de a bejáratok közül csak egy járható. A homokkő labirintusban sokáig lehet bolyongani, ahol meglesz az a rés, ahol az eocén mészkő és márgacsoportok előbukkannak. Itt kb. 2,5–3 m hosszú spirális járaton lecsúszva érhető el a tényleges barlang. A barlang kétfelé ágazik, egy dolomitban képződött, kb. felfelé haladó járatra és egy eocén képződményekből álló, lefelé haladó járatra.

Felfelé egy kicsi, dolomitos terem után és szűk hasadékon át porló dolomitban keletkezett aknához lehet jutni. Itt csak beépített kötél segítségével lehet biztonságosan továbbjutni. A járat ezután meredeken felfelé hajlik pár m-t, majd elszűkül. A falakon sok borsókő van. A másik ág először mészkőben, majd eocén képződményekben kezdődik. A nagyon omladékos járatban lehet lejutni egy meredek, hosszú és széles terem aljára. Alján rövid, vizes ág indul, a másik oldalon pedig nagyméretű repedésben felkúszva, a barlang Szakadék nevű pontja érhető el, ahol az intenzív csepegés miatt 12–15 m hosszú oldáscsövek jöttek létre.

A barlang az alsó oligocén hárshegyi homokkő összetöredezett tömegében nyílik és kb. 20 m mélységig folytatódik. Alatta felső eocén márga és nummuliteszes mészkő települt. Az eocén járat tetejét bryozoás márga alkotja, alatta eocén nummuliteszes mészkő helyezkedik el. A barlangon áthalad egy 0,6–1,0 m vastag, eocén, zöldesbarna színű, dachsteini mészkődarabokat tartalmazó konglomerátum. Ez alatt porló dolomit húzódik, amelyben a dolomit ág van. Viszonylag kevés helyen képződött cseppkő a barlangban. A Szakadékban kalcitpadokkal fedett cseppkő van, amely Szenthe István szerint őskarsztos képződmény.

A homokköves részben tényleges üledék nincs, csak kis foltokban felhalmozott törmelék fordul elő. Az alsó járatokban is csak törmelékes agyag van. Sok ősmaradvány látható a bryozoás márgában és nummuliteszes mészkőben. A hárshegyi homokkő leszakadt rétegeinek törmelékében fekszik a barlang felső része. Az alsó ágakban több nagy repedés szabja meg a barlang morfológiáját. Az alsó részen, főleg az eocén szakaszban néhány állandó csepegőhely van. A Szakadék nevű részen hóolvadáskor záporszerű formában és mennyiségben jut víz a barlangba, amely a repedéseken át az alsó, majdnem mindig vizes, agyagos járatba kerül. A barlang bejárása nehéz. Megtekintése csak a barlangot nagyon ismerő vezetővel, sok barlangjáró gyakorlattal rendelkező személyek számára ajánlott.

A barlang bejárata 2020-ban

A homokköves szakasz nagyon omlásveszélyes, bizonytalan egyensúlyú. Az alsó szinteken néhány helyen omladékos részek vannak. A dolomit ág vakaknája felett általában beépített kötél segíti az átjutást. A kőfejtő melegedőjében látogatási könyv van, amelybe kötelesek beírni nevüket a barlangba indulók. A barlangot nagyon sok kezdő barlangkutató felkeresi, ezért állandóan fennáll a balesetveszély. A feltárás óta a Szpeleológia Barlangkutató Csoport felügyelete alatt áll. Az 1974-ben kiadott Pilis útikalauz című kiadványban az van írva, hogy az Ezüst-hegy DK-i szélén működő homokkőbánya ÉNy-i végén, hárshegyi homokkőtömbök között lehet lekúszni a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangjába. A sziklatömbök omladéklabirintusán átjutva kb. 20 m mélységben eocén márga, majd nummuliteszes mészkőrétegek között kb. 3 m hosszú, spirális járaton lecsúszva lehet elérni a valódi barlangot.

A márga és mészkő alatt kb. 1 m vastag, zöldesbarna eocén konglomerátum található, amelybe dachsteini mészkődarabok ágyazódtak, majd lejjebb porló dolomit következik. A barlang ezért nagyon jó természetes feltárást ad, ahol a hegy szerkezeti viszonyai és kőzetei kitűnően megfigyelhetők. A mélyben kétfelé ágazik a barlang. Egyik járata felfelé indul és egy kis termen keresztül porló dolomitban létrejött aknához érkezik, ahol csak kötél segítségével lehet továbbjutni a végül meredeken felfelé kanyarodó, majd elszűkülő, borsóköves járatban. A másik ág lefelé ágazik ki és meredeken levezet egy hosszú, széles és nagyon omladékos terembe. Ennek alján vizes, rövid ág helyezkedik el. A másik oldalon pedig tág repedésben lehet felmászni a magasba, ahol a felszínről érkező csepegő vizek, amelyek hóolvadáskor majdnem záporoznak, érdekes 12–15 m hosszú oldáscsöveket hoztak létre.

A kb. 400 m hosszú és 62 m mély barlangban kevés cseppkő fordul elő, de sok helyen megfigyelhetők benne borsókőszerű képződmények. A bonyolult üregrendszer nagyon nehezen járható, de nagyon érdekes. Olyan személlyel ajánlott megtekinteni, aki nagyon ismeri a barlangot. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Kevély-csoportban lévő Ezüsthegyi III.sz.barlang további nevei Papp Ferenc barlang és Ezüsthegy nagy kőfejtőjének barlangja. Budakalászon, az ürömi Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének ÉNy-i végében elhelyezkedő töbörszerű berogyás alatt, nagy homokkőtömbök között van hasadékszerű bejárata, amely beomlott.

A hévizes eredetű, részben hárshegyi homokkőben, részben eocén mészkőben létrejött barlanglabirintus kb. 400 m hosszú és 62 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, budakalászi Papp Ferenc-barlang. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Budakalászon található barlang Papp Ferenc-barlang néven.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő, kb. 400 m hosszú és 60 m mély Ezüst-hegyi III.sz. barlang (Ezüst-hegyi-III.sz.-barlang) az ország 30. leghosszabb és 37. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 32. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 400 m hosszú, 1976-ban kb. 400 m hosszú, 1975-ben kb. 400 m hosszú Ezüst-hegyi III. sz. barlang. Az összeállítás szerint Magyarország 39. legmélyebb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 60 m mély, 1976-ban 60 m mély, 1975-ben 60 m mély Ezüst-hegyi III. sz. barlang.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Ezüst-hegyi 3. sz. barlangnak 4820/3. a barlangkataszteri száma. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy az Ezüst-hegyi 3. sz. barlangnak, másik nevén Papp Ferenc-barlangnak 4820/3. a barlangkataszteri száma és már korábban közölve lett barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Pilis hegységben lévő Papp Ferenc-barlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang ásványkiválásai és geológiai, valamint morfológiai értékei miatt lett. Az 1983. évi Karszt és Barlangban ábrán van jelölve helye és meg van említve, hogy 360 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 400 m hosszú és 62 m mély barlang.

Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a barlang Ezüst-hegyi 3. sz. barlang néven Papp Ferenc-barlang és Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének barlangja névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. A leírás szerint a Papp Ferenc-barlangnak helyet adó bányában három nagy üreg alakult ki, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlang, az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang, valamint néhány kicsi, jelentéktelen méretű valószínűleg megsemmisült. A könyvben az olvasható, ha nem lehet lemenni a Papp Ferenc-barlangba, a közelben még két nagyobb, hasonló földtani jellegzetességű üreg is megtekinthető, a Szabó József-barlang és az Ezüst-nyeregben zsombolyszerűen nyíló, gömbfülkés Arany-lyuk.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 44. leghosszabb barlangja a 4820/3 barlangkataszteri számú, kb. 400 m hosszú Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Papp Ferenc-barlang) és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 400 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 50. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4820/3 barlangkataszteri számú, 60 m függőleges kiterjedésű Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Papp Ferenc-barlang) és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 60 m mély. 1988-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai készítették el fekete-fehér fénykép-dokumentációját. Az 1988. évi évkönyvükhöz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a barlang belseje látható.

1989-ben a szakosztály felmérte a barlangot és a felmérés alapján szerkesztve lett alaprajz barlangtérkép, valamint kiterített hossz-szelvény barlangtérkép, amelyek 1:200 méretarányban lettek rajzolva. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a pilisborosjenői, 4820/3 barlangkataszteri számú Papp Ferenc-barlangnak Ezüst-hegyi 3.sz. barlang a névváltozata és a 400 m hosszú, 60 m mély, homokkőben kialakult barlang egyike a Pilis hegység 5 nemkarsztos barlangjának. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva. Az 1991-ben napvilágot látott A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban meg van ismételve az 1974-es könyv barlangleírása azzal a kiegészítéssel, hogy a Nagy-Kevély csúcsáról levezető piros sáv jelzésű turistaút bal oldalán, az úttól nem messze van a barlangászok körében jól ismert Papp Ferenc-barlang kőbányászat következtében feltárt bejárata.

A barlang bejárata 2020-ban

A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban az van írva, hogy 335 m hosszú és 66 m mély a budakalászi Papp Ferenc-barlang, amely fokozottan van védve. A Pilis hegység 4. leghosszabb és 2. legmélyebb barlangja. 1992 decemberében Magyarország 423 nemkarsztos eredetű barlangja között a legnagyobb üledékes kőzetben keletkezett barlang volt a homokkőben kialakult, 400 m hosszú és 60 m mély barlang. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratában szerepel a pilisborosjenői, homokkőben kialakult, 400 m hosszú, 60 m mély barlang a Pilis hegység 5 nemkarsztos barlangja között. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról című kiadvány szerint az 1994. évi nyári állapot alapján Magyarország leghosszabb nemkarsztos üledékes kőzetben kialakult barlangja a homokkőben keletkezett, 400 m hosszú és 60 m mély barlang.

1996. október 31-én Magyarország leghosszabb pszeudokarsztos barlangja volt. Magyarországon ekkor 661, a Pilisben 5 pszeudokarsztos barlang volt ismert. 1997. november 9-én a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport a barlang bal oldali, lejtős ágában két kis patkósdenevért figyelt meg. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Papp Ferenc-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a barlang freatikus barlangüregeit a felettük fekvő homokkő hasadékain keresztül leszivárgó víz napjainkban is tovább alakítja, ugyanitt borsókőképződés is történik.

A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Papp Ferenc-barlang (a rajzon Papp Ferenc a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el. A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 29 írás megjelölésével. Az 535. tétel helyett az 534. tétel említi. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Papp Ferenc-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő barlangismertetésben az olvasható, hogy hossza 400 m, függőleges kiterjedése 66 m és vízszintes kiterjedése 52 m. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4820-3 barlangkataszteri számú Papp Ferenc-barlang Magyarország 63. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 400 m hosszú barlang 1977-ben kb. 400 m és 1987-ben 400 m hosszú volt. A könyvben található Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4820-3 barlangkataszteri számú Papp Ferenc-barlang Magyarország 52. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 66 m mély barlang 1977-ben és 1987-ben is 60 m mély volt.

A 2005. évi Karsztfejlődésben említve van a magyarországi felszakadásos homokkőbarlangok között és Magyarország térképen jelölve van helye. Eszterhás István szerint jól látható a felharapódzás a barlangban. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Papp Ferenc-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Papp Ferenc-barlang fokozottan védett barlang.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Papp Ferenc-barlang a Pilis hegységben található és fokozottan védett természeti érték. Budakalász határában, az Ezüst-hegy felhagyott kőfejtőjében, 372 m tszf. magasságban van a bejárata. 1969-ben tárták fel a Vörös Meteor TE barlangkutatói, akiket Szenthe István vezetett. A BME Geológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanáráról lett elnevezve a barlang. A 400 m hosszú és 66 m mély barlang triász mészkőben és homokkőben keletkezett. Felső része omlásveszélyes labirintus, amely hasadék mentén jött létre. Mély zónájára a tektonikus repedések mentén feltörő meleg vizek oldásával kialakult csőszerű aknák jellemzőek. Megfigyelhetők a járatokban nagy mennyiségben különböző formájú és méretű borsókövek, valamint láthatók cseppkőváltozatok is. Aránylag hideg, 7,7 °C az átlaghőmérséklete. Engedéllyel és barlangjárásban gyakorlottak részére járható. Szenthe István szócikkében meg van említve, hogy Szenthe István által vezetve a Vörös Meteor TE barlangkutatói tárták fel 1969-ben a Budakalász határában, az Ezüst-hegyen lévő 400 m hosszú és 66 m mély Papp Ferenc-barlangot.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Papp Ferenc-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Papp Ferenc-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Papp Ferenc-barlang (Pilis hegység) fokozottan védett barlang. 2019. február 23-án délután egy turista eltévedt benne, akit a Barlangi Mentőszolgálat segített felszínre.

A 2019. évi Zsákfalvi Riporterben az olvasható, hogy a kőfejtőbe a belépést a jelenleg is művelés alatt álló alsó rész felől táblák tiltják, de pont a barlangok körüli felső rész egyenesen megközelíthető a pilisborosjenői Kőfuvaros út végéről induló ösvényről balra nyíló, keskenyebb ösvényen keresztül. A sziklafal alján nyíló bejáratához hatalmas kőtömbökön felmászva lehet eljutni. Egy sziklába vésett Papp Ferenc-barlang felirat látható az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejárata mellett. A Pilis egyik legmélyebb és legveszélyesebb barlangja. 400 m hosszú és 66 m mély. Csak különleges felkészültséggel és megfelelő engedélyekkel látogatható.

Leginkább a felső részen lévő omladékos homokkő-labirintus csalóka. Még az sem találja meg biztosan a kivezető utat, akinek a hangját, sőt lámpájának fényét is látni a felszínről. 2019 februárjában egy eltévedt turistát ebből a szakaszból szabadítottak ki a barlangi mentők. A felszínhez közeli útvesztő alatt egy Csiga nevű szűkület helyezkedik el, amely állítólag még az előbbieknél is kényelmetlenebb. A Csiga vezet át a már mészkőben keletkezett és kétfelé ágazó alsó részbe, amelyben tágasabb, de továbbra is jellemzően függőleges járatok vannak. A Papp Ferenc-barlangnál sokkal kisebb, de barátságosabb az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Papp Ferenc-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Claude Chabert – Paul Courbon: Atlas des cavités non calcaires du monde. (A világ nemkarsztos barlangjainak atlasza.) Franciaország, 1997.
  • Dénes György: Egy kutatónk (Szenthe István) munkájának 1969. évi mérlege. In: Vörös Meteor 1970. évi túranaplója. Kézirat. 18–19. old.
  • Eszterhás István: Pseudokarstische Höhlen in Ungarn. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 163–165. old.
  • Kraus Sándor: Barlang-geológia. 1. rész. Kézirat, 1984. 104., 130. és 214. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Szakkönyvtárában.)
  • Sárdi Mária: A fiú és a Kevélyek. Esti Hírlap, 1969. május 14. (14. évf. 110. sz.)
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]