Balogh Béni

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Balogh Béni (Benjámin)
Élete
Született 1922. augusztus 1.
Nekézseny
Elhunyt 2000.[1] (77 évesen)
Keszthely
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, mese, monda
Első műve Gyöngyhúrú citera

Balogh Béni (Nekézseny, 1922. augusztus 1.Keszthely, 2000.) magyar író, pedagógus, mondagyűjtő.

Élete[szerkesztés]

1922-ben Nekézsenyben született. Itt élt 1935-ig. A szülei jómódú parasztok voltak, akik a fiukból is gazdálkodót akartak nevelni. Ő azonban tanulni vágyott, így jutott el a sajószentpéteri polgári iskolába. Ezután a Sárospatakon tanult tovább a Református Tanítóképzőben, ahol népiskolai tanítói oklevelet szerzett.

A 2. világháborúban 1943-tól katonaként szolgált. 1945 májusában szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1946 végén szabadult. 1947-ben a Miskolci Gazdaképző Iskola tanítója lett. Ezután a Budapesti Pedagógiai Főiskola magyar-történe­lem szakára került, de nem államvizsgázhatott, mert a szüleit kuláknak nyilvánították. Ezután különböző gyárakban dolgozott, mint segédmunkás. 1957-ben rehabilitálták, így államvizsgát tehetett Szegeden, és megkapta tanári diplomáját. Tanított Ózdon, Délegyházán, Pilisborosjenőn, majd egészen 1983-ig, nyugdíjba vonulásáig Budapesten tanárként és könyvtárosként dolgozott.

Munkássága[szerkesztés]

1941-től írt, publikált, művei rendszeresen megjelentek különféle napilapok gyermekrovataiban, a Pajtásban, és a Dörmögő Dömötörben, valamint a Kisdobosban, melynek évekig külső munkatársa volt.

Az alkotásaiban szülőföldjén, Észak-Magyarországon játszódó történelmi eseményeket elevenít meg. Első sikerét az 1958-ban megjelent Gyöngyhúrú citera című regénye hozta meg. Önéletrajzi ihletésű művei: a Vadócok a Bükkben (1984) és a Szivárvány a Sajó felett (1987) gyermekkora élményeinek állítanak emléket. Az ifjúságnak főként elbeszéléseket, mondákat, regényeket, meseregényeket írt.

Művei[szerkesztés]

  • Gyöngyhúrú citera (meseregény, 1958)
  • Éleskővár kincse (bükki mondák, 1971)
  • Vidróczki a nevem! (életrajzi regény, 1979)
  • Szépen szálló sólyommadár (mesék, mondák, históriák, 1981)
  • Vadócok a Bükkben (önéletrajzi regény, 1984)
  • A rablólovag aranyai (regék, mondák, 1986)
  • Szivárvány a Sajó felett (ifjúsági regény, 1987)
  • Omló bástyákon hulló csillagok (mondák, regék, históriák, 1990)
  • A hét oroszlán vára (mesegyűjtemény, 1992)
  • A Vadkörtefa királyfi (mesék, 1992)
  • Vártornyok és harangok (Balassagyarmat, 1993)
  • Csatára fel! (ifjúsági regény, 1994, 1998)
  • Magyar királymondák (1994, 1998, 2007)
  • A hóförgeteg lovasa (mondák, 1999)
  • Balogh Béni: Magyar regék és mondák (2006)

Kitüntetései[szerkesztés]

Balogh Béni Irodalmi Emlékhely[szerkesztés]

2006. szeptember 26-án nyílt meg Nekézsenyben, a régi iskola épületében a Balogh Béni Irodalmi Emlékhely,[2] ahol az író könyvei mellett fényképek, személyes tárgyak idézik fel alakját.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]