Papp Ferenc-barlang
| Papp Ferenc-barlang | |
.jpg) | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 400 m |
| Mélység | 66 m |
| Magasság | 0 m |
| Függőleges kiterjedés | 66 m |
| Tengerszint feletti magasság | 372 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Pilisborosjenő |
| Földrajzi táj | Pilis |
| Típus | felszakadásos, inaktív, hidrotermális |
| Barlangkataszteri szám | 4820-3 |
| Elhelyezkedése | |
 Papp Ferenc-barlang
Pozíció Magyarország térképén
| |
| é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 17″ | |
A Papp Ferenc-barlang sokáig a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja volt. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
Pilisborosjenő szélén, Budakalász mellett, az Ezüst-hegy felhagyott kőfejtőjében található. A budapesti Csillaghegyi HÉV-megállótól gyalog, a piros sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg. Felfelé haladva a kőfejtő udvarában, a sziklafal felé, először az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejáratát lehet észrevenni, amely nagyobb, mint a tőle körülbelül 20 méter távolságra, a kőbánya északnyugati sarkában található Papp Ferenc-barlangé. A sziklafal aljában, egy töbörszerű berogyás alatt nyílik.
A vízszintes kiterjedése 52 méter. A méretein kívül földtani szempontból is fontos az, hogy a 60 méternél nagyobb mélységű barlangban feltárul a hegy üledékes kőzeteinek a rétegsora, a felszínen elhelyezkedő, oligocén, hárshegyi homokkő, a felső eocén márga rétegek, a felső triász, dachsteini mészkő és a dolomit. A barlang két jól elkülöníthető részre osztható. A felső, hárshegyi homokköves része omlások, beszakadások által alakult ki és labirintusos jellegű. Az alsó, karbonátos kőzetekben található, nagyobbik része hévizes oldódás miatt keletkezett. A két szakaszt a Csiga nevű csőjárat kapcsolja össze. Néhány helyen hideg vizes eredetű oldáscsövek láthatók. A barlang nincs lezárva, de a megtekintéséhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Barlangjáró alapfelszereléssel és barlangjáró gyakorlattal járható.
Papp Ferenc nevéről lett elnevezve, aki nem sokkal a felfedezés előtt hunyt el. Előfordul az irodalmában Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Kordos 1984), Ezüst-hegyi III. sz. barlang (Egri 2003) és Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének barlangja (Kordos 1984) néven is. A számot tartalmazó neveket azért kapta, mert a kőbányában még két másik barlang is ismert volt. Az Ezüst-hegyi 1. sz. barlangot még a kőbánya működése idején lefejtették. Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang egyik neve Szophoklész-barlang.
Kutatástörténet[szerkesztés]
A barlangot 1969. február 16-án tárta fel a Szenthe István vezette Vörös Meteor Természetbarát Egyesület barlangkutatóinak egy csoportja. Szenthe István sejtette, hogy a közel vízszintesen települt homokkőrétegek egy körülbelül 30 méteres szakaszon történő megszakadása, besüllyedése alatt barlangnak kell lenni. A leomlott, hatalmas homokkőtömbök között, hosszú ideig tartó keresés, bontás után találtak rá. 1969 februárjában 14 darab, alvó kis patkósdenevért találtak a róluk elnevezett Denevér-teremben. Szenthe István 1969-ben klimatológiai vizsgálatokat végzett benne. Szenthe István végezte el az első, ideiglenes pontokkal történt, függőkompaszos felmérését. A felmérés alapján készült barlangtérkép valószínűleg elveszett. A felméréskor derült ki, hogy a Legény-barlangot megelőzve, a Pilis leghosszabb barlangja. A körülbelül 400 méteres hosszát azóta sem sikerült növelni. 1969-ben Berán János is részt vett a kutatásban.
A feltárást követően Kordos László, majd Csekő Árpád nagy mennyiségű diapozitívet készített. 1970-ben a Szpeleológia Barlangkutató Csoport végezte el a teljes feldolgozását az addigi kutatásoknak. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben felvették a fokozottan védett barlangok közé az ásványkiválásai és a geológiai, valamint a morfológiai értéke miatt. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 360 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 400 méter hosszú és 62 méter mély barlang. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva. A kiadványnak az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve.
1989-ben az Acheron Barlangkutató Szakosztály készítette el a legújabb barlangtérképét. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy a hossza 400 méter, a függőleges kiterjedése 66 méter és a vízszintes kiterjedése 52 méter. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 400 méter hosszú és 66 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2019. február 23-án délután egy turista eltévedt benne, akit a Barlangi Mentőszolgálat segített a felszínre.
Irodalom[szerkesztés]
- Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
- Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.
- Dénes György: Barlangfeltárás a Pilisben. Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztató, 1969. 2. füz. 4. old.
- Dénes György: Berán János (1952–1979). Karszt és Barlang, 1979. 1–2. félév. 44. old.
- Egri Csaba: Papp Ferenc-barlang. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2003. 297–299. old. ISBN 963-9358-96-7
- Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
- Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
- Hegedűs András: Eltévedt turista mentése a Papp Ferenc-barlangból. (caverescue.hu)
- Kárpát József: A Pilis barlangjai. Kézirat, 1990. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kordos László: Jelentés a „Szpeleológia” Barlangkutató Csoport 1970. évi munkájáról. Kézirat. Debrecen, 1971. február 4. 1., 7., 14–17. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
- Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1981. 1–2. félév. 67. old.
- Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 22., 213., 213–215., 277., 294. old.
- Leél-Őssy Sándor: A Kevély-hegycsoport karsztmorfológiája és barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1958. (7. köt.) 1. füz. 28. old.
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 353., 414. old.
- Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 8–13. old.
- Szablyár Péter: Adatok a Hosszú-hegy és a Kevély-csoport barlangjainak kitöltési viszonyaihoz. Karszt és Barlang, 1983. 1–2. félév. 10. old.
- Tamasi Dóra: Alkalmi denevérészlelések a Pilis és a Budai-hegység egyes barlangjaiban. In: Takácsné Bolner Katalin – Kiss Attila: Jelentés a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport 1997. évi munkájáról. Kézirat. Budapest, 1998. március. 47. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
További irodalom[szerkesztés]
- Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.
