II. István Uroš szerb király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. István Uroš
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban
II. István Uroš freskója a Studenica monostorban

Szerbia királya
Uralkodási ideje
1282 – 1321
Elődje István Dragutin
Utódja III. István Uroš
Életrajzi adatok
Uralkodóház Nemanjić-dinasztia
Született 1253
Elhunyt 1321. október 29.
Nerodimlje[1]
Nyughelye Szent Nedelya templom, Szófia
Gyermekei III. István Uroš szerb király
Édesapja I. István Uroš
Édesanyja Ilona szerb királyné
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István Uroš témájú médiaállományokat.

II. István Uroš vagy István Milutyin (szerbül: Стефан Урош II Милутин), (1253[2][1]1321. október 29.[2][1]) szerb király 1282-től haláláig. Sikerült megvédenie országát a tatárjárástól.[3]

Támogatta fivérét, Dragutin Istvánt a Szerémségi lázadás leverésében.[4]

Dragutin lemondásával jutott a trónra[5]. Elvált első nejétől, János tesszáliai helytartó leányától, Annától[5] és hogy a magyarok támogatását az ingatag testvére ellen megnyerje, elvette III. András magyar király leányát Erzsébetet[5], akitől egy fia született: III. István Uroš[5]. A görögök és tatárok sok kárt tettek országában[5], de 1284-ben és 1285-ben legyőzte a görögöket és több várost foglalt el tőlük[5]. A tatárok viszont ismételve pusztították országát[5], utóbb pedig Sisman vidini knézzel szövetkezve törtek be Szerbiába[5], de István legyőzte őket[5], a vidini fejedelemséget pedig 1291-ben országához csatolta[5] és 1294-ben felszabadította Bulgáriát a tatár járom alól[5].

Később a korábbi bolgár cár, Terter György leányát vette el és háborút indított a Bizánci Császárság ellen.[6] II. Andronikosz bizánci császár Simonis nevű leányát ajánlotta Istvánnak nőül, aki korábbi házasságát semmibe véve feleségül vette a császárleányt.[6] Iréne császárné Istvánt kívánta császárnak, a koronát pedig Szerbiába küldte a királyt sürgetvén a koronázásra.[7] Ez viszont nem tetszett István törvénytelen fiának, III. István Urosnak, aki háborúba kelt bocsátkozott édesapjával.[8] Azonban vereséget szenvedett és II. István megvakíttatta.[8] II. István nem tartotta be a bátyjának, István Dragutinnak tett ígeretét, és annak halála után fogságba ejtette unokaöccsét, területeit (Szerémség, Macsó) elfoglalta[8] Mivel azonban e tartományokat Dragutin magyar felesége révén kapta, I. Károly magyar király megtámadta II. Istvánt, és győzelme[9] után magyar fennhatóság alá vonta az említett területeket.[8] István Károlyhoz ment és hűséget fogadott neki[10]

Ezek után még egyszer Bizáncba ment napa, Iréne temetésére István, majd hazatérve kibékült törvénytelen fiával, birtokot adományozott neki és másik természetes gyermekének, Konstantinnak.[11] Nemsokára rabló csapatok törtek be Konstantin tartámányába. István sereget gyűjtött, de hadi előkészületeit megakasztotta a halál.[11] 1321-et írtak ekkor.[11]

István gazdaságilag is valamelyest megszilárdította országát: réz-, vas-, ólom-, ezüst- és aranybányákat nyitott[3], fellendítette a kézműipart[3] és a kereskedelmet is[3].

A király erkölcsi tekintetben nem volt feddhetetlen, gyakran folytatott romlott viszonyt férjes asszonyokkal is.[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Serbia. Stefan Uroš II Milutin 1282-1321 (angol nyelven). Foundation for Medieval Genealogy. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  2. ^ a b Rulers of Serbia. Stepan Uros II Milutin (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)
  3. ^ a b c d Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története, Bereményi Könyvkiadó, Budapest, évszám nélkül, ISBN 963 8182 075, ISSN 1216-7363 27. oldal
  4. Luczenbacher János. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei (1843). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 12. , 38. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k Bokor József (szerk.). Szerbia, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft.. ISBN 963-85923-2-X (1998). Hozzáférés ideje: 2007. január 11. 
  6. ^ a b Luczenbacher, id.m., 39. oldal
  7. Luczenbacher, id.m., 39–40. oldal
  8. ^ a b c d Luczenbacher, id.m., 39. oldal
  9. Károly Róbert 1319-es oklevele így szól a győzelemről "Quum Vrosium (Milutin) regem Seruiae, et regnum eius, nostrum et totius regni nostri inimicum et aemulum specialem - - - brachio nostrae potentiae aggressi" (Luczenbacher, id.m., 40.o.)
  10. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 39–41. oldal
  11. ^ a b c Luczenbacher, id.m., 41. oldal
  12. A' szerb zsupánok, királyok és czárok pénzei, 37. oldal

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Dragutin István
Szerbia királya
12821321
a modern kori Szerbia címere
Következő uralkodó:
III. István Uroš