Karancslapujtő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karancslapujtő
A templom látképe.
A templom látképe.
Karancslapujtő címere
Karancslapujtő címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Járás Salgótarjáni
Jogállás község
Polgármester Baksa Sándor (független)[1]
Irányítószám 3182
Körzethívószám 32
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 2599 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 131,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,35 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Karancslapujtő (Magyarország)
Karancslapujtő
Karancslapujtő
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′ 14″, k. h. 19° 43′ 54″Koordináták: é. sz. 48° 09′ 14″, k. h. 19° 43′ 54″
Karancslapujtő (Nógrád megye)
Karancslapujtő
Karancslapujtő
Pozíció Nógrád megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Karancslapujtő témájú médiaállományokat.

Karancslapujtő község Nógrád megyében, a Salgótarjáni járásban.

Fekvése és megközelíthetősége[szerkesztés]

Karancslapujtő a megye északi részében, a Dobroda-patak völgyében található. Kizárólag közúton közelíthető meg. A falutól északkeletre emelkedik a 725 m magas Karancs.

A megyeszékhelytől, Salgótarjántól légvonalban 9 km-re északnyugatra fekszik, ahonnan autóval a Litkére vezető, a Karancs lábánál futó 2206-os közúton közelíthető meg. A szomszédos települések északon Karancsberény, nyugaton Karancskeszi, délen Etes, délkeleten pedig Karancsalja, rajtuk kívül Karancslapujtő közigazgatási területe keleten határos Salgótarjánnal is.

Története[szerkesztés]

Karancslapujtő több település egyesülésével jött létre. Előbb Mikófalva, Lapujtő és Bocsár vált egy községgé Lapujtő néven, majd 1927-ben Karancsapátfalva csatlakozásával létrejött Bocsárlapujtő, melynek nevét 1956-ban Karancslapujtőre változtatták. A település 1990-ig viselte a nagyközségi címet. A községhez tartozik Baksaháza, Kisbaksaháza, Bobonyér, Vízvölgy és Zsodánypuszta.

Az első írásos emlék a községről 1303-ból származik, de a falu határában talált honfoglalás kori sírleletek régebbi letelepedésre engednek következtetni. A X. századból származó, nemzetségfői rangra utaló fémveretek és fegyverek mellett a legértékesebb lelet egy férfi díszöv volt. A Magyar Nemzeti Bank a honfoglalás millenniuma alkalmából emlékérmet bocsátott ki a „Karancslapujtőn talált övveret” motívummal. A település jelentős műemléki épületei a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére 1899-ben emelt új neoromán stílusú katolikus templom, illetve az 1820-ban felszentelt evangélikus templom. Ez utóbbi mellett áll egy négyzet alaprajzú, sátortetővel fedett, fából készült harangláb.

Rendkívüli történelmi és vallási emlék a Karancshegyi Szt. (Boldog) Margit – kápolna, melynek keletkezését titok fedi. Maga a Kápolna-hegy a bronzkorban erődítményként szolgált. A hagyományok szerint a kápolnát IV. Béla király lánya építtette, mert itt talált menedéket a tatárok elől. A kápolna búcsújáró hely volt és remete is lakott itt. Az épület romjainak helyén 1990-91-ben Szőllős Géza karancsaljai lakos kezdeményezésére épült újjá a kápolna, majd 2007-ben került sor a felújítására. A megújult kápolnát Dr. Beer Miklós váci megyés püspök szentelte fel július 1-jén. A községben sok kisebb egyházi jellegű műemlék is található.

A község sokáig a Mocsáry nemzetség tulajdona volt, ennek emlékét őrzi a településen fennmaradt két kúria. A 19. század elején (1820) épült a klasszicista Mocsáry-Papp Szász-kúria, melyben ma a 60 éves fennállását ünneplő Kastélykert Óvoda található. A szomszéd telken áll az 1749 körül, eredetileg barokk stílusban épült Mocsáry-kastély, melyet a 19. század elején klasszicista stílusban átépítettek. Ebben a műemlékké nyilvánított épületben élt és dolgozott Mocsáry Antal, Nógrád megye első, magyar nyelven írt monográfiájának szerzője. A jeles polihisztor nevét viseli a községben működő Körzeti Általános Iskola, amely 2006-ban ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Az intézményben, melyben jelenleg közel 600 gyermek tanul, 1989-től az Értékközvetítő és képességfejlesztő (ÉKP) program szerint folyik a tanítás.

1930-ban szervezték meg a községben a tűzoltó egyesületet, 1934-ben gyűjtést kezdtek az I. világháborúban elesettek emlékművére, de felépítésére nem került sor. A község kulturális fejlődését dokumentálja több társadalmi és kultúrszervezet megalakítása – 1935-ben alakult meg a Női Egylet, katolikus leánykör, az evangélikus leánycsoport, a „Hangya” asszonycsoport.

A község lakosai közül sokan dolgoztak az iparban, főleg a bányászatban. 1938-ban a község bányász szakszervezetei csoportot alakítottak, s még ebben az évben felszentelték a községi leventezászlót. 1939-ben felépítették az egészségház épületét. 1945-től működik a sportegyesület a községben.

1956-ban elkezdték a kultúrotthon építését, melyben helyet kapott a községi könyvtár is. 1960-ban Karancslapujtő újra központi község lett. Az 1964-68-as években gimnázium működött a településen. 1967-ben átépítették és kibővítették az óvoda épületét, 1969-ben megalakult a Kaláris asszonykórus népi együttes. Ugyanebben az évben épült fel a községi hivatal épülete, 1975-ben pedig az ABC áruház és az új gyógyszertár. Ekkor alapították meg a Karancs MGTSZ-t, 1976-ban pedig a Karancskeszi és Vidéke Takarékszövetkezet helyi kirendeltségét. Az 1979-81-es években fektették le a községi vízvezeték-hálózatot. 1980-ban kezdte meg működését a Ropi-üzem.

1992-ben épült fel az orvosi rendelő, 1993-ban a ROOL benzinkút. 1996-ban átadták a digitális telefonközpontot. Ettől az évtől kezdte meg működését a Karancsföld Kht., mely a szociálisan hátrányos helyzetű lakosság részére biztosítja a mezőgazdasági munkavégzés kedvezményes feltételeit.

1997-ben megtörtént a gázvezetékek üzembehelyezése, majd 1998-ban a szennyvízcsatorna-hálózat is átadásra került.

A falu központi részében, a két kúria között csaknem két hektárnyi park terül el, amely természetvédelmi terület volt. Itt áll a „Hősök és áldozatok emlékműve”, melyet az 1960-ban állított eredeti emlékműből alakítottak ki. 2007-ben megújult a szökőkút is. A Művelődési Ház melletti teret, ahonnan a Községi Könyvtár is nyílik, egy – a kezében földgömböt tartó ülő női – szobor díszíti.

A Községháza előtt füves, kerek dombon áll a Szabó Noémi által készített millenniumi emlékmű, melyet a „Karancslapujtőért” Alapítvány és az önkormányzat állíttatott 2000-ben. Karancslapujtő (Lapujtő) és környéke már a honfoglalás korában is lakott volt, ezt bizonyítják az itt talált régészeti leletek is.

Nevét 1303-ban említették először az oklevelekben Bocsár néven.

A 20. század elején Nógrád vármegye Salgótarjáni járásához tartozott.

Az 1910-ben végzett népszámláláskor Lapujtő-nek 1395 lakosa volt, melyből 1386 magyar volt. Ebből 1168 római katolikus, 198 evangélikus, 25 izraelita volt.

Népcsoportok[szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 94%-a magyar, 6%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

A településen 2930 ember él. A lakosság közel 30%-a cigány származású. A lakosok közül sokan dolgoztak az iparban, főleg a bányászatban. Bár a térségben nem a legmegfelelőbb a termőföld minősége, a falu a mai napig megőrizte mezőgazdasági jellegét. A keresőképes lakosság 30%-a munkanélkülivé vált, és 200 fő részesül aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyében. A községben korlátozott a munkavállalási lehetőség, a lakosság nagy része ma is ingázó életmódot folytat.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mocsáry-Papp-Szász-kúria, 1740-ben épült klasszicista épület [6]
  • Millenniumi emlékjel
  • Mocsáry-kastély
  • Mocsáry-kastély parkja
  • Római katolikus templom (Magyarok Nagyasszonya)
  • Tájház

Kultúra[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]