Papp Ferenc-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Papp Ferenc-barlang
A barlang bejárata 2020-ban
A barlang bejárata 2020-ban
Hossz400 m
Mélység66 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés66 m
Tengerszint feletti magasság372 m
Ország Magyarország
Település Pilisborosjenő
Földrajzi táj Pilis
Típus felszakadásos, inaktív, hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4820-3
Elhelyezkedése
Papp Ferenc-barlang (Magyarország)
Papp Ferenc-barlang
Papp Ferenc-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 16″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 43″, k. h. 19° 00′ 16″
A Wikimédia Commons tartalmaz Papp Ferenc-barlang témájú médiaállományokat.

A Papp Ferenc-barlang sokáig a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja volt. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban található. Turista útikalauzokban is be van mutatva.

Leírás[szerkesztés]

Pilisborosjenő külterületén, Budakalász mellett, az Ezüst-hegy délkeleti részén lévő, felhagyott, nagy kőfejtőnek a felső, északnyugati részén található a barlang délkeletre néző bejárata. A bánya sziklafalának tövében, 372 méter tengerszint feletti magasságban, egy töbörszerű berogyás alatt nyílik 1 méter széles, 1,6 méter magas, lejtő tengelyirányú, berobbantott jellegű, ívelt és szabálytalan alakú bejárata. Az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejárata mellett egy sziklába vésett Papp Ferenc-barlang felirat látható, amely miatt össze lehet téveszteni a két barlangot.

Gyalog, könnyű terepen érhető el. A piros sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg a legegyszerűbben gyalog, a budapesti Csillaghegyi HÉV-megállótól. Néhány turistatérkép jelzi a helyét barlangjellel, de a barlang neve nélkül.

A Papp Ferenc-barlangnak helyet adó kőfejtőben még két barlangról van sok információ, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlangról, amely megsemmisült és az Ezüst-hegyi 2. sz. barlangról. Felfelé haladva a kőfejtő udvarában a sziklafal felé, először az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejáratát lehet észrevenni, amely nagyobb, mint a tőle körülbelül 20 méterre nyugat–északnyugatra, a kőbánya északnyugati sarkában, két méterrel magasabban található Papp Ferenc-barlang bejárat.

A vízszintes kiterjedése 52 méter. A méretein kívül földtani szempontból is fontos az, hogy a 60 méternél nagyobb mélységű barlangban feltárul a hegy üledékes kőzeteinek a rétegsora, a felszínen elhelyezkedő, oligocén, hárshegyi homokkő, a felső eocén márga rétegek, a felső triász, dachsteini mészkő és a dolomit. A barlang két jól elkülöníthető részre osztható. A felső, hárshegyi homokköves része omlások, beszakadások által alakult ki és labirintusos jellegű. Az alsó, karbonátos kőzetekben található, nagyobbik része hévizes oldódás miatt keletkezett. A két szakaszt a Csiga nevű csőjárat kapcsolja össze. Néhány helyen hideg vizes eredetű oldáscsövek láthatók. A barlang nincs lezárva, de a megtekintéséhez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges. Barlangjáró alapfelszereléssel és barlangjáró gyakorlattal járható.

Papp Ferencről lett elnevezve, aki nem sokkal a felfedezés előtt hunyt el. A Papp Ferenc-barlang név 1969-ben bukkant fel irodalmában. Előfordul irodalmában Ezüst-hegyi 3. sz. barlang (Kordos 1980), Ezüst-hegyi III. sz. barlang (Egri 2003), Ezüst-hegyi 3.sz. barlang (Eszterhás 1989), Ezüsthegyi III.sz.barlang (Bertalan 1976), Ezüsthegyi felső barlangok (Leél-Őssy 1958), Ezüst-hegyi felső-barlangok (Szenti, Eszterhás 2001), Ezüst-hegy nagy kőfejtőjének barlangja (Kordos 1984), Ezüsthegy nagy kőfejtőjének barlangja (Bertalan 1976) és Papp Ferenc barlang (Bertalan 1976) néven is. Ezüst-hegyi felső barlang az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Kőbányászat következtében tárult fel. Az 1958-ban megjelent, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban le vannak írva az ezüst-hegyi felső barlangok és egy térképvázlaton van helyük megjelölve. A leírás szerint az Ezüst-hegy délkeleti végén, a felső homokkőbányákban, körülbelül 350–360 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a két kicsi, szűk méretű aknabarlang. A nagyobbik 10 méter hosszú és négy méter mély. Mivel a két barlang teljesen homokkőben jött létre, csak tektonikus hasadékbarlangok lehetnek. A két barlang formakincsének kialakításában ezenkívül még a ferde vetősík mentén bekövetkezett utólagos csúszásoknak és beomlásoknak is fontos szerepe volt. Bonyolult törmeléklabirintussá alakult át a két barlang a tömegmozgások miatt, hasonlóan mint a Csörgő-lyuk.

Az 1958. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikálva lett egy barlangismertetés, amely a Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmány alapján íródott. Az 1967-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyvben az jelent meg, hogy az Ezüst-hegy délkeleti végének felső homokkőbányájában több kicsiny hasadékbarlang van. A barlangot 1969. február 16-án tárta fel a Szenthe István vezette Vörös Meteor Természetbarát Egyesület barlangkutatóinak egy csoportja. Szenthe István sejtette, hogy a közel vízszintesen települt homokkőrétegek egy körülbelül 30 méteres szakaszon történő megszakadása, besüllyedése alatt barlangnak kell lenni. A leomlott, hatalmas homokkőtömbök között, hosszú ideig tartó keresés, bontás után találtak rá.

Az 1969. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent közlemény szerint néhány héttel a közlemény megjelenése előtt lett feltárva az érdekes barlang. A hévizes eredetű, több mint 400 méter hosszú barlang a Pilis leghosszabb barlangja, amely azért különösen jelentős geológiai szempontból, mert a több mint 60 méter mély természetes feltárásban nagyon jól megfigyelhető a hegy üledékes kőzeteinek rétegsora és települése, a felszínen lévő oligocén hárshegyi homokkőtől a felső eocén tagokon (budai márgán, bryozoás márgán és nummuliteszes mészkövön) keresztül a felső triász dachsteini mészkőig és dolomitig, valamint látható a tektonikus mozgások iránya és mértéke is.

A Pilis geológiai szempontból jelentős barlangját a felfedezők a magyar barlangkutatás nemrég elhunyt kimagasló alakja emlékének megörökítése miatt Papp Ferenc-barlangnak szeretnék elnevezni. 1969 februárjában 14 darab alvó kis patkósdenevért találtak a Denevér-teremben, amelyet aztán róluk neveztek el és amely a homokköves részben van. 1969. februárban Szenthe István végezte el az első, ideiglenes pontokkal történt, függőkompaszos felmérését. A felmérés alapján készült barlangtérkép valószínűleg elveszett. A 62 méteres mélységét és körülbelül 400 méteres hosszát azóta sem sikerült növelni. 1969-ben Berán János is részt vett a kutatásban.

Szenthe István 1969-es kézirata szerint a hasadékok mentén feltört hévíz alakította ki járatait. Néhány helyen, például a Szakadékban hidegvizes eredetű oldáscsövek fordulnak elő. 1969 februárjában az aerosolból történő ásványkiválás vizsgálata közben klimatológiai méréseket végzett. Az 1969-es ásványtani vizsgálatának eredménye a következő. Aragonit: borsókő sok helyen előfordul, a dolomit ág végén sok van belőle. Halloysit: a hárshegyi homokkő aerosolból kivált, tömött, szilárd, vattára emlékeztető képződménye. Röntgen csak kalcitot, spektroszkópos vizsgálat stronciumot, a DTA és DTG vizsgálatok szerves anyagot mutattak ki. Montmilch: a hárshegyi homokkőn aerosolból keletkezett, rózsaszín, fehéres, laza szerkezetű képződmény. Röntgenvizsgálatkor a kalcit mellett a gipsz és brushit vonalai is jelentkeznek. Spektroszkópos vizsgálat során cézium, stroncium, vas 0,5–1%-ban, nikkel 0,003%-ban, cink 0,001%-ban jelentkezett. DTA gipszet és szerves anyagot, DTG brushitot és szerves anyagot mutatott ki.

A barlang bejárata 2013-ban

A feltárást követő napokban Kordos László, majd Csekő Árpád nagy mennyiségű diapozitívet készített. Az 1969-es felmérés alapján 1970-ben a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangja a Legény-barlangot megelőzve. 1970. május 2-án a Szpeleológia Barlangkutató Csoport két tagja, Dunai Sándor és Forgács Jenő részletes klímavizsgálatot végeztek a bejárati szakaszban Assmann-féle aspirációs pszichrométerrel.

A csoport 1970. évi jelentésében részletes leírás található a barlangról. A jelentésben az olvasható, hogy az ürömi Ezüst-hegyen lévő Papp Ferenc-barlang általában több bejárattal nyílik, de a bejáratok közül csak egy járható. A homokkő labirintusban sokáig lehet bolyongani, ahol meglesz az a rés, ahol az eocén mészkő és márgacsoportok előbukkannak. Itt körülbelül 2,5–3 méter hosszú spirális járaton lecsúszva érhető el a tényleges barlang. A barlang kétfelé ágazik, egy dolomitban képződött, körülbelül felfelé haladó járatra és egy eocén képződményekből álló, lefelé haladó járatra.

Felfelé egy kicsi, dolomitos terem után, szűk hasadékon át, porló dolomitban keletkezett aknához lehet jutni. Itt csak beépített kötél segítségével lehet biztonságosan továbbjutni. A járat ezután meredeken felfelé hajlik pár métert, majd elszűkül. A falakon sok borsókő van. A másik ág először mészkőben, majd eocén képződményekben kezdődik. A nagyon omladékos járatban lehet lejutni egy meredek, hosszú és széles terem aljára. Alján rövid, vizes ág indul, a másik oldalon pedig nagyméretű repedésben felkúszva, a barlang Szakadék nevű pontja érhető el, ahol az intenzív csepegés miatt 12–15 méter hosszú oldáscsövek jöttek létre.

A barlang az alsó oligocén hárshegyi homokkő összetöredezett tömegében nyílik és körülbelül 20 méter mélységig folytatódik. Alatta felső eocén márga és nummuliteszes mészkő települt. Az eocén járat tetejét bryozoás márga alkotja, alatta eocén nummuliteszes mészkő helyezkedik el. A barlangon áthalad egy 0,6–1,0 méter vastag, eocén, zöldesbarna színű, dachsteini mészkődarabokat tartalmazó konglomerátum. Ez alatt porló dolomit húzódik, amelyben a dolomit ág van. Viszonylag kevés helyen képződött cseppkő a barlangban. A Szakadékban kalcitpadokkal fedett cseppkő van, amely Szenthe István szerint őskarsztos képződmény.

A homokköves részben tényleges üledék nincs, csak kis foltokban felhalmozott törmelék fordul elő. Az alsó járatokban is csak törmelékes agyag van. Sok ősmaradvány látható a bryozoás márgában és nummuliteszes mészkőben. A hárshegyi homokkő leszakadt rétegeinek törmelékében fekszik a barlang felső része. Az alsó ágakban több nagy repedés szabja meg a barlang morfológiáját. Az alsó részen, főleg az eocén szakaszban több állandó csepegőhely van. A Szakadék nevű részen hóolvadáskor záporszerű formában és mennyiségben jut víz a barlangba, amely a repedéseken át az alsó, majdnem mindig vizes, agyagos járatba kerül. A barlang bejárása nehéz. Megtekintése csak a barlangot nagyon ismerő vezetővel, sok barlangjáró gyakorlattal rendelkező személyek számára ajánlott.

A barlang bejárata 2020-ban

A homokköves szakasz nagyon omlásveszélyes, bizonytalan egyensúlyú. Az alsó szinteken néhány helyen omladékos részek vannak. A dolomit ág vakaknája felett általában beépített kötél segíti az átjutást. A kőfejtő melegedőjében látogatási könyv van, amelybe kötelesek beírni nevüket a barlangba indulók. A barlangot nagyon sok kezdő barlangkutató felkeresi, ezért állandóan fennáll a balesetveszély. A feltárás óta a Szpeleológia Barlangkutató Csoport felügyelete alatt áll. Az 1974-ben kiadott, Pilis útikalauz című kiadványban az van írva, hogy az Ezüst-hegy délkeleti szélén működő homokkőbánya északnyugati végén, hárshegyi homokkőtömbök között lehet lekúszni a Pilis leghosszabb és legmélyebb barlangjába. A sziklatömbök omladéklabirintusán átjutva körülbelül 20 méter mélységben eocén márga, majd nummuliteszes mészkőrétegek között egy körülbelül három méter hosszú, spirális járaton lecsúszva lehet elérni a valódi barlangot.

A márga és mészkő alatt körülbelül egy méter vastag, zöldesbarna eocén konglomerátum található, amelybe dachsteini mészkődarabok ágyazódtak, majd lejjebb porló dolomit következik. A barlang ezért nagyon jó természetes feltárást ad, ahol a hegy szerkezeti viszonyai és kőzetei kitűnően megfigyelhetők. A mélyben kétfelé ágazik a barlang. Egyik járata felfelé indul és egy kis termen keresztül porló dolomitban létrejött aknához érkezik, ahol csak kötél segítségével lehet továbbjutni a végül meredeken felfelé kanyarodó, majd elszűkülő, borsóköves járatban. A másik ág lefelé ágazik ki és meredeken levezet egy hosszú, széles és nagyon omladékos terembe. Ennek alján vizes, rövid ág helyezkedik el. a másik oldalon pedig tág repedésben lehet felmászni a magasba, ahol a felszínről érkező csepegő vizek, amelyek hóolvadáskor majdnem záporoznak, érdekes, 12–15 méter hosszú oldáscsöveket hoztak létre.

A körülbelül 400 méter hosszú és 62 méter mély barlangban kevés cseppkő fordul elő, de sok helyen megfigyelhetők benne borsókőszerű képződmények. A bonyolult üregrendszer nagyon nehezen járható, de nagyon érdekes. Olyan személlyel ajánlott megtekinteni, aki nagyon ismeri a barlangot. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban olvasható egy összegzés róla, amely két hivatkozás alapján íródott. A kézirat szerint Budakalászon van hasadékszerű bejárata. Bejárata beomlott. A hévizes eredetű, részben hárshegyi homokkőben, részben eocén mészkőben létrejött barlanglabirintus körülbelül 400 méter hosszú és 62 méter mély.

1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis) barlangkataszteri területen lévő, budakalászi barlang. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. december 31-i állapot szerint körülbelül 400 méteres hosszával az ország 30. leghosszabb barlangja és 60 méteres mélységével az ország 37. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent, amely az előzőnél frissebb lista, az 1977. december 31-ei állapotot tükröző összesítés Magyarország 39. legmélyebb és 32. leghosszabb barlangjának rangsorolja a 60 méter mély és körülbelül 400 méter hosszú barlangot. A lista szerint 1975-ben és 1976-ban is ilyen mély és ilyen hosszú volt.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 4820/3. a barlangkataszteri száma. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra lett hozva, hogy 4820/3. a barlangkataszteri száma. 1982-ben felvették a fokozottan védett barlangok közé ásványkiválásai és geológiai, valamint morfológiai értéke miatt. Az 1983. évi Karszt és Barlangban egy ábrán van jelölve a helye és meg van említve, hogy 360 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el a 400 méter hosszú és 62 méter mély barlang.

Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel neve és két névváltozata, valamint egy térképen van helye feltüntetve. A leírás szerint a Papp Ferenc-barlangnak helyet adó bányában három nagy üreg alakult ki, az Ezüst-hegyi 1. sz. barlang, az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang és a Papp Ferenc-barlang, valamint néhány kicsi, jelentéktelen méretű valószínűleg megsemmisült. A könyvben az olvasható, ha nem lehet lemenni a Papp Ferenc-barlangba, a közelben még két nagyobb, hasonló földtani jellegzetességű üreg is megtekinthető, a Szabó József-barlang és az Ezüst-nyeregben zsombolyszerűen nyíló, gömbfülkés Arany-lyuk.

Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 44. leghosszabb barlangja volt körülbelül 400 méteres hosszával és az összeállítás szerint 1977-ben körülbelül 400 méter hosszú volt. Ekkor az ország 50. legmélyebb barlangja volt 60 méteres mélységével és a lista szerint 1977-ben 60 méter mély volt. 1988-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai készítették el fekete-fehér fénykép-dokumentációját. Az 1988. évi évkönyvükhöz mellékelve lett egy fénykép, amelyen a barlang belseje látható.

1989-ben a szakosztály felmérte a barlangot és a felmérés alapján szerkesztve lett egy alaprajz barlangtérkép, valamint egy kiterített hossz-szelvény barlangtérkép, amelyek 1:200 méretarányban lettek rajzolva. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a pilisborosjenői, 4820/3 barlangkataszteri számú Papp Ferenc-barlangnak Ezüst-hegyi 3.sz. barlang a névváltozata és a 400 méter hosszú, 60 méter mély, homokkőben kialakult barlang egyike a Pilis hegység öt nemkarsztos barlangjának. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az 1991-ben napvilágot látott, A Pilis és a Visegrádi-hegység című útikalauzban meg van ismételve az 1974-es könyv barlangleírása azzal a kiegészítéssel, hogy a Nagy-Kevély csúcsáról levezető piros sáv jelzésű turistaút bal oldalán, az úttól nem messze van a barlangászok körében jól ismert Papp Ferenc-barlang kőbányászat következtében feltárt bejárata.

A barlang bejárata 2020-ban

Kárpát József 1991-es kéziratában az van írva, hogy 335 méter hosszú és 66 méter mély a budakalászi fokozottan védett barlang. A Pilis negyedik leghosszabb és második legmélyebb barlangja. 1992 decemberében Magyarország 423 nemkarsztos eredetű barlangja között a legnagyobb, üledékes kőzetben keletkezett barlang volt a homokkőben kialakult, 400 méter hosszú és 60 méter mély barlang. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratában szerepel a pilisborosjenői, homokkőben kialakult, 400 méter hosszú, 60 méter mély barlang a Pilis hegység öt nemkarsztos barlangja között. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent, Lychnis. Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról című kiadvány szerint az 1994. évi nyári állapot alapján Magyarország leghosszabb, nemkarsztos üledékes kőzetben kialakult barlangja a homokkőben keletkezett, 400 méter hosszú és 60 méter mély barlang.

1996. október 31-én Magyarország leghosszabb pszeudokarsztos barlangja volt. Magyarországon ekkor 661, a Pilisben 5 pszeudokarsztos barlang volt ismert. 1997. november 9-én a Bekey Imre Gábor Barlangkutató Csoport a barlang bal oldali, lejtős ágában két kis patkósdenevért figyelt meg. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2001. november 12-én elkészült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 29 darab írás megjelölésével. Az 535. tétel helyett az 534. tétel említi. A 2003-ban napvilágot látott, Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben olvasható, hogy hossza 400 méter, függőleges kiterjedése 66 méter és vízszintes kiterjedése 52 méter.

A 2005. évi Karsztfejlődésben említve van a magyarországi felszakadásos homokkőbarlangok között és egy Magyarország térképen jelölve van helye. Eszterhás István szerint jól látható a felharapódzás a barlangban. A 2005-ben kiadott, Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található szócikk a barlangról, amely szerint 400 méter hosszú és 66 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2019. február 23-án délután egy turista eltévedt benne, akit a Barlangi Mentőszolgálat segített felszínre.

A 2019. évi Zsákfalvi Riporterben az olvasható, hogy a kőfejtőbe a belépést a jelenleg is művelés alatt álló, alsó rész felől táblák tiltják, de pont a barlangok körüli felső rész egyenesen megközelíthető a pilisborosjenői Kőfuvaros út végéről induló ösvényről balra nyíló, keskenyebb ösvényen keresztül. A sziklafal alján nyíló bejáratához hatalmas kőtömbökön felmászva lehet eljutni. Egy sziklába vésett Papp Ferenc-barlang felirat látható az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang bejárata mellett. A Pilis egyik legmélyebb és legveszélyesebb barlangja. 400 méter hosszú és 66 méter mély. Csak különleges felkészültséggel és megfelelő engedélyekkel látogatható.

Leginkább a felső részen lévő omladékos homokkő-labirintus csalóka. Még az sem találja meg biztosan a kivezető utat, akinek a hangját, sőt lámpájának fényét is látni a felszínről. 2019 februárjában egy eltévedt turistát ebből a szakaszból szabadítottak ki a barlangi mentők. A felszínhez közeli útvesztő alatt egy Csiga nevű szűkület helyezkedik el, amely állítólag még az előbbieknél is kényelmetlenebb. A Csiga vezet át a már mészkőben keletkezett, kétfelé ágazó alsó részbe, amelyben tágasabb, de továbbra is jellemzően függőleges járatok vannak. A Papp Ferenc-barlangnál sokkal kisebb, de barátságosabb az Ezüst-hegyi 2. sz. barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Claude Chabert – Paul Courbon: Atlas des cavités non calcaires du monde. (A világ nemkarsztos barlangjainak atlasza.) Franciaország, 1997.
  • Dénes György: Egy kutatónk (Szenthe István) munkájának 1969. évi mérlege. In: Vörös Meteor 1970. évi túranaplója. Kézirat. 18–19. old.
  • Eszterhás István: Pseudokarstische Höhlen in Ungarn. Proceedings of 6th International Symposium on Pseudokarst. Galyatető, 1997. 163–165. old.
  • Kraus Sándor: Barlang-geológia. 1. rész. Kézirat, 1984. 104., 130. és 214. old. (A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Szakkönyvtárában.)
  • Sárdi Mária: A fiú és a Kevélyek. Esti Hírlap, 1969. május 14. (14. évf. 110. sz.)
  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]