Sajószöged

	Sajószöged
	; Sajószöged címere
	; Sajószöged címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Megye	Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás	Tiszaújvárosi
Jogállás	község
Polgármester	Dr. Gulyás Mihály
Irányítószám	3599
Körzethívószám	49
	Népesség
Teljes népesség	2182 fő (2015. jan. 1.)
Népsűrűség	161,53 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	13,62 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Sajószöged Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 56′ 45″, k. h. 20° 59′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 56′ 45″, k. h. 20° 59′ 44″
	Sajószöged Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
	Sajószöged weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Sajószöged témájú médiaállományokat.

Sajószöged község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Tiszaújvárosi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A 35-ös főút mellett helyezkedik el, Tiszaújvárostól északnyugatra.
Vonattal elérhető a Tiszapalkonya-Erőmű–Tiszaújváros–Miskolc-vasútvonalon.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve személynévből keletkezett, alapja a szög = szeg, mely személynévnek is használatos volt (cegu). A szó az ék, sarok jelentésű "szög" névből származtatható. Általában olyan helyen jött létre ilyen nevű falu, település, ahol egy-egy folyó szöget alkot.

Története[szerkesztés]

A község neve először 1327-ben fordul elő oklevelekben, egy nemes nevében, aki az Abauj megyei Büdön mint királyi ember volt jelen. A községben élő nemesek de Szöged nevet használtak.

A 14. században a település birtokosai a Berentei és Peres, majd a Petri, majd 1425-ben mellettük egyes részbirtokokban a Hodászi és Siketh családok is. Szögedi Syketh Bálint később is birtokos volt itt. Birtokot szereztek it a sajóládi pálosok is, a 16. századközepén pedig a (szuhafői) Rinóth és Ludnai családok

A reformáció hamar elterjedt a községben, 1580-ban már önálló egyház volt. A település 1599-ben és 1705-ben leégett. A puszta hely betelepítésére sok jövevény, elsősorban szlávok települtek be, akik vallásuk szerint görög katolikusok voltak. A görög katolikus plébánia keletkezésére vonatkozó pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de annyit biztosan lehet tudni, hogy a török időben már állt. A római katolikus plébániát 1737-ben állították fel, és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel.