Kiközösítés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Kiközösítés alatt egy személy vagy egy csoport valamely közösségből való részleges vagy teljes kizárását értjük. Az esetek túlnyomó többségében részleges, azaz csupán a közösség bizonyos jól körülhatárolt tevékenységei végzésének jogától fosztja meg a kiközösítettet (pl. nem vehet részt a tábortűznél).

Főbb típusai: szociális (társadalmi csoportból, pl. törzsből való kirekesztés), politikai (pl. pártból való kizárás), vallási.

Katolikus egyház[szerkesztés]

Az egyházi joghagyományban a kiközösítés kizárás értelmű exkommunikáció (= közösségből való kizárás, latinul: excommunicatio) lett.

Minden kiközösített számára meg van tiltva a szentségekhez való járulás (pl. a házasságkötés is) vagy azok kiszolgáltatása.[1] Nem vehetett részt a közösségi imákon vagy a szentmisén.[2] Az egyházi jogait elvesztette, pl. bármiféle egyházi hivatal gyakorlását, [1] ill. az egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma is elő volt írva.[3]

Az ünnepélyes formában kihirdetett kiközösítést anatémának nevezik. Önmagában az egyházi átkot jelenti. [1]

Napjainkban[szerkesztés]

az 1983-as egyházi törvénykönyv (CIC) nem tartalmaz pontos jogi definíciót a kiközösítésre. Alphonse Boras nyomán jogi jelentését így közelíthetjük meg: „Olyan sajátosan gyógyító célú, pozitív egyházjogi büntető szankció, melyet igen súlyos büntetendő cselekmények ellen rendeltek, és amelynek elválaszthatatlan hatásai a jogok és kötelességek gyakorlásának olyan, a Codex rendelkezéseinek megfelelő (1331.k., 171.k. 1.§ 3, 316.k., 915.k., 996.k. 1.§ és 1109.k.) tilalmaiban állnak, melyek az Egyház lelki javaiból való (szinte) teljes kizárást eredményeznek.”[4]

Főbb hatásai:

  • szentmisén és bármilyen más liturgikus cselekményen való szolgálati részvétel tilalma (a puszta jelenlét nem minősül ennek, csak a cselekmény végzése, vagy végzésben való közreműködés),
  • szentségek, szentelmények végzésének vagy felvételének tilalma,
  • egyházi hivatalok, szolgálatok vagy bármiféle egyházi tisztség gyakorlásának és egyházkormányzati intézkedések végzésének tilalma.

Judaizmus[szerkesztés]

A héber herem szó (חֵרֶם‬) jelentése: átok, tilalom. [5] Kiközösítést jelöl, a zsidó közösségből való kizárást.

A bibliai időkben a kifejezés eredetileg a szent tárgyak elkülönítését jelentette. A kiközösítésről először Esdrás könyve 10,8 tesz említést. [5]

A Talmud időszakában a kiközösítésnek négyféle formája alakult ki [5]:

  • nezifa - feddés és hét napra való kitaszítás
  • samta - a kifejezés jelentése ma már nem állapítható meg
  • nidduj - Erec Jiszrael-en 30, a diaszpórában 7 napra való elkülönítés, amely a javulás elmaradása esetén meghosszabbítható
  • herem - elszigetelés: a kiközösítettnek tilos volt hallgatnia vagy tanítania a Tórát, és köteles volt megtartani a gyászolókra vonatkozó törvényeket.

A szélsőséges ortodox zsidók kivételével a herem ebben a formában ma már nincs érvényben. [5]

Buddhizmus[szerkesztés]

A buddhista szanghák kizárják tagjaikat, ha elkövetik a párádzsika (elbukás) néven ismert négy főbűn egyikét: házasságtörés, lopás, gyilkosság, természetfeletti erők birtoklásával való dicsekvés. [6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006, Göncöl Kiadó
  2. 1331.k. 1.§ 1
  3. 1331.k. 1.§ 3
  4. Magyar katolikus lexikon I–XV. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2010.   kiközösítés
  5. a b c d Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → herem
  6. Akadémiai Kiadó: Világvallások a-zs, 2009 → kiközösítés