II. István Uroš szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
II. István Uroš
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban

Szerbia királya
Uralkodási ideje
12821321
Elődje István Dragutin
Utódja III. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1253
nem ismert
Elhunyt 1321. október 29.
Nerodimlje[1]
Nyughelye Szent Nedelya templom, Szófia
Édesapja I. István Uroš
Édesanyja Ilona szerb királyné
Házastársa 3. Árpád-házi Erzsébet
4. Szimónisz
Gyermekei
II. István Uroš aláírása
II. István Uroš aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István Uroš témájú médiaállományokat.

II. István Uroš vagy István Milutin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253[1][2]1321. október 29.[1][2]) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.[3]

Életrajza[szerkesztés]

Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében.[4]

Dragutin lemondásával jutott a trónra.[5] Elvált első nejétől, János thesszáliai helytartó leányától, Annától[5] és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette V. István magyar király leányát Erzsébetet.[6] A görögök és tatárok sok kárt tettek országában,[5] de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük.[5] A tatárok viszont ismételve pusztították országát,[5] utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába,[5] de István legyőzte őket,[5] a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta[5] és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól.[5]

Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.[7] II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.[7] Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.[8] Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.[7] Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.[7] II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígéretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta[7] Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme[9] után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.[7] István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki[10]

Ezek után még egyszer Bizáncba ment Iréne temetésére, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.[11] Nemsokára rablócsapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.[11] 1321-et írtak ekkor.[11]

Emlékezete[szerkesztés]

István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott,[3] fellendítette a kézműipart[3] és a kereskedelmet is.[3]

A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. ^ a b Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ^ a b c d Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   27. oldal
  4. Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12. , 38. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  6. *Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984. Akadémiai Kiadó. 327.
  7. ^ a b c d e f Luczenbacher, i. m., 39. oldal
  8. Luczenbacher, i. m., 39–40. oldal
  9. Károly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, i. m., 40. o.)
  10. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal
  11. ^ a b c Luczenbacher, i. m., 41. oldal
  12. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal


Előző uralkodó:
Dragutin István
Szerbia királya
12821321
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
III. István Uroš