Ugocsa vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ugocsa vármegye
Ugocsa vármegye címere
Ugocsa vármegye címere

Ország Magyar Királyság
Központ Nagyszőlős
Népesség
Népességismeretlen
Nemzetiségek ruszinok, magyarok
Földrajzi adatok
Terület1213 km²
Térkép
Ugocsa vármegye térképe
Ugocsa vármegye térképe
Ugocsa vármegye domborzati térképe
Ugocsa vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Ugocsa vármegye témájú médiaállományokat.

Ugocsa vármegye közigazgatási egység volt a Magyar Királyság északkeleti részében, utolsó székhelye Nagyszőlős volt. Területe Ukrajna, Magyarország és Románia között van felosztva.

Földrajza[szerkesztés]

A vármegye területének nagy része túlnyomóan síkság volt. A keleti részére, a Tisza folyó bal partjára benyúlt az Alföld, míg a folyó jobb partján kisebb hegység, a Nagyszőlősi-hegység feküdt. Legfontosabb folyója a Tisza.

Északról Bereg vármegye, keletről Máramaros és Szatmár, délről Szatmár vármegye, nyugatról pedig Bereg és Szatmár vármegyék határolták.

Története[szerkesztés]

Ugocsa vármegye előzménye a 12. századtól az ugocsai erdőispánság volt, amelyik a 14. században a sásvári várispánsággal (Tiszasásvár) egyesülve alakította ki a nemesi Ugocsa vármegyét. A volt erdőispánság jelentős területei azonban Máramaroshoz és Szatmár vármegyéhez kerültek.[1]

Területe 1910-ben 1213 km² volt.

1918-ban Ugocsa északi részét a csehszlovák hadsereg, a déli részét pedig a román hadsereg megszállta meg. Az I. Világháborút lezáró trianoni békeszerződés alapján a vármegyét ketté osztották, és 809 km²-es északi részét Csehszlovákia, a 404 km²-es területű déli részét Romániához kapta meg. Magyarországnak csak Nagyhódos és Garbolcz közelében két kis lakatlan rész maradt meg. (A terület, a Túr folyó vándorlása miatt, alakult ki, amikor a vármegye határai kialakultak, a Túr folyónak még teljesen más volt a folyásvonala, mint ma. Azóta a kanyarulatai természetes módon vándoroltak, ma már a kivágot Tur Erdő délnyugati részén, közigazgatásilag pedig Fertös Almás része volt.)[2] Ezzek a területek, az 1923-as közigazgatási rendezéskor Szatmár, Ugocsa és Bereg k.e.e. vármegye része lett.

Az első bécsi döntés alapján 1938-ban Magyarország más területek mellett visszakapta Ugocsa határmenti nyugati részét, ami az ekkor alakult Bereg és Ugocsa közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye része lett. 1939-ben, amikor a magyar csapatok visszafoglalták Kárpátalját, annak a Trianon előtt Ugocsa vármegyéhez tartozott részeit a Máramarosi közigazgatási kirendeltségbe osztották be.

Amikor 1940-ben a második bécsi döntéssel Magyarországhoz visszacsatolták Ugocsa déli részét is, ekkor megszüntették Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéket, és a két vármegye újra önállóvá vált . Ekkor Ugocsához nemcsak a Romániától visszatért részt, hanem az 1939-ben Kárpátaljánál hagyott községeinek nagyobb részét is hozzákapcsolták, így a vármegye területe 1941-ben 894 km² volt.

A második világháború után a Szovjetunióval kötött fegyverszüneti szerződés értelmében visszaálltak az 1938 előtti határok.

Ugocsa északi részét azonban 1946-ban Kárpátalja részeként Csehszlovákia „átadta” a Szovjetuniónak, azon belül az Ukrán Sz.Sz.K.-nak.

Ugocsa vármegye magyarországon maradt jelentéktelen része Nagyhódos és Garbolcz része. 1945-től Szatmár-Bereg megye, majd az 1950-es megyerendezés után Szabolcs-Szatmár megye, 1990 óta pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megye része. Az északi rész a Szovjetunió felbomlása óta Ukrajna Kárpátontúli területéhez, azon belül nagyrészt a Nagyszőlősi, kisebb részei a Huszti és az Ilosvai járáshoz került, az egykori vármegye déli része pedig a romániai Szatmár megyéhez.

Lakossága[szerkesztés]

  • A lakosság száma 1857-ben[3] 54 426 volt. Közülük 32 384 magyar (59,50%), 16 908 ruszin (31,07%), 5143 román (9,43%) anyanyelvű volt.

A vármegye összlakossága 1910-ben 75 461 személy volt, ebből:

Ugocsa vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Közigazgatás[szerkesztés]

A vármegye évszázadokon át két járásra volt felosztva, csupán 1918-ban szerveztek egy harmadikat:

1938–40 között, amikor az első bécsi döntés következményeként Magyarországhoz tartozott és Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegye része volt a vármegye nyugati sávja, az egykori Ugocsa községei a Tiszaújlaki járáshoz tartoztak, melynek székhelye Tiszaújlak volt.

1940-44 között, amikor a vármegye egésze ismét Magyarországhoz tartozott és nagy része ismét önálló megyeként működött, a járási beosztás az alábbi volt:

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Akadémiai Kiadó, Budapest, 662. o. (1994). ISBN 963-05-6722-9 
  2. Habsburg Birodalom - Kataszteri térképek (XIX. század) | Arcanum Térképek (magyar nyelven). maps.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. május 23.)
  3. Fényes Elek:A magyar birodalom nemzetiségei és ezek száma vármegyék és járások szerint (Pest, 1867)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]