Bükkábrány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bükkábrány
Bükkábrányi polgármesteri hivatal
Bükkábrányi polgármesteri hivatal
Bükkábrány címere
Bükkábrány címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Mezőkövesdi
Jogállás község
Polgármester Szalai Szabolcs (FIDESZKDNP)[1]
Irányítószám 3422
Körzethívószám 49
Népesség
Teljes népesség 1697 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 93,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 18,02 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj Miskolci-Bükkalja[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bükkábrány (Magyarország)
Bükkábrány
Bükkábrány
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 15″, k. h. 20° 41′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 15″, k. h. 20° 41′ 01″
Bükkábrány (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bükkábrány
Bükkábrány
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bükkábrány témájú médiaállományokat.
A bükkábrányi lignitbányában talált megkövesedett mocsári fenyők (Taxodium) csoportjának egy tagja. Magassága cca. 3m. jelenleg az Ipolytarnóci Ősfenyő bemutatóházban található

Bükkábrány község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban. A Bükk-vidék és az Alföld találkozásánál fekszik, észak-déli irányban elterülő település. Miskolctól 33 kilométerre délre található, Egertől 28 kilométerre.

Nevének eredete[szerkesztés]

Egy 13. századi oklevélen említik először, Ábrány néven. Feltehetőleg az Ábrahám személynévből származik a neve.

Története[szerkesztés]

Már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. A honfoglaló magyarok itt tartottak pihenőt. Az Örs vezérhez tartozó kabarok szálláshelye, később az Árpád-házi királyok birtoka volt.

Kács nevét 1221-ben említették először az oklevelek.

Nagy Lajos király mezővárosi rangra emelte, amelyet a török hódoltságig tartott meg.

A 15. századtól a 20. századig Alsó- és Felsőábrányként szerepelt. Mária Terézia postaállomást létesített itt.

Felsőábrány főleg reformátusok által lakott település volt, Alsóábrányt pedig római katolikusok lakták.

1949-ben egyesítették a két községet Bükkábrány néven.[4]

A falu egykor szűcseiről volt híres, később lignitbányájáról. Itt találták 2007 júliusában a bükkábrányi ősfákat. A lignitbányában szinte épen maradt famatuzsálemeket találtak. A hétmillió éves mocsári ciprusokat a nagyközönség is megcsodálhatja, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területén.

Népcsoportok[szerkesztés]

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van.[5]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

Környező települések[szerkesztés]

Mezőnyárád 2 km-re, Sály 7 km-re, Tibolddaróc 5 km-re, Vatta 6 km-re. A legközelebbi városok: Emőd és Mezőkövesd (utóbbi 13 kilométerre).

Ismert emberek[szerkesztés]

  • Vályi Nagy Károly - a szépmíves szűcsmesterség bükkábrányi megalapítója. A gömöri eredetű Vályi Nagy Károly a közeli Gelejen tanulta a díszes-szűcsséget és a családalapítás után itt telepedett le. A mesterség hat évtizeden át szállt apáról fiúra. A Vályi Nagy család készítményeinek helyben volt legnagyobb keletje, a bükkábrányiak az egyszerűbb munkákat kedvelték. Az általuk készített cifra hosszú férfibundákat és himzett női bekecseket (kuzsukat) Tardra szállították. E sajátos díszítő művészetet a tardi matyó izlés tartotta fenn, mely különösen az asszonynép körében volt kedvelt; ők kedvelték a cserfarózsás, tulipántos, csicsórózsás himzéseket.
  • Répássy János alsóábrányi plébános

Bükkábrányban születtek[szerkesztés]

Itt született Géczy István (Alsóábrány, 1860. május 20. - Budapest, 1936. január 8.) népszínműíró, színész. Nevét 1897-ben a Gyimesi vadvirág című műve tette országosan ismertté.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bükkábrány települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. Bükkábrány története a KSH online helységnévtárában
  5. A nemzetiségi népesség száma 2001

További információk[szerkesztés]