Kán László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kán László
A Magyar Királyság erdélyi vajdája
Hivatali idő
12971315
Előd Lóránd
Utód Meggyesi Miklós

Született születési ideje nem ismert
Elhunyt 1315

Szülei Ladislaus II Kán
Gyermekei Ladislaus IV Kán
Kiskirályok uralmi területei Magyarországon a 14. század elején

Kán nembeli László (? – 1315. augusztus előtt) főúr, 12971315 között Erdély vajdája, ahol a királytól független tartományúri hatalmat hozott létre.

III. András a szintén veszedelmes mértékű hatalomkoncentrációt kialakító Borsa Loránd leverése után tette meg vajdává, de vele sem járt jobban. A vajda, aki egyúttal Szolnok vármegye ispánja is volt, kisajátította a bányavárosokat, magát pedig a székelyek és szászok ispánjává is megtette, és magának szedett be minden regálét. Valóságos kiskirályként viselkedett: még a váradi püspökválasztásba is beleszólt, és keresztülvitte, hogy 1307-ben saját jelöltjét, a dominikánus Benedeket válassza meg két év huzavona után a káptalan.

Az Árpád-ház kihalása után felesége, egy német hercegnő révén rokona, Ottó igényét támogatta a trónra, és feleségül ajánlotta neki a lányát, akit végül inkább az erősebb szövetségesnek tűnő II. István Uroš szerb királyhoz adott. Az Erdélybe házasság reményében érkező Ottót elfogatta, elismerte Károly Róbert királyságát, majd szabadon engedte a bajor herceget – a Szent Korona azonban nála maradt. Károlynak szüksége volt az ereklyére ahhoz, hogy legitim király lehessen, de a vajda a királyválasztó gyűlésen sem jelent meg, nemhogy átadta volna a koronát.

Gentile pápai legátus tárgyalásokat kezdeményezett Kánnal, de az csak azután volt hajlandó lemondani a koronáról, hogy a legátus 1309-ben kiközösítette. A megbékélés jeleként a megkoronázott király már 1310-ben ellátogatott Erdélybe, ami azonban László birtokában maradt – a vajda nem engedett királyi őrséget a váraiba, és 1315-ben a helyére kinevezett Pok nemzetségbeli Miklóst is kiszorította tartományaiból.

A királyi csapatok csak halála után, 1316-ban lettek Erdély urai a dévai ütközet után, de Kán László fiai az 1320-as évekig lázongtak, komoly gondot okozva Debreceni Dózsa (1318 – 1321) és Szécsényi Tamás (1321 – 1333) vajdáknak.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Erdély története a kezdetektől 1606-ig. Szerk.: Makkai László, Mócsy András. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.