Ördöglépcső-sziklaüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ördöglépcső-sziklaüreg
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz4 m
Mélység0 m
Magasság2 m
Függőleges kiterjedés2 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 480 m
Ország Magyarország
Település Budakalász
Földrajzi táj Pilis
Típus hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4820-9
A Wikimédia Commons tartalmaz Ördöglépcső-sziklaüreg témájú médiaállományokat.

Az Ördöglépcső-sziklaüreg a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Budakalászon található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Nagy-Kevély északi oldalán, a csúcstól északkeletre, az Ördög-lépcsőnek nevezett sziklás részben, egy sziklakibúvásban, a piros négyzet jelzésű turistaút közelében, az Arany-lyuktól haladva, a turistajelzést követve, a jelzett úttól balra található. A jelzett turistaúton körülbelül 500 métert kell menni, ahol egy letörés van, amelynek a tetejéről látni lehet a barlangbejárat sziklakibúvását. A bejárata vízszintes tengelyirányú és északra néz. A Kápolna-barlangtól keletre, körülbelül 100 méterre és lejjebb nyílik.

Vastagpados, fehér, felső triász, dachsteini mészkőben jött létre. A pusztuló, hévizes keletkezésű barlangroncs bejárata előtt nagy kőtömbök helyezkednek el. A bejárat után egy kis méretű terem van és a teremben fel lehet egyenesedni kényelmesen. A barlangban kevés a képződmény és humuszos törmelék a kitöltése. A lezáratlan barlang egy elszűkülő repedésben végződik. A megtekintéséhez világítóeszköz és engedély szükséges.

Az Ördöglépcső-sziklaüreg név 1981-ben jelent meg az irodalmában. Előfordul az irodalmában Ördöglépcső-barlang (Kárpát 1989), Ördöglépcső-barlangja (Dely, Mezei 1974) és Ördöglépcső sziklaüreg (Kordos 1970) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1968-ban Kordos László találta meg Schőnviszky László szóbeli tájékoztatása után. Ebben az évben a Szabó József Geológiai Technikum Barlangkutató Csoport tágította a bejáratot és kiásta a kitöltést. 1969-ben Kordos László és Wehovszky Erzsébet mérte fel állandó pontokkal, függőkompasszal, fokívvel és a felmérés alapján Kordos László szerkesztett és rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet, valamint egy hosszmetszet barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányúak. A felmérés alapján négy méter hosszú és 3,5 méter mély.

1970. április 11-én és 1970. május 10-én a Szpeleológia Barlangkutató Csoport két tagja, Nagy László és Forgács Jenő klimatológiai méréseket végeztek Assmann-féle, aspirációs pszichrométerrel. A csoport 1970. évi jelentésében részletesen le van írva és a leírás szerint a kitöltése recens csontokat tartalmaz, a bejárat előtt lévő kőtörmelék mozog és omlásveszélyes. Az 1974-ben megjelent, „Pilis útikalauz” című könyvben le van írva röviden, barlangnév nélkül. A leírásban az olvasható, hogy négy méter hosszú és pusztuló barlang.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által összeállított, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az olvasható, hogy négy méter hosszú és 3,5 méter mély, pusztuló barlangroncs, amely hévizes keletkezésű, nagy kőtömbök vannak a szűk bejárata előtt és egy kis teremből, valamint egy repedésből áll. A kéziratban két irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1981. évi Karszt és Barlang 1–2. félévi számában nyilvánosságra hozták a barlangkataszteri számát. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és egy térképen van a helye feltüntetve. 1989 októberében Kárpát József szerkesztett és rajzolt egy alaprajz barlangtérképet és egy hossz-szelvény barlangtérképet, amelyeknek a méretaránya 1:100. Az 1991-ben megjelent, „A Pilis és a Visegrádi-hegység” című könyvben le van írva röviden, a leírás majdnem megegyezik az 1974-ben kiadott útikalauz leírásával.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Szenthe István: Karsztjelenségek és képződményeik fejlődéstörténete a Nagy-Kevély környékén. Egyetemi szakdolgozat. Kézirat. Budapest, 1969.

További információk[szerkesztés]