Bükkszentkereszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bükkszentkereszt
Temeto, Bukkszentkereszt-01.jpg
Bükkszentkereszt címere
Bükkszentkereszt címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Miskolci
Jogállás község
Polgármester Jámbor Flórián[1]
Irányítószám 3557
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség 1206 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 43,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 583 m
Terület 26,97 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj Déli-Bükk[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bükkszentkereszt (Magyarország)
Bükkszentkereszt
Bükkszentkereszt
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 52″, k. h. 20° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 52″, k. h. 20° 38′ 00″
Bükkszentkereszt (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bükkszentkereszt
Bükkszentkereszt
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Bükkszentkereszt weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bükkszentkereszt témájú médiaállományokat.

Bükkszentkereszt (1940-ig Újhuta, szlovákul Nová Huta) község Borsod-Abaúj-Zemplén megye Miskolci járásában, Miskolctól 20 kilométerre nyugatra, a Bükk-vidék területén fekszik.

Földrajz[szerkesztés]

600 méteres tengerszint feletti magasságával[4] az ország egyik legmagasabban fekvő települése. A hegyekkel körbezárt völgykatlanban épült faluban és környékén a hóréteg vastagsága január–februárban rendszeresen eléri a 30–40 centimétert. Bükkszentkereszthez tartozik Hollóstető.

Éghajlat: 600 méteres fekvése ellenére az időjárás kiegyensúlyozott, nincs érezhetően hidegebb, mint az alacsonyabban fekvő településeken. A hegyek – amik körbezárják a falut – az erős szelektől is védik a települést, valamint a köd is ritkább, mint Miskolcon. Időjárás szempontjából a november, december, január, február hideg, a többi hónapban pedig egyenletesen kellemes a levegő.

Környező települések[szerkesztés]

Bükkszentlászló (7 km), Répáshuta (11 km), a legközelebbi város: Miskolc (17 km).

Megközelíthetősége[szerkesztés]

Közúton (tehát autóbusszal is) a Miskolcról Felnémetre vezető 2505-ös közútról Hollóstetőnél dél felé leágazó bekötőúton közelíthető meg. Szilárd burkolatú úton elérhető a Diósgyőrről északnak menő erdészeti úton is.

Élővilága[szerkesztés]

A falu környékének növényritkaságai:

Madárvilága igen gazdag; különlegessége a süvöltő, valamint a telente erre vonuló fenyőrigók és csonttollúak.

Története[szerkesztés]

Bükkszentkereszt domborzata
Bükkszentkereszt
Bükkszentkereszt

A Bükk hegység jelentős részét 1514-ben koronauradalommá nyilvánították; az uradalom központját Diósgyőrben rendezték be. A kor szokása szerint az erdőbirtokok voltak az üveggyártás fő telepítő tényezői, mert a gyártáshoz szükséges hamuzsírt (amint ezt neve is mutatja) fa hamujából állították elő. Ma a Bükki Üveghuták Ipartörténeti Múzeumában lehetőség nyílik a fennmaradó emlékek megismerésére.

A hegység viszonylag száraz déli lejtőin az üveg gyártására épített huták körül alakultak ki a falvak a 18. században:

A község tulajdonképpeni alapítójának Simonides Jánost, az üveghuta egyik (második?) bérlőjét tekinthetjük, az alapítás évének pedig 1755-öt; az első bérlő Sztraka Ferenc volt. A hutában főleg szlovák és ruszin munkások dolgoztak. Újhután egy időben csak szlovákok laktak; a lakosság egy része mai is szlovák anyanyelvű. Az itt dolgozókat nem uradalmi szolgáknak, hanem szakmunkásoknak tekintették, és ezt a jogukat a szepesi magyar királyi kamara 1735-ben megerősítette.

A fából épült, zsindellyel fedett műhelyben ablaküveget és öblösüvegeket egyaránt gyártottak; utóbbiakat formába fúvó eljárással. Simonides János bérlősége alatt, a huta virágkorában a munkások száma meghaladta a 30-at is. Ebben az időben ez volt Borsod vármegye második legnagyobb ipari üzeme (az ómassai vasgyár után). A műhely 1774-ben leégett, de a koronauradalom és a vármegye anyagi támogatásával újjáépítették, és 1775-ben újra termelni kezdett. 1796-ban bezárták, és az üzemet Répáshutára telepítették át (ahol 1834-ig működött).

Simonides igyekezett gondoskodni falujáról, fakápolnát, kocsmát és kuglipályát is építtetett, saját költségén szlovák nyelvű papot hozatott. A kápolna mintegy húsz év múlva leomlott. A helyén 1800–1801-ben új kőtemplomot emeltek; a berendezés nagy részét az 1786-ban feloszlatott pálos rend diósgyőri kolostorából hozták át. A falu gyorsan fejlődött, ahogy egymás után települtek be a környéken dolgozó favágók és más erdei munkások (mészégetők, szénégetők). A lakosok száma az 1790-es években elérte a 274 főt (Óhutának ebben az időben 283 lakosa volt).

Mivel a koronauradalomban csak római katolikus vallású munkásokat alkalmaztak, a falu lakosainak nagy többsége mindig katolikus volt. 1895-ben a római katolikus plébános nyomására a szlovák lakosok elkezdték magyarosítani neveiket. A régi, szlovák családnevek mára szinte kivesztek, viszont feltűnően gyakoriak a Petőfi, Rákóczi, Kinizsi stb. „történelmi nevű” családok.

A falu határa 4697 kataszteri hold területű, de ebből csak 180 hold volt a lakosoké, a többi a koronauradalom (erdőkincstár) tulajdona. Föld híján a falusiak főleg favágással, szén- és mészégetéssel, fuvarozással foglalkoztak – máig élnek itt mészégetők. Az uradalom megszűnése újabb fejlődésre nyújtott lehetőséget; a falu a 19. század közepétől felvirágzott. Lakossága 1939-ben elérte az 1536 főt: közülük 1526 volt római katolikus (hat görög katolikus, négy pedig református).

Az első községházát a millennium évében építették. Mivel ez kicsinek bizonyult, 1943-ban lebontották, és helyette nagyobbat építettek. Az 1930-as évektől a község kezdett a turizmusra is berendezkedni. Az első panzióból később reprezentatív üdülő, majd turistaház, aztán fogadó lett.

A település 1940. február 16-án vette fel a Bükkszentkereszt nevet.

1949-ben villamosították; mozija 1951-ben nyílt meg, a könyvtár pedig 1968-ban. A vezetékes vízhálózatot 1969-ben építették ki; a 310 m szintkülönbséget légcsőrendszer beiktatása nélkül hidalták át. Ugyanebben az évben 180 üdülőtelket parcelláztak ki. 1970-ben építették meg a kisdéli sífelvonót; a következő évben a falut az 1026/971. kormányhatározat országos jelentőségű üdülőterületű községgé nyilvánította. 1973-ban megépítették az orvosi rendelőt; megnyílt az orvosi tanácsadó szolgálat. A higanygőzlámpás közvilágítását két ütemben (1973, 1986) építették ki. 1980-ban új, 50 gyereket befogadó óvodát építettek. 1984-ben a temetőben ravatalozót építettek; azóta nem kell a halottakat a temetésig otthon tartani.

A falut 1985-ben kötötték be a vezetékes telefonhálózatba. 1986-ban alakították ki az idősek napközi otthonát. 1987-ben nyílt meg a napközis étterem. Ugyanebben az évben építették meg az iskola tornatermét is.

Népcsoportok[szerkesztés]

A településen a lakosságnak 80%-át magyar, a 20%-át szlovák származású[5] emberek alkotják. Ezenkívül 1 magát cigánynak valló személy is él a településen.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Gazdasági élet[szerkesztés]

A lakosok többsége hagyományosan:

  • mészégetéssel,
  • szénégetéssel, illetve
  • fuvarozással keresi kenyerét.

Néhányan Miskolcra járnak be dolgozni. Mind többen élnek a fejlődő idegenforgalomból.

Turizmus[szerkesztés]

  • A Bükkszentkereszten található Hollóstető a Bükk-vidék egyik legszebb üdülőhelye, ahol turistaház és hegyi kemping várja a természet kedvelőit.
  • A tiszta, magaslati levegő kedvezően hat a pajzsmirigy működésére; a levegőkúrával enyhíthetők a bazedov-kór tünetei. Hasonképp előnyösen hat egyes légzőszervi megbetegedésekre (asztma), ezért a falut szubalpin gyógyhellyé minősítették. A vérszegénység gyógyításában előkúrának javasolják.
  • A téli sportok kedvelőinek népszerű üdülőhelye.
  • A településen található a fokozottan védett Pénz-pataki-víznyelőbarlang és a megkülönböztetetten védett Rejteki 1. sz. kőfülke is.

Látnivalók[szerkesztés]

IV. Béla emlékműve a Lófő-tisztáson
  • A bükki üveghuták ipartörténeti múzeuma és tájház 1989 júliusában nyílt meg egy 1870 táján épült csordaházban. A több mint 400 darabból álló gyűjtemény zömét az alapító, Balog Sándor gyűjtötte. A múzeumot bensőséges kis ünnepségen nyitották meg 1989. július 1-jén.
  • A gyertyánvölgyi üveghuta rekonstrukciója
  • Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény
  • Kitömött állatok, helyi fafaragók és ásványok kiállítása
  • Kosáryné Réz Lola háza
  • IV. Béla emlékműve a Lófő-tisztáson, ahol állítólag utoljára ütközött meg a tatárokkal
  • Boldogasszony köve
  • A bükki füvesember (Szabó Gyuri bácsi) gyógynövénykertje – látogatható
  • Millenniumi emlékpark: A park közepén álló, fából faragott emlékművet Császári Domokos helybéli vállalkozó tervezte, és 2000-ben, a falu alapításának 245. évfordulójára állították föl a falu főutcáján, a Kossuth Lajos úton. Az emlékművet körülvevő, stilizált kapuval megszakított alacsony kőfalat helybéli közhasznú munkások építették. A falu vezetői a megnyitó ünnepségen, 2000. szeptember 16-án vették át a millenniumi országzászlót. A művész alkotásában a falu múltjának három szimbólumát komponálta egységbe:
    • a hutaüveggyártásra utaló üvegpoharat,
    • a lakosság hagyományos mesterségére utaló mészégető kemencét és
    • a falu nevét adó keresztet.

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bükkszentkereszt települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. Bükkszentkereszt község honlapja
  5. A nemzetiségi népesség száma településenként

Források[szerkesztés]

  • Körtvélyessi Erzsébet (szerk.), 2000: Vendégváró. Látnivalók Miskolcon. Well-Press Kiadó, Miskolc. p. 84.
  • A Bükki üveghuták ipartörténeti múzeumának tárlói
  • Szoborlap: Millenniumi Emlékmű

További információk[szerkesztés]