Szabó-pallagi-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabó-pallagi-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz1035 m
Mélység151 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés151 m
Tengerszint feletti magasság495 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 5452-3
Elhelyezkedése
Szabó-pallagi-zsomboly (Magyarország)
Szabó-pallagi-zsomboly
Szabó-pallagi-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 43″, k. h. 20° 41′ 53″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 43″, k. h. 20° 41′ 53″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó-pallagi-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Szabó-pallagi-zsomboly fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Magyarország 14. legmélyebb, az Aggteleki-karszt második legmélyebb barlangja. A legmélyebb a Vecsembükki-zsomboly. Gyakran nevezik Baglyok szakadéka néven is. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik. A Vecsembükki-zsomboly és az Almási-zsomboly mellett a legismertebb zsomboly az Alsó-hegyen.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegyen, a Szilasi-fennsíkon található. Az Országos Kéktúra kék sáv jelzésű turistaútján is elérhető Szabó-pallagi vadászháztól körülbelül 300 méterre, keletre, egy nagy, lapos töbör oldalában van a nagy méretű bejárata. A zsombolytól északra, az első töbörben található a Játék-barlang, amely a zsombolytól 105 méterre helyezkedik el.

A bejáratát egy kőél két részre osztja. A barlangra, mint az összes zsomboly típusú barlangra a függőleges járatok a jellemzők. Ez a legösszetettebb aknabarlang az Alsó-hegyen. Triász mészkőben, párhuzamos hasadékok mentén alakult ki. A kialakulásában fontos szerepe volt a tektonikus előkészítésnek. Az öt méternél nagyobb átmérőjű óriásaknái nagyon megközelítik, a Bejárati-akna el is éri a felszínt. A járatai nagyon elagyagosodtak. Gömbüstök, borsókövek és változatos színű és alakú cseppkövek, például több négyzetméteres lefolyások, függőcseppkövek, heliktitek és cseppkőzászlók láthatók benne. A legismertebb képződménye a Mozdony, amely egy nagy méretű felborult cseppkő, amire fiatalabb állócseppkövek nőttek. Nincs lezárva, de az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye kell a megtekintéséhez. A bejárásához kötéltechnikai eszközöket kell alkalmazni és fontos a jó erőnlét. Kötéltechnikai szempontból az egyik legnehezebben bejárható, hazai barlang.

A 60 méter mélységű Bejárati-akna az alsó-hegyi zsombolyok bejárati aknáinak mélységi sorrendje alapján a harmadik legmélyebb bejárati akna. A zsombolyban lévő Drúz-akna, amely nyolc méter mélységtől 110 méter mélységig tart, tehát 102 méter mély, Magyarország majdnem legmélyebb, egybefüggő aknájának számít, de a 45 méteren található Erkély nevű nagy párkány eléggé elkülöníti a felső és az alsó részét. A Drúz-akna kürtőnek is tekinthető, mert a hozzá vezető járatokból alulra és felülre is el lehet indulni a Drúz-aknában. A Drúz-aknát és a Drúz-kürtőt Lukács László becenevéről nevezték el.

Az Aggteleki-karszt nyolcadik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang, a Vass Imre-barlang, a Meteor-barlang, a Kossuth-barlang és a Danca-barlang után. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Előfordul az irodalmában 21 (Kósa 1992), Baglyok-szakadéka (Kósa 1964), Baglyok Szakadéka (Kósa 1968), Baglyok szakadéka (Horváth, Máté 1975), Baglyok szakadéka-zsomboly (Kósa 1992), S-2 (Kósa 1992), Sz/4 (Kósa 1964), SZ/4 (Kósa 1964), Szabópallag (Jakucs 1957), Szabópallagi-zsomboly (Rónai 1965), Szabó-Pallagi-zsomboly (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Szabó pallagi zsomboly (Strömpl 1922–1925) és Szabó-parlagi zsomboly (Balázs 1958) néven és jelöléssel is. A Szabó-pallagi-zsomboly név először 1912-ben jelent meg nyomtatásban, Strömpl Gábor tanulmányában. A Baglyok szakadéka nevet a helyiek adták neki.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az első írott említése Scholtz Pál Kornél 1911. évi naplójában szerepel. 1911-ben próbálták bejárni, de megfelelő technikai eszközök hiánya miatt ez nem sikerült. Ekkor méréssel próbálták megállapítani a mélységét, amely szerint 62 méter mély volt. 1911 nyarán Strömpl Gábor is járt a barlangnál és az 1912. évi publikációjában azt írta róla, hogy kettős lejárata van. 1927-ben sikerült leereszkedni a bejárati aknájába a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület négy tagjának, Kessler Hubertnek, Beliczay Andrásnak, Frank Jánosnak és Kiss Gyulának. Kessler Hubert irányította a bejárást. 63 méteres mélységet értek el és nem láttak esélyt további járatok felfedezésére.

Eugenio Boagan 1929-ben kiadott tanulmányában megjelent a barlang hosszmetszeti barlangtérképe és alaprajzi barlangtérképe. 1957-ben Beliczai István, Szikra László és Veres Sándor próbálta meg elérni a bejárati akna alját, de ez csak Beliczai Istvánnak sikerült. Majdnem baleset történt ekkor a kenderkötelek és a hágcsók elázása miatt.

1961-ben a Vörös Meteor TE barlangkutatói az aljának egyik szűk hasadékát robbantással tágították és így 12 méterrel növelték mélységét. Ekkor az Alsó-hegy negyedik legmélyebb barlangja lett 76 méteres mélységével. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Szabó-pallagi vadászházhoz viszonyítva pontosan bemérték bejáratának helyét. A bemérés szerint a vadászháztól 310 méterre, 238° 00' irányban volt a bejárata. 1964 nyarán készült el a Vörös Meteor TE tagjainak a barlangtérképe, de ez a szűkület alatti részt nem ábrázolja. Kósa Attila 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent A zsombolyképződés kérdéseiről című tanulmányában többször meg van említve. Egyszer Sz/4 a jele, a megjelent helyszínrajzon SZ/4-nek van jelölve és 86 méter mélynek van leírva. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint 76 méteres mélységével a harmadik legmélyebb zsomboly volt az Alsó-hegy magyarországi részén és az egyik 60 méter mély aknája a második legmélyebb egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegy magyarországi részén. 1968-ban lett szerkesztve első teljes barlangtérképe Kósa Attila vezetésével.

1975-ben az FTSK Barlangkutató Szakosztályának tagjai rövid feltárást végeztek a zsombolyban. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, bódvaszilasi barlang Baglyok-szakadéka néven. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van Szabó-pallagi-zsomboly néven. Az 1977. december 31-i állapot szerint 75,6 méteres mélységével az ország 30. legmélyebb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent mélységi lista, amely az előző mélységi sorrendnél frissebb összeállítás, alapján az ország kilencedik legmélyebb barlangja 130 méteres mélységgel. 1978-ban Lukács László a bejárati akna 30 méteres mélységében megtalálta az Ablakot és jelezte a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak, hogy a barlang mélysége már nem 76 méter, hanem 130 méter. Ennek a publikálását azonban megakadályozta halála és helyette Kordos László közölte nyomtatásban, az 1978. évi MKBT Meghívóban az új mélységi adatot.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 5450/3. a barlangkataszteri száma. 1981-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának zsombolyflóra kutatási programja keretében a Szabó-pallagi-zsombolyban botanikai gyűjtésre került sor. 1982 nyarán Szenthe István, Tóth Sándor, majd Nagy Mihály Zoltán folytatta az Ablakon túli részek kutatását. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. 1982-ben fokozottan védett barlang lett morfológiája, formakincse és ásványtani értékei miatt. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva és az országos barlanglistában szerepel neve két névváltozatával, valamint egy térképen van helye feltüntetve. 1988-ban kezdték el a BEAC Barlangkutató Csoport tagjai elkészíteni barlangtérképét. Hagyományos hosszmetszeti barlangtérkép és térhálós barlangtérkép szerkesztését tartották fontosnak. 1988-tól kezdődően, három év alatt, kilenc kürtő leküzdésével hossza 250 méterrel nőtt. 1989-ben elkészült a BEAC barlangkutatóinak első barlangtérképe a zsombolyról. 1989–1990 telén sok csoport részvételével kutatótábort szervezett a csoport a barlang további részeinek feltárására.

A barlang bejárata

1990-ben a BEAC Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben a BEAC tagjai mérték fel és ez alapján Nyerges Attila szerkesztett egy térláttatós barlangtérképet. 1991-ben elérte becsült mélysége a 151 métert és hossza körülbelül 850 méter volt. Ezzel a mélységgel Magyarország nyolcadik legmélyebb barlangjává vált. Néhány tanulmányban az szerepel (BEAC 1992, Elekes, Nyerges, Nyerges, Rose 1992 és Nyerges 2003), hogy ezzel a hosszal az Alsó-hegy leghosszabb barlangja lett, de a Meteor-barlang 1963-ban már egy kilométer hosszú volt.

Az 1992. évi barlangnapi kiadványban megjelent a hosszmetszet-árnyék barlangtérképe, négy részének alaprajzi barlangtérképe, hasadékirány-diagramja, végponti részének hossz-szelvény barlangtérkép-vázlata és egy keresztmetszeteket és fontos átjárókat tartalmazó barlangtérkép. Ezek a BEAC barlangkutatóinak munkái. Az 1992. évi Karszt és Barlangban publikált és az Alsó-hegy magyarországi részének töbreit, zsombolyait és beszakadásait bemutató ábrán látható elhelyezkedése.

Az 1992-ben kiadott Alsó-hegyi zsombolyatlasz című könyvben az Alsó-hegy fennsíkjának magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve helye és a kiadványban megjelentek az 1929-ben közölt barlangtérképek, az 1968-ban szerkesztett barlangtérképek, az 1991-ben rajzolt térláttatós barlangtérkép, valamint több adattal együtt fel van tüntetve 16 irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak.

A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett és 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint 495 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 950 méter hosszú, 151 méter függőleges kiterjedésű és 41×34 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 495 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 950 méter hosszú és 151 méter mély, valamint az 1970-es években indult újra feltáró kutatása. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

A 2006. évi Vespertilioban közölt tanulmány szerint egy nagy patkósdenevért, két közönséges denevért, egy bajuszos denevért, egy vízi denevért, két csonkafülű denevért és két nyugati piszedenevért észlelt 2004. augusztus 19-én a bódvaszilasi barlangban Boldogh Sándor. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 151 méter mély és 850 méter hosszú barlangként szerepel. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bekey Imre Gábor: A Vecsembükki zsombolyok. Turista Közlöny, 1914. (21. évf.) 3. sz. 34–38. old.
  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Scholtz Pál Kornél: Beszámoló az 1911. évi június hó 10-13 közötti tett expedícióról a szilasi fennsíkon. Napló, kézirat. 1911.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]