Királyháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyháza (Королево)
Ruins of New Synagogue in Korolevo (Kiralyhaza).jpg
Királyháza címere
Királyháza címere
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Nagyszőlősi járás
Rang városi jellegű település
Alapítás éve 1262
Irányítószám 90332
Körzethívószám +380 03141
Népesség
Teljes népesség 8064 fő (2001) +/-
Magyar lakosság 510
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 178 m
Terület 9,06 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Királyháza (Ukrajna)
Királyháza
Királyháza
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 08′ 47″, k. h. 23° 07′ 49″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 47″, k. h. 23° 07′ 49″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyháza témájú médiaállományokat.

Királyháza (1899-ig Királyháza-Tölgyesfalva, ukránul Королеве (Koroleve), oroszul Королево (Korolevo)) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszőlőstől 9 km-re keletre a Tisza bal partján fekszik, Rákospatak és Veréce tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a település melletti dombon emelkedett királyi erdőuradalmi központtal kapcsolatos.

Története[szerkesztés]

A község eredete ősrégi. Már Szent István idejében telepedtek le ide szászok. Német telepeseiről Felszásznak nevezték, 1355-től Királyháza, 1262-ben Domus Regalis néven említik először. Határában magányos domb tetején állanak Nyalábvár romjai, amely 13. századi királyi vadászház 15. századi erődítésével épült. 1312-ben Károly Róbert ostrommal foglalta vissza a Borsáktól. 1355-ben a település királyi kiváltságokat kapott. 1514-ben a parasztsereg a várat a faluval együtt megostromolta. Ide Perényiné Frangepán Katalin a fia nevelőjének hívta meg Komjáthy Benedek pozsonyi kanonokot az 1530-as évek elején. Ő volt az, aki a Nyaláb várban magyarra fordította Pál apostol leveleit. A település a magyar királynők nyaralóhelyéül szolgált hosszú időn át. A falu egykori szász telepesei a 16. századra eltűntek. 1661-ben a török, 1717-ben a tatár pusztította. Mivel a bujdosóknak menedéket nyújtott a várat 1672-ben II. Lipót parancsára lerombolták. A 18. században a falut ruszinokkal telepítették be. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1910-ben 3167 lakosából 2224 magyar és 932 ruszin volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Ma 10 052 lakosából 2150 a magyar.

Közlekedés[szerkesztés]

A település vasúti csomópont: itt találkozik a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Fotók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]