Tardona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tardona
A református templom és környéke (2008)
A református templom és környéke (2008)
Tardona címere
Tardona címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Kazincbarcikai
Jogállás község
Polgármester Balla György[1]
Irányítószám 3644
Körzethívószám 48
Népesség
Teljes népesség 1043 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 82,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 12,3 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj Tardonai-dombság[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tardona (Magyarország)
Tardona
Tardona
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 20° 32′ 02″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 19″, k. h. 20° 32′ 02″
Tardona (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Tardona
Tardona
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Tardona weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tardona témájú médiaállományokat.

Tardona község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Kazincbarcikai járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A megye nyugati részén, a Bükk-vidéken, a településről elnevezett dombság területén fekszik. Kazincbarcika és Dédestapolcsány irányából közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1240-ből származik. Legkorábbi ismert birtokosa a Kán nemzetségből származó Gyula bán volt[4], melyre címerállata az oroszlánra emlékeztet.[5] A Turduna alakban írt nevű település valószínűleg a közeli dédesi vár tartozéka volt. IV. Béla, György fia Miklós gömöri ispánnak adta. Ekkor készült az a bizonyos oklevél, melyben először szerepel a falu neve és a település határának leírása, amely egészen Szentlélekig, a pálos-kolostorig terjedt. A 14. században a dédesi várral együtt a Palóczi család kezébe került. A következő évszázad a gyakori tulajdonosváltások kora. Főbb birtokosok a Szathmáryak, a Szentimreiek, a Csányiak. A Rákóczi-szabadságharcot követően a reformátusok 1732-ben a régi helyén új fatemplomot építettek, 1775-ben tűz ütött ki és leégett. 1786-1789 között sikerült ismét felépíteni, mely ma is áll.

A Bükk lábánál fekvő, egykor vadregényes környezetben elhelyezkedő falu ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhelyek közé tartozik. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy mesemondó emlékszobája, tájházzal együtt.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallja magát.[6]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei és turisztikai látványosságai[szerkesztés]

  • Jókai-emlékszoba és Tájház

Az író bujdosásának emlékét őrzi a régi iskola épületének kisszobája. Láthatók relikviák, régi regények, képek. Az épület többi helyisége tájházként működik, ahol a néprajzi gyűjteményből mutatnak be válogatást, felelevenítve a helyi gazdálkodás, a lakáskultúra jellegzetes tárgyait, eszközeit.

  • Csányi Benjámin sírja

A Jókai Mórt bújtató földesúr sírja a mai napig megtalálható a községi temetőjében, sajnos elég rossz állapotban.

  • Tardonai-horgásztó (Borókás-dűlő), honlapja
  • Református templom

A templom oldalát Jókai-emléktábla díszíti.

  • Jókai-túra: évente megrendezett ügyességi és tudásteszt túra.

A Jókai Mór Emléktúra Facebook oldala

  • Tardona-vulkán: főként miocén-kori vulkáni anyagok (andezit és andezit-breccsa) találhatóak a maradványokban. Az eredeti vulkán több kürtővel rendelkezett. Mára már csak sziklák, sziklakibúvások jelzik eredeti helyét.

Infrastruktúra[szerkesztés]

A község infrastruktúrája teljesen kiépített: ivóvíz, szennyvízhálózat, vezetékes gáz, kábeltelevízió, korszerű közvilágítás, 11 km portalanított út.

Megjelenése irodalmi művekben[szerkesztés]

„Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr; hatszáz hold erdő birtokosa. Kis szántóföldjét maga szántotta fiaival. Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el. A falut Tardonának hívták (...)”

– Gyűjteményes díszkiadás, 1993 (a 314. oldal lábjegyzete)

„Én Tardonán bujdokoltam. Áldottak legyenek azok a szép bükkfák, amik bennünket elrejtegettek, de még áldottabb legyen a nép, mely titkunkat megőrizte, a veszélyt elhárította rólunk, házát vendégszeretettel nyitá meg előttünk, akkor midőn a vendéglátás tilalmas volt, s szeretetével enyhíté lesújtó bánatunkat. Holtomig emlékezetes marad rám nézve ez a szép vidék.”

Porkoláb Tibor: A bujdosó Jókai (Kísérlet egy kultikus történet (re)konstrukciójára)

Lillafüredi Állami Erdei Vasút ?[szerkesztés]

A vonalat 1997-98-ban tervezték, de végül nem épült meg. A mahócai szárnyvonalból Tizesbérc állomás előtt ágazott volna ki és északi irányba 5,7 km-en át Tardonáig tartott volna. Eleinte megvolt a szükséges pénz, de a környezetvédők megakadályozták, és mire a bíróság megállapította, hogy nincs igazuk a szükséges források már nem voltak meg.

Ma álmodozás szinten tervezik a megépítést, de pénz híján nem építették meg, ugyanis már Tizesbércnél sincsenek sínek. 27 éves tanulmányok szerint 70 millió forintra lenne szükség.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tardona települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 22.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. Benkő Lóránd: Doboka és társai
  5. Nemzeti jelképek
  6. A nemzetiségi népesség száma településenként
  7. Balogh Béni: A tardonai papírmalom c. novella szövege

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]