Asztély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Asztély (Астей)
Református templom
Református templom
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Beregszászi
Rang falu
Alapítás éve 1378
Irányítószám 90250
Körzethívószám +380 3141
Népesség
Teljes népesség 677 fő (2002)[1] +/-
Népsűrűség 407,59 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 113 m
Terület 1,661 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Asztély (Ukrajna)
Asztély
Asztély
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 10′ 08″, k. h. 22° 35′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 08″, k. h. 22° 35′ 51″

Asztély (ukránul Астей [Asztej]) község Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás déli részén fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés]

Az „Asztély” helységnév magyar eredetű, puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév Kiss Lajos szerint valószínűleg szláv (a szerbhorvát Osztoj személynév (HASz. 9:275)).

1946-ban a falu nevét Luzsankára (Лужанка) változtatták, ennek jelentése „kis rét, rétecske”. 1991-ben a beregi helységek közül elsőként kapta vissza történelmi magyar nevét.

Fekvése[szerkesztés]

Beregszásztól 6 km-re délnyugatra, közvetlenül az ukrán-magyar határon fekszik. A falu határában 1988 óta működik határátkelő a magyarországi Beregsurány felé, amely mára nemzetközivé vált.

Története[szerkesztés]

Asztély nevét 1359-ben először a Kállay-levéltár egyik oklevele említette Aztei néven.

További névváltozatai: 1489-ben Azthe (ZichyOkm. 11:504), 1542-ben Azthe (Conscr. Port.), 1544-ben Azte, 1550-ben, 1552-ben és 1566-ban Azthe, 1570-ben Aszte (Conscr. Port.), 1773-ban Asztej, 1808-ban Asztéj, 1851-ben Fényes Elek, majd 1864-1865-ben Pesty Frigyes ugyancsak Asztély néven említette, 1913-ban Asztély, 1925-ben Astely, 1930-ban Astel’ (ComBer. 101-2), 1944-ben Asztély, 1983-ban Лужанка (ZO), 1991-ben Астей.

Asztély a Tisza árterén helyezkedett el, ezért komolyabb település nem alakulhatott ki itt egy darabig. A község első említése 1378-ból való a Macsolai család birtokaként. A 1415. században Búlcsúi, a Lónyai, a Lipóczi, az Újhelyi, a Tarnóczi, a Mathuznai, a Perényi és a Telekdi családok uradalmának részét képezte.

A reformáció során a település a református hitre tért át. 1708-ig a község Beregsurány fíliája volt, majd önálló egyházzá alakult. 1763-ban a gyülekezet korábbi fatemplomát megújította, majd 1829-ben új kőtemplomot épített.

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. Az első bécsi döntéssel 1938 és 1944 között ismét Magyarország része lett, ezután a Szovjetunióhoz került.

A 20. század pusztítása közül messze a legnagyobb számban a sztálini terror érintette a települést. Az elhurcolt lakosság kétharmada (43 fő, a falu lakosságának mintegy 10%-a) vált biztosan a szovjet terror áldozatává.

1958-ban Macsolához csatolták a falut. Majd 1988-ban határátkelőt kapott, amely az első jelentősebb beruházásnak számított a falu szovjet történetében. Ukrajna 1991-es függetlenedését követően a nagyrészt Beregszászba ingázó lakosság hirtelen állás nélkül maradt, amely következtében megindult az elvándorlás Ukrajna belső területei és Magyarország felé.

2003-ban önállósult a község, népességszáma stabilizálódott.

Népesség[szerkesztés]

A népesség nagy része magyar nemzetiségű és református vallású. A település lakóinak többsége máshol keres állást, elsősorban Beregszászban vagy Magyarország bármely részén.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyben dolgozó lakosok legnagyobbrészt a mezőgazdaságból élnek. A jellemző termesztett növények a gabona mellett a zöldségek (paprika, uborka), de az állattartás (sertés, szarvasmarha) is jelentős. A településen található határátlépő a munkalehetőség mellett terepet biztosít a falu vendéglátóhelyeinek működésére.

Testvérvárosai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]