Dinó-rejtek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dinó-rejtek
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz230 m
Mélység35 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés35 m
Tengerszint feletti magasság239 m
Ország Magyarország
Település Csobánka
Földrajzi táj Pilis
Típus valószínűleg hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4830-8
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dinó-rejtek témájú médiaállományokat.

A Dinó-rejtek Csobánkán, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található barlang. Érdekessége, hogy hárshegyi homokkőben alakult ki.

Leírás[szerkesztés]

A Csobánkai-nyeregből az Országos Kéktúrának a kék sáv jelzéséből kiágazó kék Ω, azaz kék barlang jelzésű turistaútján közelíthető meg. A Ziribár-hegy délkeleti tövében, Csobánka központjától nyugatra, körülbelül másfél kilométerre található. A Macska-barlang közelében, attól körülbelül 70–75 méterre nyílik. A Tavasz-kunyhótól körülbelül 15 méterre, egy homokkőfal tövében van a bontással átalakított bejárata. A helyét barlangjellel jelölik a turistatérképek.

Oligocén, hárshegyi homokkő és dachsteini mészkő határán alakult ki. A járatai leginkább kúszva járhatók. Az omladékos termeiben baritkristályok találhatók. Denevérek is előfordulnak benne. A kis patkósdenevér, a nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér jelenlétét állapították meg a barlangban. A barlang nem látogatható, mert le van zárva.

A Dinó-rejtek név 1972-ben bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában Borz-alom barlang (Holl 1988), van egy hasonló nevű barlang, a Borzalom-barlang, Dinó-rejtek barlang (Csernavölgyi 1972), Dínórejtek (Csanádi 1998) és Kiss Péter-barlang (Takácsné 2017) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1971-ben a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport kutatta a barlangot. Az 1971. évi csoportjelentésben az olvasható, hogy a Macska-barlangtól néhány méterre lévő, névtelen, kis barlangban is kutattak és 8–12 métert jutottak előre benne. Tervezték, hogy még abban az évben elkészítik a barlangtérképét. Az 1972. évi csoportjelentésben az van írva, hogy a hosszú-hegyi munkaterületükön, a Macska-barlang közelében feltártak egy körülbelül 40 méter hosszú barlangot, amelynek a Dinó-rejtek barlang nevet adták. Az 1972. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban napvilágot látott a feltárás híre, de a kiadványban az lett publikálva, hogy a barlang a Dinó-rejtek nevet kapta. Az 1974-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv rövid leírása szerint 1972-ben tárták fel a Vörös Meteor Tektonik Barlangkutató Csoport tagjai a Macska-barlang közelében lévő barlangot és a hossza körülbelül 40 méter. A Bertalan Károly által írt, 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Pilisben, a Pilis-vonulatban, Csobánkán, a Macska-barlang és a Tavasz kunyhó közelében van a barlang, amely 40 méter hosszú és bivakolásra alkalmas. A kéziratnak a barlangról szóló része egy forrásmunka alapján lett összeállítva.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. A Karszt Barlangkutató Csoportnak az 1985-ös jelentésében arról lehet olvasni, hogy a szakemberek megítélése szerint nagyon valószínű, hogy közvetlen kapcsolatban áll a Macska-barlanggal. Bizonyított geológiai összefüggés azonban nincs a két barlang között. A Macska-barlangtól 70 méterre található és körülbelül nyolc méterrel magasabban van a bejárata a Macska-barlang szintjétől. Majdnem végig kuszoda jellegű a barlang. A csoport a barlang bejárásakor azt állapította meg, hogy az egy régi kaverna, amely a leszakadt kőtömbökkel nagyon feltöltődött. A barlang alja a törmelék tetejéből áll és a barlang mennyezete azonos a kaverna főtéjével. A barlangról majd egy pontos barlangtérképet kell rajzolni, amely alapján megfigyeléseket lehet végezni és amely a későbbi kutatás irányát is meghatározhatja. 1985-ben a csoport eltávolította a barlangbejáratból a laza kőtömböket és aránylag kényelmes helyet készített a későbbi bontáshoz, valamint a barlang felméréséhez. A bejárat megtisztításával tette meg a csoport az első lépéseket azért, hogy bizonyíthassák az összefüggését a Macska-barlanggal.

A barlang elején elhelyezett ajtó

Az 1987-es csoportjelentés alapján az 1987. évi kutatótáborukkor és máskor is felkeresték a körülbelül 25–30 méter hosszú kuszodát és a csoport nagy mennyiségű szemetet távolított el innen, valamint elkezdte a felmérését. A Papp Ferenc Barlangkutató Csoport tagjai 1988-ban felmérték az általuk Borz-alom barlangnak nevezett, kis barlangot és egy alaprajzi barlangtérképet, metszeteket és a Macska-barlanggal közös metszetet szerkesztettek és rajzoltak. A felmérést Dolánszky György vezette és részt vett benne a csoportnak majdnem az összes, fiatal tagja. Balázs Béla és Kárpát József 1990-ben felmérték és a felmérés alapján egy alaprajzi barlangtérképet készítettek. Az 1991-ben kiadott, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című útikalauzban az van írva, hogy 1972-ben tárták fel a Macska-barlang közelében a Vörös Meteor barlangkutatói a körülbelül 40 méter hosszú üregét. A Budapesti Denevérvédelmi Csoport 1992-től kezdte vizsgálni a denevérállományát. 1992 óta lett megfigyelve a barlangban a nagyfülű denevér és a nyugati piszedenevér. 1993-ban találtak benne először kis patkósdenevért. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1996. évi, barlangnapi kiadványában meg van ismételve az 1991-ben megjelent útikalauz barlangleírása.

A barlang bejárata

A denevérfaunisztikai vizsgálat eredményéről 1998-ban Csanádi Dávid számolt be a Denevérkutatás című kiadványban. Csanádi Dávid tanulmánya szerint Budapest vonzáskörzetében van a barlang és hétvégente kirándulók százai keresik fel a környékét. A barlangot kevesebben látogatják, mint a Macska-barlangot, mert a meredek emelkedő, amely felett nyílik a barlang és a zsombolyszerű bejárat riasztóan hat a barlangi tapasztalattal nem rendelkező turistára. A barlang rövid, végig kúszva kell bejárni és csak egy-két helyen lehet feltérdelni benne. 1992 óta évente több alkalommal végeztek monitoring jellegű vizsgálatot a barlangnál. Párzóhelyként és téli szállásként használják különböző denevérfajok. Kis egyedszámú kis patkósdenevér kolónia található itt rendszeresen. A barlang denevérállománya állandó és a barlangot egyelőre nem kell fokozottan védeni. A barlang könnyebben lezárható lenne, mint a Macska-barlang, de nem kell lezárni, mert a Dinó-rejteket kevesen látogatják.

A 2000. évi Karsztfejlődésben az olvasható, hogy a Hosszú-hegy délkeleti végén nyíló barlang a késői oligocén–késői miocén idején alakult ki. A dachsteini mészkő és a hárshegyi homokkő réteghatárán történt az oldódás a barlangban és baritkristályok váltak ki a barlangnak a homokkőből álló mennyezetén. A Pilis barlangjait és az édesvízi mészkő előfordulásait bemutató ábrán szerepel a barlang. Az ábra szerint 200 méter és 250 méter közötti tengerszint feletti magasságban, a Macska-barlang felett helyezkedik el a barlang. 2014–2015-ben Finta Gábor próbált új járatokba bejutni. A kutatás eredményeként további részeket, termeket fedezett fel. 2015-ben a Szent Özséb Barlangkutató Egyesület tagjai kezdték el a barlangot kutatni. Felfedezték többek között a Mindenszentek-termet, az Ikrás-aknát és a Mindenszentek-teremből nyíló Rakottkrumpli-ágat. Utóbbit a barlang agyagos talajában elhelyezkedő, furcsa, kerek kövekről nevezték el.

A Szent Özséb Barlangkutató Egyesület szeretné megváltoztatni a Dinó-rejtek nevet Kiss Péter-barlang névre. Az egyesület tagjai a bejáratát egy vasajtóval lezárták a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából. Az ajtó utáni omladékot, a Holtak-kapuja beomlasztásával nyert természetes lezárást, amelynek a célja a látogatók távol tartása volt, amíg az ajtó elkészült, az egyesület tagjai megszüntették.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]