Bükkaranyos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bükkaranyos
Bükkaranyos címere
Bükkaranyos címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Borsod-Abaúj-Zemplén
Járás Miskolci
Jogállás község
Polgármester Nagy Lajos[1]
Irányítószám 3554
Körzethívószám 46
Népesség
Teljes népesség 1478 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 57,21 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 26,2 km²
Földrajzi nagytáj Észak-magyarországi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Bükk-vidék[3]
Földrajzi kistáj Miskolci-Bükkalja[3]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bükkaranyos (Magyarország)
Bükkaranyos
Bükkaranyos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 59′ 08″, k. h. 20° 46′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 08″, k. h. 20° 46′ 50″
Bükkaranyos (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Bükkaranyos
Bükkaranyos
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Bükkaranyos weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bükkaranyos témájú médiaállományokat.

Bükkaranyos község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci járásban. A Bükkalja keleti részén, a Kulcsár-völgyben helyezkedik el, Miskolctól 13 kilométerre délre.

Története[szerkesztés]

Aranyos, Bükkaranyos a tőle délre eső Muhinál a tatárjárás idején vívott csata idején már létező település volt.

Nevét 1285-ben említette először oklevél Aranyas néven. A 13. század végére már két település: Kis- és Nagy-Aranas néven. A Parasznyai nemesek birtoka volt, akik 1285-ben cserébe adták a (Myskouch) Miskolc nemzetségbeli Ponyth fia Miklósnak.

1291-ben Miklós Kisaranyosd földet 25 márkáért Csebi Benedeknek és vejének eladta.

1324-ben, miután miután Károly Róbert király Aranyost Istringgel együtt hűtlensége miatt elkobozta Erney bán fia István fiaitól, Béli Lachk jászai várnagynak adta. A két aranyos szomszédai ekkor az egri püspök, a Nyéki és Vajlai nemesek és az abaúji Makranciak megbízottai voltak.

1910-ben 1161 lakosából 1157 magyar volt. Ebből 424 római katolikus, 669 református, 39 izraelita volt.

A 20. század elején Borsod vármegye Miskolci járásához tartozott.

Legenda: "A tatárjárás idejéről is sok legenda maradt ránk. A szerencsétlen kimenetelű Muhi csata után a tatárok elől IV. Béla magyar király az erdős-bokros, ingoványos Bükkalja felé vette útját. A kevés számú, annál több sebtől vérző kísérő vitézeivel az Aranyoson átfolyó kis patakon vágott át, mely ez időben elöntötte az egész széles völgyet, így emiatt, nádas, berkes, ingoványos terület volt.

Alkalmas a menekülők számára. Mire a gázlón átértek a tatárok, szem elől tévesztették a királyt és kíséretét, így a fáradt kis csapat lepihenhetett, hogy erőt gyűjtsön a meneküléshez. Hajnalban közeledő lódobogást hallottak. Valamennyien talpra ugrottak és a legbozótosabb úttalan - utakon nekiindultak a hegynek. Folytatták a menekülést nyugat felé. A törtetésben leszakadtak és elvesztek az arany gombok a király dolmányáról. Azt a berkes részt, ahol a király és kísérete megpihent a nép elnevezte 'királyberek dűlő' -nek, ahol pedig gombjait vesztette el, azt a szőlőhegyet 'Aranygomb' .nak." (Réti Gabriella 1990)

A bükkaranyosi határ térképén ma is megtalálhatók a Királyberek-dűlő és az Aranygomb elnevezésű területek. A völgyet és Bükkaranyost átszelő Kulcsár - patak vízhozama azóta megcsappant, az ingoványos partok visszahúzódtak.

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 91%-a magyar, 9%-a cigány nemzetiségűnek vallja magát.[4]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességek[szerkesztés]

Ismert emberek[szerkesztés]

Környező települések[szerkesztés]

Harsány 5 km-re, Kisgyőr 10 km-re. A legközelebbi városok: Emőd 7 km-re, Miskolc (Miskolc-Görömböly) 9 km-re vannak. A településnek Miskolc két városrészével – Diósgyőr és Görömböly –, valamint Nyékládháza, Emőd, Harsány, Kisgyőr településekkel vannak határai.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bükkaranyos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  4. A nemzetiségi népesség száma településenként

További információk[szerkesztés]