Kisbégány
| Kisbégány (Мала Бийгань) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Nagybégány község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1335 |
| Irányítószám | 90232 |
| Körzethívószám | +380 03141 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Magyar lakosság | 1300 |
| Népsűrűség | 693,33 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Terület | 1,875 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 16′ 18″, k. h. 22° 34′ 42″Koordináták: é. sz. 48° 16′ 18″, k. h. 22° 34′ 42″ | |
 Kisbégány
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kisbégány témájú médiaállományokat. | |
Kisbégány (ukránul: Мала Бийгань / Mala Bijhany) település Ukrajnában, a Beregszászi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Beregszásztól északnyugatra, Balazsér és Nagybégány közt fekvő település.
Története[szerkesztés]
Nevét a korabeli oklevelek 1332-ben említették először Bygan néven. Ekkor a pápai tizedek rovatában már népes parochiális helyül említik. Szent Györgyről elnevezett egyházának papja 1334-ben 3 garas pápai tizedet fizetett.A hét évszázaddal ezelőtti krónikákban a két község Ó-Bégány (Nagybégány), illetve Kisbégány néven szerepel.
A két település életében hosszú időn át kiemelkedő szerepet játszott a Bégányi család, amelynek jelentős földbirtokai terültek el a határban. E család tagjai hol örökségbe, hol ajándékba, hol pedig éppen zálogba adták itteni vagyonukat. Az előkelő família tagjai közül az okmányok elsőként Bégányi Csoth Istvánt említik 1374-ben, királyi emberül. 1383-ból való az a feljegyzés, miszerint gróf Széchi Miklós országbíró visszaadatni rendelte Bégányi Lukács fia Tamásnak az idegen kézbe került ó-bégányi birtokot. 1470-ben Nagybégányi Miklós és fia, János panaszára vizsgálat indult amiatt, hogy Jakcsi György özvegye és Keszi Balázs, a Medvés-rekettye és a Nagyszeg nevű erdejükből egy sertésnyájat kaszonyi jobbágyaik által elhajtattak, s a kövérebbjeit leölették. (A sertéstartás egyébként mind a mai napig az itt élő gazdák egyik fő foglalkozása.)
Református egyháza 1640-ben keletkezett. Sokáig a nagybégányi fiókjaként működött.
Gát és Kisbégány községek helvét (református) vallású imaházában 1750. január 22-én vizsgálatot, Oculata Revisiót tartottak. Az erről később, szeptember 3-án készült állami, hatósági latin nyelvű okirat a beregszászi levéltárban maradt fenn. Ebben a helvét vallás nyilvános gyakorlását megtíltják, az imaház lebontását rendelték el. 1783-ban vált önállóvá, 1789-től vezetik anyakönyvét.
Az 1870-es-80-as évek táján Nagybégánnyal szemben Kisbégány volt népesebb település: ekkoriban Kisbégányban 730-an laktak, Nagybégányban csupán 470-en. Ebben az időben Kisbégány fő birtokosai voltak: kaszaházi Joó Lajos (1814-1908), Galgóczy Pál, Nemes József, Domokos József, Jászter Kálmán, Komári Imre, Kondor Gáspár, Nánási György, Pogány Lídia, Szini János, Turóczi Ferenc. Ma is jórészt az ő leszármazottjaik lakják a helységet. A községnek 110 polgára vett részt az első világháborúban, 17-en elestek.
A sztálinisták 1944 őszén 97 férfit hurcoltak el, 38-an odavesztek.
A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Jelene[szerkesztés]
A 2001-es népszámláláskor Kisbégánynak 1300 lakosa volt, több mint 90%-uk magyar, emellett jelentős roma kisebbség él itt.
A szovjet érában a kisbégányiak nagy többsége a helyi mezőgazdasági nagyüzemben kereste meg a kenyerét, mely szép eredményeket ért el a növénytermesztés és az állattartás terén. Zöldségkertészeti és dohánytermesztő brigádjukat a beregszászi járásban sokáig a legjobbak között tartották számon.
A település lakóinak életében további pozitív változást hozott, hogy a két falu határában a hetvenes évek végére megépült a gazdaságközi keveréktakarmány-gyár, amely a járás valamennyi gazdaságát volt hivatott ellátni abraktakarmánnyal. Ezekben az években kezdte meg működését Nagybégány határában a gazdaságközi sertéstelep, ahol annak fénykorában több ezer sertést tartottak.
2000 tavaszán Ukrajnában feloszlatták a kolhozokat. A kisbégányi gazdák átlagosan másfél-két hektárnyi földhöz jutottak a közösből. Az itt található 465 családi gazdaság jelentős termelési potenciállal rendelkezik. Fő profiljuk a gabonatermesztés és a jószágtartás. Az egy portára jutó tehenek számát tekintve a település a beregszászi járás községei között előkelő helyet foglal el. A zöldségtermesztés, ezen belül a fóliaházi zöldségtermesztés - az ágazatnak itt komoly hagyományai vannak - egyre nagyobb szerepet játszik az itteniek életében.
A kisbégányi Márkus Menyhért Általános Iskolában jelenleg 160 gyerek tanul. A helyi Szivárvány óvodába 21 gyerek jár. Az itteniek többsége református. Egészségügyi központja és postája is van, klubja felújításra szorul. Kisbégányban a helybélieket és az ide látogató vendégeket öt üzletben szolgálják ki. (Ezek némelyike egyben kávézó is.)
Emlékhelyek, nevezetességek[szerkesztés]
A kisbégányi református templom, mely 1805-ben épült, klasszicista stílusjegyeket hordoz. Takarosan rendben tartott épület.
A falu lakossága 1992 novemberében a település központjában emléktáblát állított a sztálinizmus áldozatainak.
Kikapcsolódás, pihenés[szerkesztés]
A közelben húzódó guti erdőség - mely összességében 2000 hektáron terül el - gyalogtúrákra, gombászásra kiválóan alkalmas. A Mérce partján elterülő fiatal tölgyfaerdő, a Liget, néhány éve kempingezők kedvelt táborhelye. A szintén a guti határt átszelő Mércén számos kiváló horgászhely található. A nagybégányi, kisbégányi és balazséri határban elterülő, 5,6 hektárnyi vízfelülettel rendelkező halastó környékén mintegy két tucat hangulatos horgászhely van kiépítve.
Források[szerkesztés]
- Györffy György: Bereg vármegye
