Sátorkőpusztai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sátorkőpusztai-barlang
Gipszoszlopok a Sátorkőpusztai-barlangban
Gipszoszlopok a Sátorkőpusztai-barlangban
Hossz354 m
Mélység49,3 m
Magasság12,1 m
Függőleges kiterjedés61,4 m
Tengerszint feletti magasság253 vagy 273 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis hegység
Típus hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4851-1
Elhelyezkedése
Sátorkőpusztai-barlang (Magyarország)
Sátorkőpusztai-barlang
Sátorkőpusztai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 31″, k. h. 18° 45′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 31″, k. h. 18° 45′ 44″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátorkőpusztai-barlang témájú médiaállományokat.

A Sátorkőpusztai-barlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Duna–Ipoly Nemzeti Park területén lévő Pilis hegységben, Esztergom-Kertvárosban, a Nagy-Strázsa-hegyen található. A 253 méter, egyes források szerint 273 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlangot a második világháborút követő évtizedekben nyitották meg a nagyközönség számára, és akkor kezdték meg tudományos feldolgozását is.

Leírás[szerkesztés]

A 354 m hosszú Sátorkőpusztai-barlangot – képződményei révén – a termálkarsztosodásnak, azaz a meleg vizes barlangképződésnek mintapéldájaként (prototípusaként) tartjuk számon. Az 1946-os „hivatalos” felfedezését követően számos, korábban vitatott kérdés dőlt el a hévizes barlangok keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban, azonban a tudósoknak még ma is jó néhány kérdésre kell megtalálniuk a választ, és ez nem egyszerű feladat. A kutatók szerint a barlang keletkezése a harmadkorra vezethető vissza, amikor a hegyvidék mai arculatát létrehozó töréses hegyszerkezet kialakult. E töréses szerkezet tette lehetővé a hévizek feláramlását, és végeredményben a barlang létrejöttét. A korszerű vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy elvethető az az elmélet, miszerint a Sátorkőpusztai-barlangot kialakító hévizek, vulkáni utóműködés termékei. Erre ugyanis a nincs bizonyíték, és az óriási időtávlatok (10-15 millió év) is kétségessé teszik ezt a fajta magyarázatot.

A barlangüreget magában foglaló kőzet triász időszaki, mintegy 225 millió éves üledékes dachsteini mészkő. Ebben a kőzetben a tektonikus repedések mentén feláramló meleg vizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldómunkát végeztek és igen különleges képződményekkel díszítették az üreget. A kalcit, aragonit (CaCO3)- és gipszkristályok (CaSO4) változatos – jellemzően hártya, kéreg, tű és oszlop – formákban borítják a barlang falait a talajtól a mennyezetig. A szinte szabályos gömb alakú termecskék, a gömbfülkék mesterséges beavatkozások nyomainak tűnhetnek. Ezek keletkezését újabban a vízgőz kondenzációs oldásának tulajdonítják.

A barlang képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Az amerikai Arthur Palmer professzor 2001-ben tett látogatásakor a párakondenzáció üregképző hatását is jelentősnek értelmezte. A sátorkőpusztai gömbüstök vizsgálatával ebben az évben az ausztrál Armstrong Osborne is foglalkozott, aki a jelentősebb képződményeket külön-külön is felmérte. A legnagyobb fülke a barlang középszintjén található, az átmérője négy méter. A levegő hőmérséklete az alsóbb szakaszokban, természetes körülmények között, állandóan 13,1 °C, a felsőbb, bejárati zónában évszakfüggő. A barlangban a relatív páratartalom 95-98%-os.

Előfordul irodalmában Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang (Kordos 1984), Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang (Bertalan 1976), Sátorkő-pusztai-barlang (Kordos 1977), Sátorkőpusztai barlang (Bertalan 1976), Strázsahegyi-alsóbarlang (Bertalan 1976) és Strázsahegyi alsóbarlang (Kordos 1984) neveken is.

Látogatás a barlangban[szerkesztés]

A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól Komárom-Esztergom megye egyetlen, nagyközönség számára is látogatható barlangja.

Gondozója és üzemeltetője az 1989-ben megalakult Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE). A szervezet célkitűzései között szerepel a tájvédelmi feladatok ellátása mellett, hogy a barlangot minden érdeklődő számára bemutathatóvá tegye. A barlang megtekintésére augusztus és december kivételével minden hónap második hétvégéjén, valamint március, április, május és szeptember 4. hétvégéjén van lehetőség, de kizárólag előzetes bejelentkezés útján. A barlangtúrát a nehezebb szakaszokon vaslétrákkal, illetve kötéllel könnyítették meg. Ezek az eszközök azonban cseppet sem rontanak a barlangjárás varázsából, mindössze biztonságosabb és gyorsabb közlekedést tesznek lehetővé. Az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók.

Élővilág[szerkesztés]

A barlang jó néhány élőlénynek szolgál állandó és időszakos lakhelyéül. A barlangkedvelő (troglophil) fajok közül a kis patkósdenevér is meghúzódik itt, egyedszámát húszra becsülik. 2004-ben a kereknyergű patkósdenevér is megjelent. Előszeretettel keresi fel a barlangot az erdei pele is. 2003 telén a barlangászokat is meglepte, amikor 40 m mélységben, az agyagos törmelékbe bújva találtak téli álmot alvó példányt. A barlang felső szakaszában számos rovar, többek között szúnyogok, legyek és pókok telelnek át.

Patkósdenevér a Sátorkőpusztai-barlangban

Kutatástörténet[szerkesztés]

A német hadsereg ellenőrzése alatt tevékenykedő kőbányászok 1944-ben bukkantak a sziklafalban robbantások hatására megnyíló repedésre, de ennek akkor szerencsére nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Felfedezői, a dorogi Várhidi Károly és Várhidi Rezső, valamint a társaik két évvel később jutottak be a később barlangként feltárt kiterjedt üreghálózatba.

A Sátorkőpusztai-barlangban az első hivatalos terepszemlét a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából Jakucs László, Venkovits István és Nickl Matild tartotta, igaz ekkorra már a dorogi fiatalok is bejárták a barlang nagy részét. Jakucs László és Venkovits István jóvoltából 1946-ban elkészült a barlangtérképe és így az már országosan jegyzett barlanggá vált. Az akkori felmérési adatok szerint a barlang 286 méteres hosszúságot és 46 méteres mélységet ér el. A hagyományos barlangtérképeken csak kusza vonalakkal ábrázolható járatokat Jakucs László 1946-ban térbeli, méretarányosan kicsinyített gipszmodellel szemléltette.

A kristálybarlang 1946-os felfedezésének híre nemcsak a szakembereket vonzotta a mesés kincsekhez, hanem sok környéki is felkereste a barlangot. A gyűjtők, akik között a hivatalosan eljáró muzeológusok ugyanúgy előfordultak, mint laikusok, sohasem távoztak üres zsebbel. A képződmények nagy részének apránként nyoma veszett, amelyek közül még manapság is kerülnek elő különböző példányok, magángyűjtők és múzeumok tárlataiból, padlások, pincék rejtekéből. A Sátorkőpusztai-barlang kifosztásában azonban a környéken állomásozó katonák, magyarok és szovjetek egyaránt, játszották a főszerepet. Egy–egy elöljáró érkezése a körletek feldíszítésével, a barlangi képződmények ilyen célra történő felhasználásával járt. De elbeszélések szerint a laktanyaudvart is szépen fejlett gipsztömbök, egykori oszlopok maradványai díszítették. Már az 1950-es években közzétett felmérés tanúsítja, hogy az barlang károsodása elérte az 50%-ot. Ez az arány az 1980-as évek végére 70%-ra nőtt.

A barlang szíve a Sátorkőpusztai-barlangban

Az 1974-ben megjelent Pilis útikalauz című könyvben, a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjainak jegyzékében (19–20. old.) meg van említve, hogy a Pilis hegység és a Visegrádi-hegység barlangjai között van a Sátorkőpusztai-barlang. A Pilis hegység barlangjait leíró rész szerint a Strázsa-hegy mélyén páratlan szépségű, hévizes kialakulású barlangok vannak. 1945 után nem sokkal lett felfedezve a kőfejtő oldalában található Sátorkőpusztai-barlang.

Benedek Endre csoportjának az egyik legfigyelemreméltóbb eredménye a Kadić-szakasz megtalálása volt 1976-ban. A Sátorkőpusztai-barlang nagytermének, a mai Benedek Endre-teremnek az addig ismert legalsó pontjától (Forrás) egy mélyebbre vezető barlangrészt fedeztek fel. Sajnos ez a barlangrész csak kevesek számára mutatta meg magát. Három évvel később egy kisebb omlás vetette vissza a munkálatokat. Ezt még kijavították, az aknát újraácsolták. Egy évvel később viszont a képlékeny, vizes agyag újból megcsúszott és ez már annyira összenyomta az ácsolatot, hogy egyúttal a további tevékenység is ellehetetlenült. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, esztergomtábori Sátorkő-pusztai-barlang.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Esztergomban elhelyezkedő Sátorkőpusztai barlang további nevei Strázsahegyi-alsóbarlang és Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang. Az Öreg-Strázsa-hegy (Nagy-Strázsa-hegy) DK-i végében lévő kőfejtőben, sziklafal tövében, 267 m tszf. magasságban van a vasajtóval lezárt bejárata. A barlang kb. 350 m hosszú és 49 m mély. Törésvonalak mentén keletkezett, több szintes, hévizes barlang, amelyben gömbfülkék találhatók. Aragonit, gipsz, lublinit, barit, telérkalcit és dolomitkéreg látható benne. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Esztergomon található barlang Sátorkőpusztai-barlang néven.

Sátorkőpusztai-barlang, Oszlopcsarnok

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang az ország 39. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján Magyarország 42. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 350 m hosszú, 1976-ban kb. 350 m hosszú, 1975-ben kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Sátorkőpusztai-barlang a 4800-as barlangkataszteri területen (Pilis hegység) helyezkedik el. A barlangnak 4851/1. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja.

1982-ben a Dorogi József Attila Művelődési Központ Kadić Ottokár Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Pilis hegységben lévő Sátorkőpusztai-barlang fokozottan védett barlang. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Pilis hegységben található Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a Pilis hegység barlangjai között a barlang Sátorkő-pusztai-barlang néven Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang, Strázsahegyi alsóbarlang névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Sátorkőpusztai-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 2 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 49. leghosszabb barlangja a 4851/1 barlangkataszteri számú, kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú.

A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a fokozottan védett Sátorkő-pusztai-barlang (Esztergom) 330 m hosszú és 46 m mély. A barlang kutatás alatt áll. A Pilis hegység ötödik leghosszabb és hatodik legmélyebb barlangja. 1997. május 29-én Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Kis-Strázsa-hegy, Középső-Strázsa-hegy és Nagy-Strázsa-hegy barlangjainak földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Sátor-kő-p. névvel jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy 1997 előtt is ismert volt a fokozottan védett Sátor-kő-pusztai-barlang, amelynek 1997 előtt volt már térképe. Jelentős és veszélyeztetett barlang, amely további kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz.

A Sátorkőpusztai-barlang egyik termének részlete

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Pilis hegységben található Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a Strázsa-hegy kőfejtőjében (a Sátorkőpusztai-barlang mellett) eocén kitöltésben található törmelékréteg formájában vörös kalcit. Említést érdemelnek a hegység barlangjainak ásványkiválásai is. A Sátorkőpusztai-barlang gipszkiválásai voltak a legismertebbek, melyek ma már csak romjaikban láthatók. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Sátorkőpusztai-barlang (a rajzon Sátorkőpsz. a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. Sásdi László 2002-ben készült kéziratában azok az információk szerepelnek, mint a 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban, de a kéziratban szó van arról is, hogy kőbányászattal történt barlangfeltárás (Strázsa-hegy) kevés volt a hegységben. A kéziratba bekerült egy Sásdi László által készített színes fénykép is, amelyen a barlangban lévő idős kalcit, fiatal gipsz kiválás figyelhető meg. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4851-1 barlangkataszteri számú Sátorkőpusztai-barlang Magyarország 75. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 324 m hosszú barlang 1977-ben és 1987-ben 350 m hosszú volt.

A Sátorkőpusztai-barlang bejárata

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Sátorkőpusztai-barlang Dorog és Esztergom között, a Nagy-Strázsa-hegyben helyezkedik el. 273 m tszf. magasságban van a bejárata. 1944-ben dorogi bányász fiatalok (Várhidi Rezső, Károly és társaik) találták meg azt a sziklafalban lévő és robbantások miatt megnyílt repedést, melyen keresztül a későbbiekben lehetővé vált a barlang felfedezése. Venkovits István (a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa) és Jakucs László egyetemi hallgató tartotta 1946-ban a barlangban az első hivatalos terepszemlét. A kialakulását vizsgáló kutatók a közelmúltban (2004–2005) végzett tudományos elemzések adatait alapul véve a korábbiaktól eltérő álláspontra jutottak: a barlang 195–225 millió éves triász dachsteini mészkőben jött létre. Később, a tektonikus mozgások miatt repedések, nyitott törésvonalak alakultak ki. Ebben a mindent átszövő hálóztaban kezdte meg a résrendszerben áramló karsztvíz barlangkialakító munkáját. A geológusok jelentősnek feltételezik az emelkedő-csökkenő karsztvíz szerepét, és nem utolsósorban a párakondenzációs hatásokat.

A barlang legjellegzetesebb kitöltése a gipsz, illetve CaSO4, különféle barit-, kalcit- és aragonitképződmények (CaCO3). Az oldásformák közül a legtetszetősebb képződmények közé tartoznak a szabályos kőbuborékok, a gömbfülkék. Ez utóbbiak kialakulását a vízgőz kondenzációs oldásának tulajdonítják újabban. Mindenképpen tudományos szenzációnak számít, hogy az ásványtani vizsgálatok két korábbi cseppkövesedési időszakot is feltártak a barlang életében, ami arra utal, hogy létrejötte rendkívül összetett, többfázisú folyamat eredménye. Kora minden bizonnyal 1–1,5 millió év. A barlang 1993-tól a turisták kedvelt célpontja, melyet a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) üzemeltet.

Részlet a Sátorkőpusztai-barlangból

Benedek Endre szócikkében meg van említve, hogy Benedek Endre egész életét a Sátorkőpusztai-barlang és a környező barlangok feltárására, megóvására és népszerűsítésére áldozta. A Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) 1989-ben, főleg a Sátorkőpusztai-barlang megóvása miatt alakult. Az egyesület az 1993-tól turisztikai-idegenforgalmi objektumként működtetett barlang gondozója. Jakucs László szócikkében meg van említve, hogy a Jakucs László által végzett egyik legjelentősebb feltárás a Sátorkő-pusztai-barlang (1946, Venkovits Istvánnal). A Strázsa-hegyi-barlang szócikkében meg van említve, hogy a Strázsa-hegyi-barlang a Sátorkőpusztai-barlang szomszédságában nyílik.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Pilis hegységben található Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Pilis hegységben elhelyezkedő Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 2012. évi barlangnapján az egyik, barlangtúrázásra ajánlott barlang volt a Sátorkőpusztai-barlang, amelyben csak elektromos lámpával lehetett közlekedni.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Sátorkőpusztai-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Sátorkőpusztai-barlangot 2012-ben kb. 460 fő, 2013-ban 462 fő, 2014-ben 490 fő látogatta meg overállos barlangtúrán. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Sátorkő-pusztai-barlang (Pilis hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Sátorkőpusztai-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Látogatási statisztika[szerkesztés]

A Sátorkőpusztai-barlang látogatóinak száma évenként:

év
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
2014
2015
2016
látogatók száma
kb. 1000
372
653
647
727
527
1250
807
1015
730
510
472
332
0
kb. 460
462
490
213
190

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Lieber Tamás szerk.: A Sátorkőpusztai-barlang. 1946–2006. Dorog, 2010. 181 old.

További információk[szerkesztés]