Salánk

Salánk (Шаланки)
Salánk címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Nagyszőlősi járás (–2020) Beregszászi járás
Község	Tiszaújlak község
Rang	falu
Alapítás éve	1332
Polgármester	Alyokhin Viktor
Irányítószám	90311
Körzethívószám	+380 03143
Népesség
Teljes népesség	3500 fő (2001) +/-
Magyar lakosság	3000
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	118 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 13′ 40″, k. h. 22° 53′ 02″48.227777777778, 22.883888888889
Salánk Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Salánk témájú médiaállományokat.

Salánk (ukránul Шаланки (Salanki / Shalanky), oroszul Шаланки (Salanki / Šalanki)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Fekvése

Nagyszőlőstől 16 km-re északnyugatra, a Borzsa bal oldalán fekszik.

Története

1332-ben „Salanch” néven említik először. Az Árpád korban kiváltságos település volt. A falu egykor a Gacsályiak tulajdonában állt. A Gacsályi családnak Salánkon kívül Magyarkomjáton és Alsó-Karaszló helységekben is voltak birtokai a megyében.

1483-ban a Gacsályi család örökös nélküli kihalta után Salánkot a Rosályi Kún család foglalta el.

A 17–18. században ruszinokkal telepítették be. 1711. február 11-én itt tartotta Rákóczi a szabadságharc utolsó országgyűlését. A helyszín, a salánki kastély 1717-ben a tatár támadás során elpusztult.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SALÁNK. Magyar, és orosz falu Ugocsa Várm. földes Ura Gr. Károlyi Uraság; és Dezsőfy jusson Somogyi Úr; lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Patakhoz fél órányira, Borsa vize mellett; agyagos, és fövenyes határja a’ víz’ partyán terem búzát, rozsot, és jó zabot; élettel, és borral bővelkedik; piatza helyben, és Máramarosban. Ha úttya helyre hozattatnék, terméseinek nagyobb árra lenne: mert így gyakorta járhatatlan, többször pedig alkalmatlan.”

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Salánk, magyar falu, Ugocsa vármegyében, 14 romai, 450 g. kath., 987 ref. lak., ref. és g. kath. anyatemplommal. Határa minden megyebeli faluk közt legnagyobb és termékeny; erdeje igen nagy; szőlőhegye van; s a Borsova mentiben fekvő rétjei kétszer kaszálhatók. F. u. 3/4 részben gr. Károlyi nemzetség, s egy uradalom innen veszi nevezetét. Ut. p. Tisza-Ujlak.”

A trianoni békéig Ugocsa vármegye Tiszáninneni járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.

1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.

Népessége

• 1910-ben 2322, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
• A 2001-es ukrajnai népszámláláskor 3110 lakosa volt, melyből 89,61%-a magyar, 9,74%-a ukrán, 0,48%-a orosz, 0,13%-a fehérorosz, 0,03%-a cigány anyanyelvűnek vallotta magát.
• 2005-ben a Borzsa-folyó mentén települt falu 3150 lakosából 3050 (90%) magyar nemzetiségű.

Látnivalók

• Salánkon számos látnivaló van, amit igazán csak egy helybéli tudhat. Kezdve a szoborparktól, a Mikes-kúton (vagy másik néven ismert Nyikesen) át, a református és a görögkatolikus templom, valamint napjainkra szintén népszerűvé vált a több száz éves kis vonat, a helybeliek büszkesége: a Zsuzsi!
• A szoborpark vagy az emlékpark. A parkot 2003-ban hozták létre, amikor a nagyságos fejedelemnek állítottak emléket. A következő évben államalapító királyunk szobrát avatták ugyanitt. 2005-ben pedig Mikes Kelemen domborműve is helyet kapott a parkban. Az alkotások Koltay László püspökhatvani szobrászművész munkái, melyek a Mikes Kelemen Hagyományőrző és Alkotótáborban születtek. Ugyancsak itt kapott helyet az Osváth Miklós tiszteletére és emlékére állított kopjafa, melyre a festő születésének és halálának dátumát vésték rá. A szoborpark legrégebbi alkotása a sztálinizmus áldozatainak emlékműve, melyet 1989-ben állítottak a falu központjába. A sziklatömbre egy réztáblát erősítettek, melyre az áldozatok névsorát vésték. A nagyrészt magyar anyanyelvűek által lakott településen a történelmi múlt emlékét őrző park szimbolikus értéket képvisel. Nagyobb ünnepek, megemlékezések alkalmával itt gyűlnek össze a település lakói, félúton a református és a görögkatolikus templom között.
• Salánk történelme szorosan kapcsolódik II. Rákóczi Ferenccel, aki itt tartotta utolsó országgyűlését, valahol a Hömlöc vagy Helmec-hegy tetején. 1711. február 17-18-án II. Rákóczi fejedelem a salánki kastélyban tartotta tanácsosaival utolsó gyűlését. A kastélyt 1717-ben feldúlták és lerombolták a vidékre betörő krími tatárok. Salánkon olyan monda is járja, hogy azt a bizonyos tanácskozást a fejedelem nem is a kastélyban tartotta, hanem a Hömlöc-hegy tetején, ahol az asztal szerepét egy nagy kerek kő töltötte be, ez a kő még ma is ott van a hegy tetején. Azon írta Rákóczi utolsó rendeleteit, leveleit a nemzethez, felszólította a népet a hűségre, a hitre, a reményre.
• A Mikes-kút. Ennek a kútnak a neve Rákóczi leghűségesebb apródjáról, Mikes Kelemenről kapta a nevét, ezt a nevet viseli a helyi középiskola is. Rákóczi maradék kurucaival kis csapatokban szétszóródva Salánk határába ért. A Szalván átkelve Rákóczi lova megbotlott, s rálépett egy kőre, ahol ott maradt a ló lábnyoma. Ezt a mai napig ereklyeként őrzik. Ivóvíz után kellett nézniük, de a környék erősen mocsaras volt. Mikes Kelemen talált rá a domb aljában egy kristálytiszta vizű forrásra. A forrást róla nevezték el, ahol napjainkban egy kút található. A dombot, amelynek lábánál van a kút, ma is Mikes-dombnak hívják.
• Templomok. Salánk római-katolikus plébániáját az 1332-1337. években összeállított pápai tizedjegyzékben találjuk először. Mindenszentek tiszteletére épült római katolikus temploma a XIV. század végén épülhetett. Amikor azonban a reformáció idején a salánkiak az 1540-es években áttértek az új hitre, birtokukba vették a templomot, amely azonban nemsokára egy tűzvészben elpusztult. A XVI. század végén azonban sikerült felújítani.
• Salánk reformációját Kálmáncsehi Sánta Mártonnak és Radán Balázsnak, a beregi vidék két kiemelkedő reformátorának köszönheti. A református templom 1390–1405 körül épült, falusi gótikában. Amikor a gyülekezet plébánosával együtt református hitre tért, a templomot tovább használta, megtisztítva a képektől és szobroktól. Több tűvész is sújtotta. Az első hatalmas pusztulás 1789-ben érte, amikor a faluban 84 ház pusztult el a templommal együtt. A hívek mégis elsősorban a templomuk helyreállítására fordították minden erejüket. Kétszer bővítették. Először 1821-ben, lebontva a szentélyt keleti irányban, másodszor 1936-ban, amikor felépítették az északi szárnyat. Legutoljára 2002 nyarán festették a templomot kívülről, 2004-ben pedig sor kerülhetett a teljes belső renoválásra, mely az egyháztagok saját áldozatos költségén történt. A gyülekezet levéltárában több fontos okirat található. A legnevezetesebbek: a Szepessy Zsófia földbirtokos asszonytól 1604-ből származó adománylevél, mely megerősítette a salánkiakat a község melletti Hosszú-mocsár erdő használatában, valamint az 1789-es nagy tűzvész és az újjáépítés leírásában, valamint a benne részt vett salánki lakosok névsorát megőrző okmány. A templom egyik karzatán felirat emlékezik meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem utolsó országgyűléséről, melyet 1711-ben Salánkon tartottak meg.
• A szószék a déli fal közepe előtt áll, szószékkoronáján a következő felirat olvasható: László József és ifj. Sípos András készítette. A szószék mellett fedeles papi szék áll. Előtte, a padlózaton sírkő látható a következő felirattal: „Sepalchurum Generosi Domini Caspari Kun de Rosály, qui obiit anno 1608. die 24. decembris” (Nemes rozsályi Kun Gáspár uram sírja, aki 1608. december 24-én hunyt el).
• A templomtorony négy fiatornyos sisakja Salánk minden részéből jól látható. A templom úrasztali edényei közül a szakirodalom Ilosvay Ábrahám 1711-ben készült aranyozott ezüstpoharát, egy aranyozott, ezüstből készült fedeles kelyhet és egy 1726-ból származó ónkannát tart számon.
• A salánki református templom Kárpátalja legnevezetesebb történelmi műemlékei közé tartozik.

Híres emberek

• Itt született Harangozó Miklós festőművész.
• Itt született Varga Zoltán koreográfus.
• Az 1800-as években a település tanítója Trócsányi Gábor volt.
• 1825 nyarán Salánkon járt Budai Ézsaiás, a magyar klasszika filológiai úttörője.

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
• Kárpátaljai Magyar Könyvek (Rákóczi virágai)
• Beszélő kövek
• Kárpátalja.ma