Nagyfülű denevér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagyfülű denevér
Barlangban nyugvó példány
Barlangban nyugvó példány
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft[1]
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae)
Alcsalád: Myotinae
Nem: Myotis
(Kaup, 1829)
Alnem: Myotis
Faj: M. bechsteinii
Tudományos név
Myotis bechsteinii
(Kuhl, 1817)
Szinonimák
  • Myotis favonicus (Thomas, 1906)
  • Myotis ghidinii (Fatio, 1902)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagyfülű denevér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfülű denevér témájú kategóriát.

A nagyfülű denevér vagy Bechstein egérfülű-denevére (Myotis bechsteinii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj. 1901 óta védett, faj szerint 1974-ben megjelent gerinces védelmi jogszabály nyilvánította védetté. Többször került a kipusztulás közvetlen veszélyébe, jelenleg az 1982-ben megjelent OKTH rendelet gondoskodik fennmaradásáról.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Tipikus európai faj, elterjedésének centruma Közép-Európa. Megtalálható még Dél-Angliában, Észak-Spanyolországban, Franciaországban, a Balkán-félsziget északkeleti részein, Szicíliában, Észak-Olaszországban, kelet felé a Kaukázusig fordul elő, de mindenütt ritka. Hiányzik Írországból és Skandináviából.[3] Erdőkben, öregebb parkokban él. Míg nyáron faodvakban tölti az éjszakát, télen szívesebben keres fel sziklahasadékokat és barlangokat. A nagyfülű denevér kedveli a természetes erdőket. Valószínűleg a modern erdőgazdálkodás miatt szorult vissza. Egy norfolki barlangban (Anglia) nagy mennyiségben bukkantak a csontjaira. Eszerint, bár ma már hiányzik innen, 3–4000 évvel ezelőtt még élt e terület erdeiben. Magyarországon szórványosan fordul elő a hegyvidékeken.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 4,6–5,3 centiméter, farokhossza 3,4–4,4 centiméter, magassága 0,85–1,05 centiméter, alkarhossza 3,9–4,4 centiméter és testtömege 7–12 gramm. Közepes méretű faj, hosszú, széles füle van, ami azonban valamivel rövidebb, mint a nagyon hasonló horgasszőrű denevéré. Előrehajtott füle messze túlér az orrcsúcson. A fülön 8–10 redő is található. A fülfedő eléri a fülhossz felét. A szárnyvitorla a hátsó lábujj tövéig ér. Az utolsó farokcsigolya kiáll a farokvitorlából. Színezete felül barnás, alul világosszürke.

Életmódja[szerkesztés]

Késő este indul táplálék után. Lassú, kimért, majdhogynem nehézkes röptéről ismerhető fel. Magányosan vadászik, kis csoportokban csak ritkán, nyáron lehet látni, általában szaporodási időszakban.[2] Emberi füllel érzékelhető hangja mélynek és dörmögőnek hat, nagyon ritkán hallható. Télen magányosan és szabadon függeszkedve, barlangokban alszik. Tápláléka rovarok, amelyeket a levegőben fog el vagy a levelekről csípi fel.

Szaporodása[szerkesztés]

Szaporodása más denevérekhez hasonló; a kis kölykezőszálláson csak 5–47 nőstény gyűlik össze.

Védelme[szerkesztés]

Élőhelyeiken az erdők odvas, öreg fáinak megóvása, mert kivágásuk nyáron a szaporulatát veszélyezteti, télen az odúkban telelő példányok pusztulását okozhatja. Az odvas fák nélküli erdőkben búvóhely hiányában nem is képes fennmaradni, ezért ezekben az erdőkben a növényzet természetes állapotban való tartását biztosítják, helyenként speciális denevérodúk kihelyezésével, valamint a lakóhelyül szolgáló barlangok zavartalanságával próbálják állományának fennmaradását biztosítani.[2]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  2. ^ a b c Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52. old. Kép: 2-es. ISBN: 963-05-5819-X.
  3. Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 51. old. Kép: 2-es. ISBN: 963-05-5819-X.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]