Banán-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Banán-zsomboly
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz108 m
Mélység45,3 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés45,3 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 520 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 5452-44
Elhelyezkedése
Banán-zsomboly (Magyarország)
Banán-zsomboly
Banán-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 60″, k. h. 20° 43′ 22″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 60″, k. h. 20° 43′ 22″
A Wikimédia Commons tartalmaz Banán-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Banán-zsomboly megkülönböztetetten védett barlang, amely az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt, 1995 óta a Világörökség része. Az ötödik legmélyebb zsombolya volt az Alsó-hegy magyarországi részének. A 45 méter mély bejárati aknája a harmadik legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegy magyarországi részén. Bódvaszilas hat megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkján, Bódvaszilas központjától északra, a Vecsem-bükk csúcsától 470 méterre, 117°-ra, a Vecsembükki-zsombolytól nyugatra, 250 méterre, egy fokozottan védett területen, egy nagy töbör északi oldalában, közel a töbör aljához nyílik. Néhány turistatérkép jelöli a helyét a nevének a feltüntetésével. A Vecsembükki-zsombolytól haladva a sárga sáv jelzésű turistaúton, az úttól balra található. A függőleges tengelyirányú bejárata egy robbantott, szűk, nehezen észrevehető hasadék.

A vízszintes kiterjedése 7,5 méter. A barlangra a függőleges járatok jellemzők. Egy 45 méter mély bejárati aknából, egy 25 méter mély, párhuzamos oldalkürtőből, amely két helyen csatlakozik a bejárati aknához és egy 30 méter magas vakkürtőből áll a zsomboly. Oldási csatornák és cseppkövek figyelhetők meg benne. A legmélyebb pontja pontosan a bejárat alatt található. Az alján, ahol régen egy időszakos, kis tó volt, néha nagy pele is előfordul. A vakkürtőben egy rögzített kötél van elhelyezve. A megtekintéséhez engedély és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. A bejárásához 50 méter kötelet, egy csavartnittfület, két karabinert és egy kötélgyűrűt ajánlott használni.

Az ötödik legmélyebb zsombolya volt az Alsó-hegy magyarországi részének, az Almási-zsomboly, a Vecsembükki-zsomboly, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Rejtek-zsomboly után. A 45 méter mély bejárati aknája a harmadik legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegy magyarországi részén, a Vecsembükki-zsomboly és a Szabó-pallagi-zsomboly legmélyebb, egybefüggő aknája után.

Előfordul az irodalmában 34 (Kósa 1992), Banánlyuk-zsomboly (Kósa 1964), Komjáti VII. sz. zsomboly (Bertalan 1976), V/6 (Kósa 1964), V/11 (Kósa 1992) és V-21 (Kósa 1992) neveken és jelzésekkel is. A Banán-zsomboly nevet azért kapta, mert a bejárati hasadéka a bejárat kitágítása előtt banán alakú volt.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1961-ben robbantással tágították ki a banán alakban görbült, járhatatlanul szűk bejárati hasadékát a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály tagjai, akiknek egy erdész mutatta meg a hasadékot. A feltáráskor idő hiányában nem tudták bejárni. 1962 augusztusában a szakosztály és a Petőfi Barlangkutató Csoport bejárta és egy részét felmérte. A szakosztály jelentése alapján körülbelül 45 méter volt a mélysége. Ezzel a mélységgel az alsó-hegyi zsombolyok között a kilencedik legmélyebb zsomboly volt. A Petőfi Barlangkutató Csoport jelentése alapján, a felmérés szerint 39 méter mély volt. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent, a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztálynak az 1962. évről szóló jelentésben az olvasható, hogy 39 méter mély volt. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai a Vecsem-bükki kilátóhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a kilátótól 760 méterre, 311° 00' irányban volt a bejárata. Kósa Attilának az 1964-es, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában meg van említve és egy térképen van a helye megjelölve. 1967. április 3-án Haász Éva, Kósa Attila, Simsa Péter, Székely Kinga és Varga Mária felmérték a barlangot és a felmérés alapján Kósa Attila szerkesztett három hosszmetszeti barlangtérképet két keresztmetszettel és egy alaprajzi barlangtérképet, amelyeket Haász Éva rajzolt. Az 1968. évi Karszt és Barlangban publikálva lett a barlang feltárása és a leírása az 1967-ben rajzolt barlangtérképekkel és három fényképpel együtt.

1972-ben Walkovszky Attila vizsgálta a légáramlás napi menetét a zsombolyban. Az 1975-ben kiadott, Jakucs László által szerkesztett útikalauzban megjelentek az 1967-ben készült térképek. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 72. számú cédulán többek között az olvasható, hogy hat méter hosszú, 45,3 méter mély, valamint robbantással tágították ki a bejáratot, amely a tágítás előtt banán alakú volt és hivatkozik két publikációra, valamint egy kéziratra, amelyek említik a barlangot. Az 1977. január 30-án készült, szpeleográfiai terepjelentés szerint, amely egy 1975. novemberi bejárás alapján lett kitöltve a függőleges kiterjedése 44,5 méter. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában, Bajomi Dániel a biológiailag feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok közé sorolta. A Karszt és Barlang 1977. évi évfolyamában megjelent összesítés szerint Magyarország 46. legmélyebb barlangja az 54 méteres mélységével. Az 54 méteres mélység Lukács László 1978-as, írott közlése alapján lett megállapítva. Az MKBT Meghívó 1978. júniusi számában publikálva lett, hogy Lukács László szerint a mélysége 54 méter.

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve két névváltozatával együtt és egy térképen van a helye feltüntetve, valamint ott van a biológiai szempontból feldolgozás alatt álló, magyarországi barlangok között. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 54. legmélyebb barlangja volt az 54 méteres mélységével és az összeállítás szerint 1977-ben 54 méter mély volt. 1991. március 30-án a MÁFI Barlangkutató Csoport a zsomboly alján egy alvó nagy pelét talált és azt a felszínre vitte. 1991-ben a BEAC Barlangkutató Csoport egy 30 méter magas vakkürtőt tárt fel és felmérte a barlangot, valamint a felmérés alapján két hosszmetszeti barlangtérképet két keresztmetszettel és egy alaprajzi barlangtérképet szerkesztett. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben, az Alsó-hegy fennsíkjának a magyarországi oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek az 1967-ben és az 1991-ben készült barlangtérképek, valamint több adattal együtt fel van tüntetve hét darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak.

A Troglonauta Barlangkutató Csoport 1993. évi jelentésébe bekerült egy színes fénykép a zsomboly aljáról. Az MKBT Műsorfüzet 1994. évi május–júniusi füzetéből megtudható, hogy az árusításra került, alsó-hegyi térképlapon a Banán-zsomboly neve Bahán. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Nyerges Attilának az 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen a Banán-zsomboly a 13. legmélyebb a 45 méteres mélységével. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt. 2002-ben megjelent egy hír, amely szerint a zsombolyban régi nitt található. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványában 45,3 méter mély és 108 méter hosszú barlangként szerepel és a füzetben megjelent egy ismeretlen készítési idejű, valamint készítőjű barlangtérkép, amelyen a barlang alaprajza és a függőleges hosszmetszete van ábrázolva négy keresztmetszettel, valamint egy beszerelési vázlattal. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Dénes György: [Alsóhegyi] zsombolyok, víznyelőbarlangok, egyéb barlangok. Kéziratos jegyzék. Budapest, 1975. 2 old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. 1984.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]