Királyháza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Királyháza (Королево)
Királyháza címere
Királyháza címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Beregszászi járás (2020. július 19. – )
Rang városi jellegű település
Alapítás éve1262
Irányítószám 90332
Körzethívószám +380 03141
Népesség
Teljes népesség10 165 fő (2019. jan. 1.)[1]
Magyar lakosság 510
Népsűrűség1 121,96 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
Terület9,06 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 09′, k. h. 23° 08′Koordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 23° 08′
Királyháza (Kárpátalja)
Királyháza
Királyháza
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Királyháza témájú médiaállományokat.

Királyháza (1899-ig Királyháza-Tölgyesfalva, ukránul Королеве (Koroleve), oroszul Королево (Korolevo)) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Nagyszőlőstől 9 km-re keletre a Tisza bal partján fekszik, Rákospatak és Veréce tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a település melletti dombon emelkedett királyi erdőuradalmi központtal kapcsolatos.

Története[szerkesztés]

A község eredete ősrégi. Már Szent István idejében telepedtek le ide szászok. Német telepeseiről Felszásznak nevezték, 1355-től Királyháza, 1262-ben Domus Regalis néven említik először. Határában magányos domb tetején állanak Nyalábvár romjai, amely 13. századi királyi vadászház 15. századi erődítésével épült. 1312-ben Károly Róbert ostrommal foglalta vissza a Borsáktól. 1355-ben a település királyi kiváltságokat kapott. 1514-ben a parasztsereg a várat a faluval együtt megostromolta. Ide Perényiné Frangepán Katalin a fia nevelőjének hívta meg Komjáthy Benedek pozsonyi kanonokot az 1530-as évek elején. Ő volt az, aki a Nyaláb várban magyarra fordította Pál apostol leveleit. A település a magyar királynők nyaralóhelyéül szolgált hosszú időn át. A falu egykori szász telepesei a 16. századra eltűntek. 1661-ben a török, 1717-ben a tatár pusztította. Mivel a bujdosóknak menedéket nyújtott a várat 1672-ben II. Lipót parancsára lerombolták. A 18. században a falut ruszinokkal telepítették be. 1831-ben kolerajárvány pusztított. 1910-ben 3167 lakosából 2224 magyar és 932 ruszin volt. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.

Népesség[szerkesztés]

Ma 10 052 lakosából 2150 a magyar.

Közlekedés[szerkesztés]

A település vasúti csomópont: itt találkozik a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Látnivalók[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Fotók[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)

Források[szerkesztés]