Szabó-pallagi-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabó-pallagi-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz1035 m
Mélység151 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés151 m
Tengerszint feletti magasság495 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 5452-3
Elhelyezkedése
Szabó-pallagi-zsomboly (Magyarország)
Szabó-pallagi-zsomboly
Szabó-pallagi-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 43″, k. h. 20° 41′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 43″, k. h. 20° 41′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó-pallagi-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Szabó-pallagi-zsomboly fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Magyarország 14. legmélyebb, az Aggteleki-karszt második legmélyebb barlangja. A legmélyebb a Vecsembükki-zsomboly. Gyakran nevezik Baglyok szakadéka néven is. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Vecsembükki-zsomboly és az Almási-zsomboly mellett a legismertebb zsomboly az Alsó-hegyen.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegyen, a Szilasi-fennsíkon található. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútján is elérhető Szabó-pallagi vadászháztól körülbelül 300 méterre, keletre, egy nagy, lapos töbör oldalában van a nagy méretű bejárata. A zsombolytól északra, az első töbörben található a Játék-barlang, amely a zsombolytól 105 méterre helyezkedik el.

A bejáratát egy kőél két részre osztja. A barlangra, mint az összes zsomboly típusú barlangra a függőleges járatok a jellemzők. Ez a legösszetettebb aknabarlang az Alsó-hegyen. Triász mészkőben, párhuzamos hasadékok mentén alakult ki. A kialakulásában fontos szerepe volt a tektonikus előkészítésnek. Az öt méternél nagyobb átmérőjű óriásaknái nagyon megközelítik, a Bejárati-akna el is éri a felszínt. A járatai nagyon elagyagosodtak. Gömbüstök, borsókövek és változatos színű és alakú cseppkövek, például több négyzetméteres lefolyások, függőcseppkövek, heliktitek és cseppkőzászlók láthatók benne. A legismertebb képződménye a Mozdony, amely egy nagy méretű felborult cseppkő, amire fiatalabb állócseppkövek nőttek. Nincs lezárva, de az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell a megtekintéséhez. A bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni és fontos a jó erőnlét. Kötéltechnikai szempontból az egyik legnehezebben bejárható, hazai barlang.

A 60 méter mélységű Bejárati-akna az alsó-hegyi zsombolyok bejárati aknáinak mélységi sorrendje alapján a harmadik legmélyebb bejárati akna. A zsombolyban lévő Drúz-akna, amely nyolc méter mélységtől 110 méter mélységig tart, tehát 102 méter mély, Magyarország majdnem legmélyebb, egybefüggő aknájának számít, de a 45 méteren található Erkély nevű nagy párkány eléggé elkülöníti a felső és az alsó részét. A Drúz-akna kürtőnek is tekinthető, mert a hozzá vezető járatokból alulra és felülre is el lehet indulni a Drúz-aknában. A Drúz-aknát és a Drúz-kürtőt Lukács László becenevéről nevezték el.

Az Aggteleki-karszt nyolcadik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang és a Danca-barlang után. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Előfordul az irodalmában 21 (Kósa 1992), Baglyok-szakadéka (Kósa 1964), Baglyok Szakadéka (Kósa 1968), Baglyok szakadéka (Horváth, Máté 1975), Baglyok szakadéka-zsomboly (Kósa 1992), S-2 (Kósa 1992), Sz/4 (Kósa 1964), SZ/4 (Kósa 1964), Szabópallag (Jakucs 1957), Szabópallagi-zsomboly (Rónai 1965), Szabó-Pallagi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Szabó pallagi zsomboly (Strömpl 1922–1925) és Szabó-parlagi zsomboly (Balázs 1958) néven és jelöléssel is. A Szabó-pallagi-zsomboly név először 1912-ben jelent meg nyomtatásban, Strömpl Gábor tanulmányában. A Baglyok szakadéka nevet a helyiek adták neki.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az első, írott említése Scholtz Pál Kornélnak az 1911. évi naplójában szerepel. 1911-ben próbálták bejárni, de megfelelő technikai eszközök hiánya miatt ez nem sikerült. Ekkor méréssel próbálták megállapítani a mélységét, amely szerint 62 méter mély volt. 1911 nyarán Strömpl Gábor is járt a barlangnál és az 1912. évi publikációjában azt írta róla, hogy kettős lejárata van. 1927-ben sikerült leereszkedni a bejárati aknájába a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület négy tagjának, Kessler Hubertnek, Beliczay Andrásnak, Frank Jánosnak és Kiss Gyulának. Kessler Hubert irányította a bejárást. 63 méteres mélységet értek el és nem láttak esélyt a további járatok felfedezésére. Eugenio Boagannak az 1929-ben kiadott tanulmányában megjelent a barlangnak egy hosszmetszeti barlangtérképe és egy alaprajzi barlangtérképe. 1957-ben Beliczai István, Szikra László és Veres Sándor próbálta meg elérni a bejárati akna alját, de ez csak Beliczai Istvánnak sikerült. Majdnem baleset történt ekkor a kenderkötelek és a hágcsók elázása miatt.

1961-ben a Vörös Meteor TE barlangkutatói az aljának az egyik, szűk hasadékát robbantással tágították és így 12 méterrel növelték a mélységét. Ekkor az Alsó-hegy negyedik legmélyebb barlangja lett a 76 méteres mélységével. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Szabó-pallagi vadászházhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a vadászháztól 310 méterre, 238° 00' irányban volt a bejárata. 1964 nyarán készült el a Vörös Meteor TE tagjainak a barlangtérképe, de ez a szűkület alatti részt nem ábrázolja. Kósa Attilának az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában többször meg van említve. Egyszer Sz/4 a jele, a megjelent helyszínrajzon SZ/4-nek van jelölve és 86 méter mélynek van leírva. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint a 76 méteres mélységével a harmadik legmélyebb zsomboly volt az Alsó-hegynek a magyarországi részén és az egyik, 60 méter mély aknája a második legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegynek a magyarországi részén. 1968-ban lett szerkesztve az első, teljes barlangtérképe Kósa Attila vezetésével.

1975-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztályának a tagjai rövid feltárást végeztek a zsombolyban. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították, a listában Baglyok-szakadéka néven szerepel. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van Szabó-pallagi-zsomboly néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 75,6 méteres mélységével az országnak a 30. legmélyebb barlangja volt. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent mélységi lista, amely az előző mélységi sorrendnél frissebb összeállítás, alapján az országnak a kilencedik legmélyebb barlangja volt a 130 méteres mélységgel. 1978-ban Lukács László a bejárati akna 30 méteres mélységében megtalálta az Ablakot és jelezte a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak, hogy a barlang mélysége már nem 76 méter, hanem 130 méter. Ennek a publikálását azonban megakadályozta a halála és helyette Kordos László közölte nyomtatásban, az 1978. évi MKBT Meghívóban az új mélységi adatot.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1981-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának zsombolyflóra kutatási programja keretében a Szabó-pallagi-zsombolyban botanikai gyűjtésre került sor. 1982 nyarán Szenthe István, Tóth Sándor, majd Nagy Mihály Zoltán folytatta az Ablakon túli részek kutatását. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. 1982-ben fokozottan védett barlang lett a morfológiája, a formakincse és az ásványtani értékei miatt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és az országos barlanglistában szerepel a neve két névváltozatával, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1988-ban kezdték el a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai elkészíteni a barlangtérképét. Hagyományos, hosszmetszeti barlangtérkép és térhálós barlangtérkép szerkesztését tartották fontosnak. 1988-tól kezdődően, három év alatt, kilenc kürtő leküzdésével a hossza 250 méterrel nőtt. 1989-ben elkészült a BEAC barlangkutatóinak az első barlangtérképe a zsombolyról. 1989–1990 telén sok csoport részvételével kutatótábort szervezett a csoport a barlang további részeinek a feltárására.

A barlang bejárata

1990-ben a BEAC Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben a BEAC tagjai mérték fel és ez alapján Nyerges Attila szerkesztett egy térláttatós barlangtérképet. 1991-ben elérte a becsült mélysége a 151 métert és a hosszúsága körülbelül 850 méter volt. Ezzel a mélységgel Magyarországnak a nyolcadik legmélyebb barlangjává vált. Néhány tanulmányban az szerepel (BEAC 1992, Elekes, Nyerges, Nyerges, Rose 1992 és Nyerges 2003), hogy ezzel a hosszúsággal az Alsó-hegy leghosszabb barlangja lett, de a Meteor-barlang 1963-ban már egy kilométer hosszú volt. Az 1992. évi barlangnapi kiadványban megjelent a hosszmetszet-árnyék barlangtérképe, négy részének az alaprajzi barlangtérképe, a hasadékirány-diagramja, a végponti részének a hossz-szelvény barlangtérkép-vázlata és egy keresztmetszeteket és fontos átjárókat tartalmazó barlangtérkép. Ezek a BEAC barlangkutatóinak a munkái. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben, az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek az 1929-ben közölt barlangtérképek, az 1968-ban szerkesztett barlangtérképek, az 1991-ben rajzolt, térláttatós barlangtérkép, valamint több adattal együtt fel van tüntetve 16 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott, nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt.

A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 495 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 950 méter hosszú, 151 méter függőleges kiterjedésű és 41×34 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 495 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 950 méter hosszú és 151 méter mély, valamint az 1970-es években indult újra a feltáró kutatása. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 151 méter mély és 850 méter hosszú barlangként szerepel. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bekey Imre Gábor: A Vecsembükki zsombolyok. Turista Közlöny, 1914. (21. évf.) 3. sz. 34–38. old.
  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Scholtz Pál Kornél: Beszámoló az 1911. évi június hó 10-13 közötti tett expedícióról a szilasi fennsíkon. Napló, kézirat. 1911.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]