Ákos nemzetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az Ákos nemzetség középkori címere

Nevének eredete és legrégibb birtokai[szerkesztés]

Az Ákos nemzetség ősét nem ismerjük, neve, az Ákos, ősi magyar személynév, jelentése fehér sólyom. Róla kapta nevét valószínűleg első birtoka, az egykor Szilágy megyében fekvő, ma Szatmár megye területére eső, a gyorsáradású Kraszna folyó melletti Ákos falu. Itt állt a nemzetség bencés monostora és négytornyú román stílusban épült apátsági temploma. Az Ákos nemzetség régi birtoka volt ezen kívül Tura, Bag, (Kis) Hartyán és Mácsa, Borsodban többek között: Diósgyőr, és a Sajó mellett Ecseg, 1281-1316 között Zsolca, az 1300-as évek közepe táján pedig egy ideig Somogy megyében Rinyaújlak is.

Története[szerkesztés]

A nemzetségről a legrégibb adat 1136-ból való, mely szerint az aradi gyűlésen II. Béla királyhoz való hűtlensége miatt az Ákos nemzetségből származó Majnótot is megölték (Thuróczi).

1235-1240-től tűnt fel az oklevelekben az e nemzetségből származó Ákos mester, 13. századi udvari klerikus, történetíró, kinek apja Máté volt, akit 1243-ban említett egy oklevél. Fiai Ákos mester, Detre ispán és Fülöp voltak. Ákos mester testvéreivel gyermekkoruktól IV. Béla király öccsének Kálmán volt halicsi király, szlavóniai hercegnek udvarában nevelkedtek.

Ákos mester (plébános) 1235-1240 között pesti plébános, és egy 1244-ben kelt oklevél szerint még ekkor is viselte plébánosi tisztét, de mellette IV. Béla király udvari káplánja is volt egy 1244 és 1268-as oklevél szerint. 1248-tól 1251-ig székesfehérvári őrkanonok és kincstárnok és 1261-ig ezzel egyidőben királynéi kancellár is. 1253-1254-től haláláig budai (óbudai) prépost és ezzel egyidőben királynéi kancellár is volt. Éveken át a margitszigeti domonkos kolostor patrónusa és IV. Béla király lányának az 1242-ben született Margitnak, (aki tizenkét évesen, 1254 körül jött az új nyúlszigeti kolostorba) is pártfogója, istápolója volt, egészen Margit élete végéig (1270). Ákos mester működési területe főleg Pest-, Fejér-, Esztergom- Veszprém- és Komárom megye területére terjedt ki.

Ákos falu református temploma egy egykori rajzon[1]

Ákos testvérei közül Ákos Detre ispán (1243-1275) IV. Béla király egyik oklevele szerint vitézül küzdött a tatárokkal Muhinál, majd Ausztriába sietve az osztrák herceg által megszállt Sopron ostroma közben egy számszeríjtól súlyosan megsebesült. 1258-ban pedig az oklevelek szerint önhatalmúlag elfoglalta Jób püspök Rozlozsna vidéki birtokát, amelyet később még a király utasítására sem volt hajlandó visszaadni.

Fülöp (Ákos mester fia) nevű testvérét a tatárjárás alatt IV. Béla király a szlavóniai Kelmük várának a tatárok és a lázadók elleni megvédésével bízta meg.

1271-1284 közt volt említve az Ákos nemzetség tagjai közül Ákos-nemzetségbeli Ernye bán, akinek fia István, részt vett IV. László király Gede és Perestyén várak alatti küzdelmeiben. Ernye bán III. Andrásnak is híve volt, aki feleségével, Ágnes királynéval együtt 1298-ban esküvel fogadta, hogy István országbirót mindenki ellen megvédelmezi. 1297-ben Ernye bán kortársa volt Mihály is.

Ákos nembeli Mihály sárosi ispán és várnagy volt, aki 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert király mellett küzdött, és 1323-ban már a királyné tárnokmestere volt.

Az Ákos nemzetség utolsó nevezetesebb tagja az 1591-ben élt János ugocsai alispán volt, aki Borsod, Sáros, Ugocsa, Zólyom és Zaránd megyében is birtokos volt.

Ágai és a belőle származó családok[szerkesztés]

Cselenfi János megmenti a királyi család életét (Orlai Petrics Soma festménye)
Az Ákos nemzetség egykori palotájának köveit jelölő emléktábla Esztergomban

E nemzetségből is több ág szakadt ki az idők folyamán:

Bebek - Csetneki ág[szerkesztés]

Bebek – Csetneki ág[2] - már a 15. század elején elszakadt egymástól.

Cselenfi-ág[szerkesztés]

Az Ákos nemzetség Cselenfi ága a 14. század elején még a kisbirtokos nemesség között foglalt helyet.

A Cselenfi ág őse: az 1282-ben élt Cselen alispán volt; akinek fia az 1328-ban élt Sándor szolgabíró volt.

Fia: 'János, Károly Róbert király uralkodása alatt Nógrád vármegye területén szerzett birtokokat: E János 1330-ban, Záh Felicián merényletekor, az éppen távollévő Szécsényi Konya étekfogómestert helyettesítette, és megmentette a királyi család életét.

Cselenfi János e bátor magatartásáért bőkezű adományokat nyert Károly Róbert királytól, a Záh nemzetség elkobzott javaiból, és ezzel egyidejűleg megnyílt előtte az út a magas méltóságokra is.

1340-ben már a körösmegyei Rovistye vár várnagya volt, 1346-tól gömöri, majd csongrádi főispán, 1354-ben pedig Nógrád vármegye főispánja lett.

E Cselenfi Jánostól származik a Karancs-Sághi Sághy- és a Méhy család.

A Cselenfi ág ősi birtokaira vonatkozólag nincsenek adataink; csak szerzett birtokait ismerjük:

János az Iliny nevű falut kapta adományul Szécsényi Konya étekfogó mestertől, akit a visegrádi merénylet elkövetésekor helyettesített.

1332-ben adományul nyerte Záh Felicián elkobzott birtokaiból a következő helységeket: Karancs-Ságh, Lapújtő, Policsnó, Berzva, Tenkenteleke, Eleztyen, Mátyásteleke Bolyk.

1335-ben testvérével Jakabbal együtt kapta, a Záh nemzetség többi birtokait: Kotroczó (ma puszta), Ettes, Bénateleke (hajdan Kotroczó mellett feküdt), Hartyán (ma Kishartyán), Ság, Ságújfalu, Ludvég, Két Dályó (ma Kisdályó puszta), Berendefölde, Tőrincs, Litke, Helimbafalva (ma Galamba puszta) és Egyházas Gerege. 1343-ban azonban e birtokok közül János és Jakab Tőrincs helységet Jolsvatapolczáért elcserélték.

    • Dormánházi Sághy család – mára már kihalt család. A Heves vármegyei Dormánházáról írta előnevét. A 18. század második felében emelkedett nagyra közülük Sághy Mihály, 1760-ban Heves vármegye alispánja volt, 1770-ben királyi tanácsos, 1787-ben a hétszemélyes tábla ülnöke, 1790-ben pedig már báróságra emelkedett. Nevezett Mihálynak ága Ignác fiában kihalt, Szatmár megyei ecsedi és bánházi birtokait leány ágon Keglevich örökölte.
    • Méhi család
    • (Karancs)

Ernye ág[szerkesztés]

A 13. század közepén az Ákos nemzetségből származó Ernye bán (1248–72) birtoka volt Erdőkövesd, tőle fia István (1281–1314) országbíró, majd nádor örökölte. 1318-ban István fiainak hűtlensége miatt azonban ősi birtokaikat elveszítették.

Mikcs, vagy Micsk-ág[szerkesztés]

Pocsaji és Álmosdi ágak[szerkesztés]

A (Pocsaji, Álmosdi Csire család őse.

  • (Álmosdi) Csire család régi, mára már kihalt család. Szirmai szerint 1261-ben V. István király Cirill ispánt Maroúth nemzetségből származott Almusnak fiát Bihar megyei Álmosd földnek birtokában új adomány címén megerősítette, mivel a tatár pusztításkor levelei elvesztek. E Cirilltől származott a Csire (Cyre) család.

Torockai ág[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ákos, egykori bencés (?) apátsági templom
  2. http://www.kislexikon.hu/csetneky.html

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]