Bárdháza
| Bárdháza (Barbovo/Барбово) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Munkács község |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 89677 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 948 fő (2001) |
| Magyar lakosság | 2 |
| Népsűrűség | 453,15 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 127 m |
| Terület | 2,092 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 20′ 25″, k. h. 22° 46′ 09″48.340278°N 22.769167°EKoordináták: é. sz. 48° 20′ 25″, k. h. 22° 46′ 09″48.340278°N 22.769167°E | |
 Bárdháza
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Bárdháza (Bartháza, Barthausen, Barbisti, Barbora)[1] település Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Munkácstól délre, Beregszásztól északkeletre, Fornos és Makarja közt fekvő település.
Nevének eredete
[szerkesztés]A Bárdháza helységnév magyar eredetű, előtagja a latin Bartholomeus azaz ’Bertalan’. Személynévből rövidült a Bart, amihez a birtokos személyjel ellátott ház főnév kapcsolódik.
Története
[szerkesztés]Az első német falvakkal azonos eredetű település.
A falu 1272-ben már létezett, plébániája is volt, azonban később megszűnt és csak 1773-ban népesedett be újra német telepesekkel. A falu a Schönborn-Buchheim grófi család birtokai közé tartozott, amely a falu Szent Anna templomának a kegyura is volt. Nagy határa a Szernye-mocsárig terjed. Egykori lakói a mocsárban bőven fellelhető csíkokkal és teknősbékákkal kereskedtek.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BARTHÁZA. Barthausen, Barbisti, Barbora. Tót falu Bereg Vármegyében, földes Ura Gróf Schönborn, lakosai katolikusok, és ó hitűek, ambár e’ helységnek határja sovány, és malma sintsen, de mivel a’ Munkátsi piatztól tsak egy órányira van, ’s legelője, és mind a’ kétfélé fája, makkoltatása is elegendő van, harmadik Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bártháza, Barbowo, orosz-német falu, Beregh vgyében,, ut. p. Munkácshoz délre 1 1/2 mfdnyire, a Szernye mocsár mellett: 152 r. kath., 381 g. kath., 6 zsidó lak. Róm. kath. paroch., gör. fiók-szentegyház. Makkos erdeje derék; legelője, rétje, nádja bőven. F. u. gr. Schönborn.”[3]
A trianoni béke előtt Bereg vármegye Munkácsi járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1944-1945 között a településről 118 férfit és 35 nőt hurcoltak el málenkij robotra. 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 1096 lakosából 25 magyar, 489 német, 582 ruszin volt; ebből 455 római katolikus, 595 görögkatolikus, 46 izraelita volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sebestyén Zsolt: Bereg megye helységneveinek etimológiai szótára, mek.oszk.hu
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 22.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 22.)
