Sajóvámos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sajóvámos
Kossuth Közösségi Ház
Kossuth Közösségi Ház
Sajóvámos címere
Sajóvámos címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióÉszak-Magyarország
MegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
JárásMiskolci
Jogállás község
Alapítás éve1219
Polgármester Váradi Lajos[1]
Jegyző Molnárné Cseh Mária
Irányítószám 3712
Körzethívószám 46
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 2122 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség67,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület31,22 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sajóvámos (Magyarország)
Sajóvámos
Sajóvámos
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 20° 49′ 54″
Sajóvámos (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
Sajóvámos
Sajóvámos
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
Sajóvámos weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sajóvámos témájú médiaállományokat.

Sajóvámos község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A település viszonylag sík területen helyezkedik el. Határában több patak is folyik, így Diós-patak, a Hosszúvölgyi-patak és a Kis-Sajó. A község felszínének legelterjedtebb képződménye a folyami kavics.

Közeli települések[szerkesztés]

Sajósenye (1 km), Sajópálfala (1 km), Szirmabesenyő (4 km).

Története[szerkesztés]

A település első ismert említése 1219-ből, a Váradi Regestrumból való. Az írott neve villa Vamus. A község az Ákos-nemzetség Bebek-családjának birtoka. A család Pelsőczi Bebeknek nevezte magát, de Sajóvámosról Vámosi előnevet is használt. A település a Bebekek uradalmának központja volt, várát is ők építették.

A 14. században a község neve nem változott: Vamus vagy Wamus névalakokat találunk a korabeli forrásokban, azonban megkülönböztetnek Bel- és Külvamust. 1320-ban a Bebekek birtokát felosztották, a későbbi időkben már több birtokosa volt a településnek. A község a 14. században már jelentős vámszedő hely. Jellemző fontosságára, hogy a megye többször is – 1343-ban, 1353-ban – itt tartotta közgyűlését. 1445. évi törvény is megengedte a Bebekeknek a vár fenntartását, a család továbbra is ura a településnek.

A 15. században a Csetneki család is birtokos lett, mert 1492-ben örökjogon magáénak mondta Vámost és tiltakozik az ellen, hogy ezt Szapolyaiak II. Ulászlótól vagy Beatrixtől elkérjék vagy megvásárolják. A tiltakozás eredménytelen volt, mert 1500-ban Szapolyai János birtokában találjuk Vámost.

Amikor I. Ferdinánd jutott trónra, Mária királyné Bethlenfalvi Thurzó Eleknek adományozta a Szapolyai-birtokokat. Sajóvámos ekkor már mezővárosi rangú település, s mint ilyet a következő évben Ferdinánd Azzwpathaki Hencz Máténak adományozta. A Bebek-családon kívül tehát még két birtokosa lett a településnek, akik nemcsak a maguk birtokát igyekeztek megtartani, hanem erőszakkal is foglaltak el részeket, többek között Dercsényi Miklós birtokát. 1582-ben Rudolf magyar király Sajóvámost és Sajópálfalát Gyulay Jánosnak adta.

A 16. században a földesurai közül nagy szerepet játszott Mágócsy Gáspár, akinek a nevéhez fűződik a reformációnak a településen való nagyméretű elterjedése is.

Sajóvámos a török időben hódoltsági terület volt, bár egy része a szendrői várhoz tartozott, de a töröknek adózott. Bár a község rendszeresen fizette az adót, mégsem tudta elkerülni a legrosszabbat: 1599-ben Sajóvámos határában ütközet zajlott le a kassai parancsnok seregei és a törökök között. A csatát a törökök nyerték és Sajóvámost is feldúlták. A 17. századot követően a Mágócsyak mellett még több birtokosról emlékeznek meg a feljegyzések.

A 20. század első felében az Edelsheim-Gyulai család volt a község birtokosa. Ebben az időben a lakosság mezőgazdasági termelésből élt, felvevő piacot a közeli Miskolc jelentett. A község birtokosa, Edelsheim-Gyulai Lipót hatalmas gyümölcskertészetet is kialakított birtokain

Néprajz[szerkesztés]

Ipolyi Arnold szokás- és népmesegyűjteményéhez, Csaplár Benedeken keresztül Büttner Géza is szolgáltatott adatokat, nyitrai piarista diák korában.[3]

Népcsoportok[szerkesztés]

A település lakosságának 93%-a magyar, 0,8%-a cigány, 0,7%-a német és 0,6%-a más hazai nemzetiségűnek vallja magát, továbbá a település lakóinak 6,8%-a nem válaszolt a nemzetiségére.[4]

A népességszám alakulása[szerkesztés]

Sajóvámos a Miskolci járás tizenhatodik legnépesebb települése, kilencedik legnépesebb falva (39 településből).

A település népességének változása:

Év Népesség Lakások száma
2013 2 176 fő Csökkenés 779 Növekedés
2012 2 187 fő Növekedés 776 Állandó
2011 Népszámlálás 2 186 fő Csökkenés 776 Csökkenés
2010 2 227 fő Csökkenés 779 Növekedés
2009 2 247 fő Csökkenés 778 Növekedés
2008 2 256 fő Csökkenés 776 Növekedés
2007 2 279 fő Növekedés 775 Növekedés
2006 2 266 fő Csökkenés 773 Növekedés
2005 2 294 fő Csökkenés 772 Növekedés
2004 2 303 fő Növekedés 768 Növekedés
2003 2 250 fő Növekedés 763 Állandó
2002 2 243 fő Csökkenés 763 Állandó
2001 Népszámlálás 2 246 fő Növekedés 764 Csökkenés
2000 2 198 fő Növekedés 771 Növekedés
1999 2 195 fő Csökkenés 766 Növekedés

Galéria[szerkesztés]

Vallás[szerkesztés]

A község lakóinak:[5]

Testvértelepülés[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Gótikus eredetű műemlék református templom, épült a 15. században

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sajóvámos települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2014. október 24. [2014. október 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 13.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. ŠA Nitra, Piaristi v Nitre, zápisné matriky; Benedek Katalin 2006: A tengeri kisasszony - Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846-1858. Budapest, 41, 230-235, 244.
  4. Helységnévtár és a nemzetiségi népesség száma településenként
  5. http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=20738
  6. [1]

Források[szerkesztés]