Pénz-pataki-víznyelőbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pénz-pataki-víznyelőbarlang
A Pénz-pataki-víznyelőbarlang bejáratának környéke
A Pénz-pataki-víznyelőbarlang bejáratának környéke
Hossz1989 m
Mélység150 m
Magasság5,5 m
Függőleges kiterjedés155,5 m
Tengerszint feletti magasság531 m
Ország Magyarország
Település Bükkszentkereszt
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-2
Elhelyezkedése
Pénz-pataki-víznyelőbarlang (Magyarország)
Pénz-pataki-víznyelőbarlang
Pénz-pataki-víznyelőbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 21″, k. h. 20° 32′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 21″, k. h. 20° 32′ 51″

A Pénz-pataki-víznyelőbarlang Magyarország fokozottan védett barlangjai közül az egyik. A Bükki Nemzeti Park területén található. A Bükk-vidék hetedik legmélyebb és hetedik legnagyobb függőleges kiterjedésű, Magyarország 13. legmélyebb és 13. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja. Egy ideig, a Meteor-barlang mélységének a megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. Bükkszentkereszten az egyetlen fokozottan védett barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Déli-Bükkben, Répáshutától északkeletre, a Csúnya-völgy alján, a Felnémetetet Hejőcsabával összekötő 2505-ös műúttól körülbelül 400 méterre, a pénz-pataki halastó közelében található. A Pénz-pataki őrháztól a Csúnya-völgyön át, a Hór-patak völgyébe vezető kék kereszt turistajelzésen is megközelíthető. Nyugatról a Kajla-bérc nyerge, északról a Nagy-fennsík déli szegélyét képező Istennyila-domb, Nagy-dél és Zsérci-Nagy-dél vonulata alatt lévő, mélyebb lépcsőként elhelyezkedő Diós-kút-tető, Kakukk-hegy és Pénz-patak-tető vonulata veszi körül. Délről a Nagy-Kerek-hegy, keletről a Nagy-Bodzás és a Hollós-tető által határolt völgyben, a Pénz-patak vizének a felszín alá kerülési helyén nyílik. Körülbelül ez a terület a víznyelő vízgyűjtő területe. A körülbelül 1,2 kilométer hosszú Pénz-patak a hegység egyik legbővizűbb és egyik leghosszabb búvópatakja. A Hollóstető és Répáshuta között található víznyelősor legfejlettebb víznyelője. A bejáratánál egy információs tábla van elhelyezve.

A barlangbejárattól a legmélyebb pontján lévő, elmenő, mindig vízzel teli szifonig folyik a patakvíz. Az aktív víznyelőbarlang a Pénz-patak állandó víznyelője. A hidrológiai alapú összefüggés-vizsgálatoknak különböző volt az eredménye, de meg lett állapítva, hogy a Szinva-forrásban, a Margit-forrásban és a Vízfő-forrásban jelenik meg a barlang vize. A patak körülbelül 100–2000 liter vízhozamú percenként, de időnként meg is szűnik a vízmozgás a patakmederben. Néha azért nem jut el a barlangi patak vize a szifonig, mert kis kapacitású nyelési pontok találhatók a patakmederben. Körülbelül 40 méter az alaprajzi távolság a bejárat és a szifon között. A patak majdnem maga alá folyik, mert a barlang középső szakaszában déli, az alsó szakaszában északi, északkeleti irányú a folyásirány. A szifon vízszintje 42,2 métert is változott egy év alatt és ebből a még nem ismert járat eltömöttségére, vagy kis keresztmetszetére lehet következtetni.

A 70 centiméter széles, 40 centiméter magas, természetes, szögletes, szabálytalan alakú, függőleges tengelyű bejárata nagy méretű kőtömbök között található. A barlang középső triász és felső triász mészkőben alakult ki. Az első szakasza egy majdnem a Jutka-kürtőig tartó omladéklabirintus. A Jutka-kürtő egy akna, mert felülről lefelé kell haladni benne először. Körülbelül 25 méter mélységtől kezdődik a szálkőzet. Függőcseppkövek, szalmacseppkövek, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlécek, cseppkőzászlók, cseppkőfüggönyök, cseppkőlefolyások, cseppkőbekérgezések és mikrotetaráták figyelhetők meg a járataiban. A legmélyebb aknája a 47,69 méter mély Nagy-fal, amely nem egészen függőleges, átlagosan 79° a lejtése.

A Nagy-akna körülbelül öt méter hosszú felső része szűk és sima falú. A legnagyobb terme a Venkovits-pihenő, amely 30 méter. A legmagasabb kürtője a Kopasz-kürtő, amely 32,93 méter magas. A barlang télen 5–6 °C és nyáron 11–12 °C. Denevérek előfordulnak benne, de megfigyeltek a járataiban foltos szalamandrákat, bolharákokat, pókokat, rovarokat, békákat, halakat és folyami rákot is. A lezárt barlang bejárásához a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye, vízálló lámpa, vízálló ruha és kötéltechnikai eszközök alkalmazása kell. A bejárást gyakran jégdugó akadályozza a téli hónapokban. A nagy mértékű, hirtelen vízhozam-növekedés miatt a kijutás lehet, hogy lehetetlen.

A Bükk-vidék hetedik legmélyebb és hetedik legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a Bányász-barlang, az István-lápai-barlang, a Jáspis-barlang, a Fekete-barlang, a Diabáz-barlang és a Szepesi–Láner-barlangrendszer után. 1962-ig, a Meteor-barlang mélységének a megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. A Meteor-barlang mélységét egykor 155 méternek hitték. A legújabb felmérések alapján azonban nem olyan mély a Meteor-barlang mint gondolták. Magyarország 27. leghosszabb és a Bükk-vidék nyolcadik leghosszabb barlangja.

Előfordul a barlang az irodalmában Kövesváradi-víznyelő (Csepreghy 2003), Pénz-pataki-barlang (Jakucs 2000–2001), Pénzpataki-barlang (Láng 1964), Pénzpataki barlang (Bertalan 1956), Pénz-pataki-viznyelő (Szentes 1965), Pénzpataki-viznyelő (Szilvássy 1962), Pénz-patak-i-viznyelő (Scholt 1975), Pénz-pataki-viznyelőbarlang (Bertalan 1976), Pénzpataki-viznyelőbarlang (Dénes 1962), Pénzpataki viznyelőbarlang (Csekő 1959), Pénzpataki-viznyelő barlang (D-i 1960), Pénz-pataki-víznyelő (Hevesi 1986), Pénzpataki-víznyelőbarlang (Jakucs, Kessler 1962), pénz-pataki-víznyelőbarlang (Balázs, Lieber, Varga 2001), Pénzpataki víznyelő barlang (Schréter 1959) és Pénzpataki-zsomboly (Bertalan 1976) neveken is. 1968-ban volt először Pénz-pataki-víznyelőbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Dénes 1968). A 12,96 méter mély, széles Jutka-kürtő nevét Kincses Júlia belezuhanása miatt kapta. A Retyi-kürtőt azért nevezik így, mert egy bekiabáláskor az hangzott el, hogy „be ne retyizzetek, csak én csapoltam le egy kádszerű medencét”. A Vacogóban várakoztak a hidegben vacogva a nagy vízbetörések idején a bent rekedt kutatók. Egy nagyon szűk repedésnek Háromszög, egy másik, a barlang végénél lévő szűk helynek Nyúzda lett a neve.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1953-ban Jakucs László vezetésével fedezték fel a barlangot. 1953. július 18-án érték el a végponti szifont. A bejárás résztvevői Holly Ferenc, Holly Sándor, Jakucs László, Kincses Júlia és Weress Kálmán voltak. Ebben az évben Jakucs László 1,25 kilogramm fluoreszceinnel kimutatta a víznyelő és a latorpusztai Vízfő-forrás kapcsolatát, valamint megjelent a barlangról az első publikáció, amelyben az olvasható, hogy Európa akkori legnagyobb föld alatti vízesése a barlangban volt. Jakucs László rajzolta meg első barlangtérképét, amely a barlang vázlatos hosszmetszetét ábrázolja. 1959-ben a Vámőrség Barlangkutató Csoport a Vízfő-forrásban észlelte a 15 kilogramm fluoreszceinnel megfestett barlangi vizet. Schréter Zoltán 1959. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent tanulmánya szerint 180 méter mély a barlang. 1960-ban a Vámőrség Barlangkutató Csoport készítette el a barlang alaprajz térképét. Ezt a térképet beszámolójukban nem tették közzé, mert a barlang függőleges jellegét csak metszeten lehet jól bemutatni.

1960-ban Kessler Hubert irányításával Lycopodiumot, azaz korpafüvet használtak hidrológiai összefüggés-vizsgálathoz és az derült ki, hogy a megjelölt patakvíz a Margit-forrásban, a Szinva-forrásban és a Vízfő-forrásban jelent meg. 1962-ig, a Meteor-barlang mélységének megállapításáig Magyarország legmélyebb barlangja volt. 1963-ban Bernhard Barna, Kesselyák Péter és Szigeti Antal egy vázlatos alaprajzi barlangtérképet, valamint egy vázlatos hosszmetszet barlangtérképet szerkesztettek. 1968. december 31-én az ország negyedik legmélyebb barlangja volt a körülbelül 130 méter mély barlang.

1970 végén 130 méteres mélységével Magyarország ötödik legmélyebb barlangja volt. 1975-ben sót használva víznyomjelző anyagnak kimutatták a Szinva-forrással összefüggését. A KPVDSZ Vörös Meteor TE Diogenes Barlangkutató Csoport 1976. augusztus 5-től 9-ig felmérte a főágat, amely a felmérés alapján 238,1 méter hosszú és 146 méter mély volt. A csoport az év folyamán a felszínen meteorológiai állomást állított fel és rendszeresen mérte a Pénz-patak vízhozamát. A patakból és a barlangból vízmintákat vettek. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5300-as (Bükk) barlangkataszteri területen lévő, répáshutai Pénz-pataki-viznyelő-barlang. A Szilvássy Andor Barlangkutató Csoport 1976. évi jelentése szerint a Balla-völgyi-víznyelő valószínűleg a Pénz-pataki-víznyelőbarlanghoz tartozó feltáratlan barlangrendszer egyik rányelője.

A csoport véleménye szerint itt húzódik Magyarország egyik legnagyobb feltáratlan barlangrendszere. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Bükk hegységben, Répáshután lévő Pénz-pataki-viznyelőbarlang másik neve Pénzpataki-zsomboly. A pénz-pataki őrháznál lévő Pénz-pataki-víznyelőben, kb. 510 m tszf. magasságban nyílik. Bejárata víznyelőszáj. Az aktív víznyelőbarlang 260 m hosszú és 134 m mély. Turisztikai és vízvizsgálati hasznosítása van. A patak elterelése, a patakvíz duzzasztása után járható. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Bükk hegységben, Répáshután található barlang Pénz-patakai-viznyelőbarlang néven.

1977-ben a Baradla Barlangkutató Csoport a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat felkérésére elvégezte automata szintezővel a bejárat és a végponti vízfelület tengerszint feletti magasságának megállapítását. A bejárat tengerszint feletti magasságát 527,5 méternek, a végponti vízszint felett elhelyezett mérési pont relatív mélységét 127,72 méternek és a vízszint relatív mélységét 128,4 méternek mérték. A csoporttagok elkészítették a vizes ág barlangtérképét és kifejtett hossz-szelvény barlangtérképét. Erről a barlangtérképről hiányzik a Nagy-fal alatt kezdődő hasadékjárat és a járat végén, 20 méterrel lejjebb található végpont. A Baradla Barlangkutató Csoport tagjai valószínűleg nem sokszor jártak a barlangban és ezért hitték azt, hogy a megemelkedett vízszint a barlang végpontja, vagyis a szifon szokásos vízszintje. A Diogenes Barlangkutató Csoport 1977-ben az előző évi felmérést feldolgozta és barlangtérképet szerkesztett a főágról.

Az 1977. évi MKBT Beszámolóban megjelent a főágról egy alaprajzi barlangtérkép és egy kiterített hosszmetszet barlangtérkép a Baradla és a Diogenes barlangkutató csoportok felmérése alapján. A felmérésben Borka Zsolt, Szilágyi Ferenc, Szomolányi Ervin, Végh Zsolt, Vid Ödön és Petrányi Dezső vettek részt. A barlangtérkép-lapnak a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon megtalálható változatán szerepel Petrányi Dezső neve után Scholtcz Ferenc és Németh János neve is. A barlangtérképeket Szilágyi Ferenc, Szomolányi Ervin és Kékesi G., aki valószínűleg Kékesi György szerkesztette és rajzolta. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek felülvizsgálata után összeállított országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Bükk hegységben lévő, 127,7 m mély és 221,3 m hosszú Pénz-pataki-viznyelőbarlang az ország 9. legmélyebb és 47. leghosszabb barlangja. Az 1977-ben megjelent Bükk útikalauz szerint körülbelül 130 méter mély és mélypontján a víz kitölti, amely útját állja a kutatóknak. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent összeállítás alapján Magyarország 52. leghosszabb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 221,3 m hosszú, 1976-ban 238,1 m hosszú, 1975-ben 260 m hosszú Pénz-pataki-víznyelőbarlang. Az összeállítás szerint Magyarország 10. legmélyebb barlangja a Bükk hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 127,7 m mély, 1976-ban 146 m mély, 1975-ben 130 m mély Pénz-pataki-víznyelőbarlang. Ez az összeállítás naprakészebb az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál.

1978-ban 42,2 m-t emelkedett a szifon vízszintje. 1978-ban kezdte el a Diogenes Barlangkutató Csoport a barlang főágának tartós poligonpontokra épülő, jegyzőkönyvvel dokumentált felmérését és eleinte a VITUKI megbízásából, később saját kutatásként a szifon vízszintjének mérését. A vízszint nagy méretű ingadozása miatt kezdték el a regisztrálást. 1982 végéig általában kéthetenként történtek észlelések. 1979 nyarán a csoport stéget épített későbbi merülések előkészítésére. 1979 őszén egy m-t süllyedt a szifon vízszintje több alkalommal.

Az 1979-ben kiadott Barlangok a Bükkben című könyvben szó van arról, hogy a pénz-pataki őrháztól DNy-ra helyezkedik el a Pénz-pataki-víznyelőbarlang bejárata, amely hatalmas sziklatömbök között kezdődik. A barlang főága 238 m hosszú és a barlang 146 m mély. Eddig visszafordulásra kényszerítette a barlangkutatókat az alján lévő víz. Az itt elnyelődő víz az 1975. évi sózásos nyomjelzés szerint a Szinva-forrásban bukkan elő. A könyvhöz mellékelt, a Bükk hegység barlangokban leggazdagabb területét bemutató térképen látható a 65-ös számmal jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése.

1979-ben kezdte el a csoport a szifontól felfelé induló és üledékkel kitöltött járat bontását. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Pénz-pataki-víznyelőbarlang az 5300-as barlangkataszteri területen (Bükk hegység) helyezkedik el. A barlangnak 5381/2. a barlangkataszteri száma. Az MKBT Dokumentációs Bizottsága a helyszínen el fogja helyezni, a többi kiemelt jelentőségű barlanghoz hasonlóan, a barlang fémlapba ütött barlangkataszteri számát. A barlangkataszteri szám beütéséhez alapul szolgáló fémlap ugyanolyan lesz mint a többi kiemelt jelentőségű barlang fémlapja. 1980-ban folyami rákot találtak benne. 1981-ben befejeződött a főág felmérése. A Kékesi György és Laczkó S. által vezetett felmérés alapján a barlang 139 m mély. 1981. december 31-én Magyarországon a 8. legmélyebb barlang volt a 139 m mély barlang. 1982-ben a Vörös Meteor TE Diogenes Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához.

1982-ben elkészült az 1978-tól 1981-ig tartó felmérés alapján a főág alaprajz térképe és a főág hossz-szelvény térképe keresztmetszetekkel, amelyeket Kékesi György szerkesztett. Ebben az évben a pénz-pataki halastóból sok hal került a barlangba. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése (1. §. és 3. §., illetve 5. sz. melléklet) értelmében a Bükk hegységben lévő Pénz-pataki-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Fokozottan védett barlang hidrológiai jelentősége miatt lett. Az 1982. szeptember–októberi MKBT Műsorfüzetben meg van említve, hogy a Bükk hegységben található Pénz-pataki-viznyelőbarlang fokozottan védett barlang. A felsorolásban a barlangnevek az MKBT által jóváhagyott és használt helyesírás szerint, javított formában lettek közölve. 1982 végétől ritkábban történtek a szifon vízszintjének mérései.

1983-ban Kiss Péter és Csepreghy Ferenc vesztett pontos, jegyzőkönyvvel dokumentált felmérést készítettek a Gerendás és a Retyi-kürtő közötti felső járatokról. Ebben az évben tapintórúddal minimum 12 méter mélynek lett mérve a szifon mélysége. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A kiadvány országos barlanglistájában szerepel a Bükk hegységben lévő barlang Pénz-pataki-víznyelőbarlang néven Pénzpataki-zsomboly névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható az Aggteleki-karszt és a Bükk hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. 1985-ig tartott a szifontól induló járat 1979-ben elkezdett bontása. Kb. 8 m hosszan lett kibontva, de levegős részt nem találtak és ezért befejezték ezen a helyen a kutatást. 1985-ben Lucskov A. és Csepreghy Ferenc végezték el vesztett pontos és jegyzőkönyvvel dokumentált felmérését a Száraz-kürtőrendszernek.

1986-ban Csepreghy Ferenc légzőkészülék nélküli kutatómerülést végzett a szifonban és körülbelül öt méter mélyre úszott. 1987-ben készítette el a csoport a hossz-szelvényt ábrázoló barlangtérképét. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 56. leghosszabb barlangja az 5381/2 barlangkataszteri számú, 300 m hosszú Pénz-pataki-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 221 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 12. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja az 5381/2 barlangkataszteri számú, 127,7 m függőleges kiterjedésű Pénz-pataki-víznyelőbarlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang 127,7 m mély.

1990-ben a VMTE Diogenes Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1991-ben körülbelül 18 métert emelkedett a szifon vízszintje. 1992-ben a patakmeder nyelési pontjai miatt inaktív lett a szifon előtti rész. 1993. augusztus 24-én inaktív volt a barlang. 1996-ban a Barlangi Mentőszolgálat megállapította, hogy egy esetleges sérültet lehetetlen volna hordággyal együtt átjuttatni több szűkületen. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Bükk hegységben található Pénz-pataki-víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható. Az 1999. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2000 augusztusában Császár Ferenc vezetésével új, kb. 150 m hosszú szakaszt tártak fel a Jutka-kürtő térségében és az új járatok egy részét feltérképezték. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Bükk hegység területén lévő Pénz-pataki-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti.

A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben található barlangismertetésben az olvasható, hogy 650 m hosszú, 146 m függőleges kiterjedésű, vízszintes kiterjedése 65 m és a szifon vízfelülete átlagosan 139 m mélységben van a bejárathoz viszonyítva, valamint a mérések szerint ennél mélyebben nem volt. A könyvben lévő, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5381-2 barlangkataszteri számú Pénz-pataki-víznyelőbarlang Magyarország 37. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben kb. 650 m hosszú barlang 1977-ben 221 m és 1987-ben 300 m hosszú volt. A könyvben található, Egri Csaba és Nyerges Attila által készített mélységi lista szerint a Bükk hegységben lévő és 5381-2 barlangkataszteri számú Pénz-pataki-víznyelőbarlang Magyarország 10. legmélyebb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 146 m mély barlang 1977-ben és 1987-ben is 128 m mély volt.

A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Pénz-pataki-víznyelőbarlang a Bükk hegységben található és fokozottan védett természeti érték. Répáshutától ÉK-re, a Csúnya-völgyben, 530 m tszf. magasságban van a bejárata. A Pénz-patak állandó víznyelője. A 650 m hosszú és 146 m mély barlang triász mészkőben keletkezett. 1953-ban tárták fel Jakucs László által vezetve. A többször végzett összefüggés-vizsgálat változatos eredményt hozott. Az 1975-ben végzett sózás bizonyította kapcsolatát a Szinva-forrással. Bejárati omladékzónáját szűk, 2–3 m magas, kevés cseppkővel díszített folyosó váltja fel, majd a végponti szifonig kürtősor vezet. Egy éven belül akár 42 m-t is változhat a végponti szifon vízszintje, amely arra utal, hogy a további járat fejletlen, vagy eltömődött. Engedéllyel, alpintechnikai eszközök alkalmazásával, vízálló ruhában és vízálló lámpával látogatható. Általában jégdugó gátolja a bejárást december és február között. Jakucs László szócikkében meg van említve, hogy a Jakucs László által végzett egyik legjelentősebb feltárás a Pénz-pataki-víznyelőbarlang (1953). Szilvássy Andor szócikkében meg van említve, hogy Szilvássy Andor kezdeményezte a Pénz-pataki-víznyelő megfestését.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Bükk hegységben található Pénz-pataki-víznyelőbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Bükk hegységben lévő Pénz-pataki-víznyelőbarlang fokozottan védett barlang. 2007-ben stabilizálva lett a bejárati omladékzóna. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Bükk hegységben elhelyezkedő Pénz-pataki-víznyelőbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából 2006. októbertől 2007. novemberig a Pizolit Barlangkutató Sportegyesület tagjai és egyéni kutatók részletesen felmérték a barlangot. A felmérés alapján Szabó R. Zoltán 2007. novembertől 2008. decemberig szerkesztett és rajzolt egyszerűsített alaprajz térképet, részletes alaprajz térképet és egyszerűsített hosszmetszet térképet keresztmetszetekkel és vetített keresztszelvényekkel, azaz 64 darab térképlapot. A térképek szerint hossza 1988,66 m, mélysége 138,7 m és vízszintes kiterjedése 100 m. Ekkor készültek el a Jutka-kürtő részletes alaprajz térképei és hosszmetszet térképe. 2009 májusában le lett zárva. A 2009. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Pénz-pataki-víznyelőbarlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2014. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Pénz-pataki-víznyelőbarlang (Bükk hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Pénz-pataki-víznyelőbarlang (Bükk hegység, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Borbély Sándor: Új kutatási eljárás a víznyelők és források összefüggésének kutatására. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1962. (3–4. köt.) 132–137. old.
  • Frisnyák Sándor: A Bükkfennsík kialakulása és mai felszíne. Borsodi Földrajzi Évkönyv, 1958. (1. köt.) 14–19. old.
  • Hajdú Béla: Új hatalmas barlangrendszert és benne az ország legnagyobb földalatti vízesését fedezték fel Répáshuta közelében. Észak-Magyarország, 1953. július 25. (9. évf. 173. sz.) 4. old.
  • Holly Ferenc: Fiatal barlangkutatók felfedezték Európa legnagyobb földalatti vízesését. Béke és Szabadság, 1954. július 14.
  • Jakucs László: A pénzpataki cseppkőbarlang felfedezése. Élet és Tudomány, 1954. (9. évf.) 15. sz. 464–468. old.
  • Jakucs László: Felfedező utakon a föld alatt. Gondolat Könyvkiadó, 1959.
  • Jakucs László: A karsztok morfogenetikája. A karsztfejlődés varienciái. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1971.
  • Kraus Sándor: Barlangföldtan. Budapest, 1984.
  • Lénárt László: Hidrogeológiai kirándulások a Bükkben. Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. 256. old.
  • Szabó Ferenc: Hazánk barlangjai. In: Természetjárók kézikönyve. (Középfokú természetjáró tanfolyamok részére.) Sport Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1955. 71. old.

További információk[szerkesztés]