Ugrás a tartalomhoz

Gát (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Gát (egyértelműsítő lap).
Gát (Гать)
református templom
református templom
Gát címere
Gát címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségBeregszász község
Rangfalu
Alapítás éve1374 (első említés)
Irányítószám90231
Körzethívószám+380 03141
Népesség
Teljes népesség3122 fő (2001)
Népsűrűség752,29 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület4,15 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 19′ 13″, k. h. 22° 38′ 22″48.320278°N 22.639444°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 13″, k. h. 22° 38′ 22″48.320278°N 22.639444°E
Gát (Kárpátalja)
Gát
Gát
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Gát témájú médiaállományokat.

Gát (ukránul: Гать [Haty], oroszul: Гать) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése

[szerkesztés]
Buszmegálló

Beregszásztól 12 km-re északra, Munkácstól 16 km-re délnyugatra fekszik, a Szernye-mocsár nyugati partján. Csikósgorond és Nyárasgorond tartozik hozzá.

Története

[szerkesztés]

Gát és környéke már a honfoglalás előtt is lakott volt, a településen és környékén többször kerültek elő tárgyi emlékek: kőszekercék, különféle használati tárgyak.

A helyi lakosság már 1241-ből, a tatárjárás idejéből is őriz fennmaradt történetet, mely szerint a falu lakosságának több mint felét a települést körülvevő Szernye-mocsár alapos ismerete mentette meg a tatárok pusztításától, mivel a tatár seregek nem mertek utánuk menni az ingoványos mocsárba, ahova előlük menekültek. 1272-ben V. István király is említette a falut körülvevő mocsarat. 1364-ben királynői birtok, Erzsébet királynő birtokának írták a korabeli oklevelek.

1374-ben „Gath” néven említették először az oklevelek, mint Makkos(Jánosi)val szomszédos és határos települést. A község a Szernye-mocsár, vagy Szernye-tó közepén feküdt. A falu legősibb része a Szeg nevű dombon fekszik, a Mérce-patak bal oldalán. Ez a rész mindig védve volt a falut övező Szernye-mocsár áradásai ellen. Újonnan települt részét Újvégnek nevezik, ez már egy lapos részen feküdt.

A Beregi-síkság központi részén fekvő település az Ungvár-Munkács-Beregszász-Nagyszőlőst összekötő vásárvonalon feküdt, ennek köszönheti későbbi fejlődését is.

1397-ben Zsigmond király Perényi Péter macsói bánnak és nővérének, Veronikának – aki a Szomszédvári (Somsedwar)-i Toth (dictus) Miklós felesége volt – adta új adományként Gát települést is, mely előtte az utódok nélkül elhunyt Tákosi Gergely fia Miklós birtoka volt. 1414-ig Kroiatovics Tódor podóliai herceg birtokolta, aki Munkács várával és uradalmával, köztük Gát településsel együtt kapta Zsigmond királytól. Majd özvegyéé, Walháé és leánya Annáé, rövid időre pedig Pálóczy Mátéé is volt.

1420-tól Lazarevics István szerb despota birtoka lett, tőle unokaöccse, Brankovics György örökölte az uradalmat és tartozékait, köztük Gát települést is, mely ekkor vámszedőhely volt. Azonban I. Ulászló Brankovics várát elfoglalta, és Ismét a Pálóczy család kapta meg. 1444-ben a Váradi békében Hunyadi János támogatásával Brankovics visszakapta elveszett szerb területeit, ennek fejében több magyarországi birtokát – köztük a munkácsi várat és uradalmat is – átadta a hadvezérnek. 1465-ben Hunyadi János halála után özvegyére, Szilágyi Erzsébetre szállt az uradalom. 1484-ben Mátyás királyé, aki fiának, Corvin Jánosnak adományozta a munkácsi uradalmat, köztük Gát települést is.

1495-től zálogbirtok, 1518-tól pedig újból királyi birtok. 1529-ben I. János magyar király a munkácsi uradalmat somlyói Báthory István erdélyi vajdának adományozta hű szolgálataiért, s az övé maradt haláláig.

1552-ben a teljesen elpusztult települések közt szerepelt. 1566-ban a török–tatár támadás csaknem teljesen elpusztította.

1612-ben Esterházi Miklós és neje, Dersffy Orsolya birtoka lett. 1621-től Bethlen Gáboré, aki a birtokot feleségének, Brandenburgi Katalinnak adományozta, a birtokhoz tartozó Gát településsel együtt. 1631-től I. Rákóczi György tulajdonába került, aki feleségének, Lorántffy Zsuzsannának és gyermekeinek ajándékozta az uradalmat.

Az 1649. évi összeíráskor Gát településen 46 jobbágyot, 51 fiút, egy lovat, 147 ökröt, 31 tinót, 6 tehenet, 453 sertést és 86 méhkast jegyeztek fel. Ekkor a Gát településen keresztülfolyó Szernye-patakon már egy malmot és egy hidat is említettek, mely hidat a szomszédos Dercen lakosainak kellett karbantartaniuk. 1715-ben a Rákóczi-szabadságharc után végzett összeíráskor 12 gáti gazda nevét írták össze, és két szabadosét.

1726-tól a Schönborn családé, akiknek udvarházuk is volt itt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GÁT. Magyar falu Bereg Vármegyében, földes Ura G. Sönborn Uraság, lakosai reformátusok, földgye egyenes, búza termő, két fordúlóra van osztva, makkos erdeje, és csíkászó tava is van, az árvíz rongállya vagyonnyait Munkátson, melly oda három mértföld jó módja van eladni, második Osztálybéli.”[1]

Az 1828. évi országos összeíráskor Gáton 60 adózó családfő nevét írták össze.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Gáth, magyar falu, Beregh vmegyében, Munkácshoz délre 2 mfldnyire, a Szernye mocsár mellett, a honnan ez gáthinak is neveztetik: 4 r. kath., 649 ref. lak. Ref. anyaszentegyház. Földe jó buzatermő s egyenes; erdeje, nádja, csíkja, vizimadara bőséggel. F. u. gr. Schönborn.”[2]

A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.

1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része. Magyar tannyelvű középiskolája van.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1910-ben 1967, többségében magyar lakosa volt, ruszin kisebbséggel (180 fő: 9,1%).
  • A 2001-es népszámlálás során a lakosság elérte a 3122 főt, melyből 2941 (94,2%) magyar, 170 (5,5%) ukrán, 7 (0,2%) orosz, 2 (0,06%) moldáv, 1 (0,03%) lengyel, 1 (0,03%) német anyanyelvűnek vallotta magát.[3]
  • 2005-ben a falu 3150 lakosából 3050 (~96,8%) magyar.
Kovács Vilmos emléktáblája

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Református temploma az 1733-ból való fatemplom helyén, 1828-ban épült. Az egyhajós, jó arányú templom átmenetet képvisel a klasszicista és a romantikus stílus között. Nyugati homlokzata előtti háromszintes tornyát átlós irányú, lépcsőzetes támpillérek erősítik. A belső teret többszakaszos dongaboltozat fedi, az orgonakarzat a bejárat fölötti szakaszt foglalja el, mely szintén boltozott, faragott fa mellvédű.

Híres emberek

[szerkesztés]
  • Itt született 1927-ben Kovács Vilmos író, költő.
  • Gát híres emberei közé tartozik még Cipola Gizella opera-énekesnő is, aki nemrég tért vissza a szülőfalujába.

Testvérvárosai

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 27.)
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 27.)
  3. ↑ A Beregszászi járás településeinek anyanyelvi összetétele (ukrán nyelven). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 7.)

Források

[szerkesztés]
  • Lehoczky Tivadar: Bereg Vármegye
  • Györffy György: Beregvármegye
  • Botlik József: Gát; szerk. Soós Kálmán; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2001 (Száz magyar falu könyvesháza)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gát_(település)&oldid=28744081”