Beregdéda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Beregdéda (Дийда)
Dédai görögkatolikus templom.jpg
Beregdéda címere
Beregdéda címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás Beregszászi járás
Rang falu
Alapítás éve1274
Irányítószám 90234
Népesség
Teljes népesség 2013 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 1607
Népsűrűség958,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület2,1 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Beregdéda (Ukrajna)
Beregdéda
Beregdéda
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beregdéda témájú médiaállományokat.

Beregdéda (ukránul Дийда (Dijda) korábban Дідове (Gyidove / Didove), oroszul Дедoвo (Gyedovo)): falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban. Mezőhomok tartozik hozzá. Ma 2051 lakosából 1747 a magyar. A mai Beregdéda két község (Déda és Mezőhomok falvaiból) tevődik össze. A két települést 1955-ben egyesítették. Az 1970-es években teljesen összeépült.[2] A Dédai-tó körül Kárpátalja egyik legnagyobb üdülőterülete alakult ki.

Fekvése[szerkesztés]

Beregszásztól 5 km-re nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A beregdédai református templom valaha római-katolikus templom volt

1274-ben Deda néven említik először, neve személynévi eredetű. Területe ősidők óta lakott. Határában halomsírok találhatók. A Kirva nevű puszta helyén kisebb földvár nyomai látszanak. A Tóvárnak nevezett erősségről így írt 1881-ben Lehoczky Tivadar tájkutató: Egy parányi erőd, csak 25 m átmérőjű, s hármas sánccal és töltéssel vala egykor körülvéve, hozzá észak és dél felől az egykor kétségtelenül átgázolhatatlan mocsáron át 3-400 lépésnyit hosszú karcsú padlószerű híd vezetett, melynek földbe vert tölgyfa cölöpjei máiglan jól látszanak. A vár helyén jegytelen téglák és kövek hevernek s némi üregek, melyeket kincskeresők vájtak. A láp most már kiszáradt, legelőnek s részben kaszálónak használtatik. A két világháború között ásatásokat végeztek, melyek 17. századi kő- és téglaépület maradványait, valamint a középkori réteg alatt újkőkori település nyomait tárták fel. A Rákóczi-szabadságharc után betyárok vertek tanyát benne.[3]

Egy korabeli XIX. századi levéltári anyag alapján kiderül, hogy Beregdéda jelenlegi területének nagy része mocsaras vidék volt. Valamint a tóvár, bizonyos Várszég Hugel und Sumpf megnevezést kapott.[4]

Református temploma a 13. században épült román stílusban, a középkorban megyegyűlések színhelye volt. A 15. században gótikus stílusban átépítették, ekkor kapta a ma is látható támpilléreit, belső csúcsos diadalívét és a torony takarása miatt csak oldalról megközelíthető kapuzatát. A templom 1556-óta a reformátusoké, 1774-ben és 1903-ban felújították és átalakították. Tornya 17. századi. 1566-ban a tatárok dúlták fel a falut. 1910-ben 898 lakosából 896 magyar volt. Ebből 274 görögkatolikus, 495 református, 75 izraelita volt.

Fájl:Beregdéda korabeli ábrázolása(XIX. század).jpg
Beregdéda korabeli ábrázolása(XIX. század).

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

Emlékművek[szerkesztés]

Első világháborús emlékmű[szerkesztés]

Az első világháborús emlékmű

A falu központjában található az az emlékmű, melyet az első világháborúban elesett lakosok emlékére állíttatott a falu. Ezt az emlékművet 1923-ban állították fel.

Mivel a falu lakossága fel szerették volna újítani, felmerült, hogy áthelyezzék a temetőbe. Az idősebbek kérésére eredeti helyén hagyják, mert az emlékműnek „lelke van ott”. Egykor itt gyülekeztek a háborúba induló regruták, tehát ott látták utoljára a családtagjaik. A helybéliek elmondása szerint a 70-es évek elején, az akkori tanácselnök lángvágóval távolított el egy kis márványtáblát. A táblán ötsoros idézet áll:
„Legyen lobogó láng e kőből,
Mely égre tör hőseink szívéből.
Hamvaszd el a turáni átkot,
Ó, szent szeretet,
Jöjjön el országod!”

2005. október 30-án a KMKSz helyi alapszervezete megemlékezést tartott az emlékműnél. A szervezet vállalta, hogy felújítja. A meghívottakat és az egybegyűlteket Juhász Katalin, a KMKSz Beregdédai Alapszervezetének elnöke és Egressy István, a helyi tanács elnöke köszöntötte.

Az emlékművet 82 évvel ezelőtt a hős katonák családja, hozzátartozói állították Szabó Sándor falubíró kezdeményezésére. A forgalmas közút melletti mementó az évek során többször megrongálódott. Az emlékmű helyreállításának költségeit egy jótékonysági rendezvény bevételéből, a helyi görögkatolikus egyházközség adományából és egyéni hozzájárulásokból teremtette elő az alapszervezet. A felújítás során visszaállították a márványtáblát is.

Az ünnepségen részt vett Kovács Miklós, a KMKSz elnöke, Bakancsos László, KMKSz Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Orosz István atya panachidát végzett, a jelenlévőkkel együtt imádkozott a hősök lelki üdvéért. A könyörgési szertartás végén Isten nevében megáldotta és felszentelte az emlékművet.

Az emlékművön ez olvasható:

A világháborúban elesett HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE 1914-1918

A hősi halottak nevei:

Legyen emlékük áldva és megőrizve az utókor számára

Második világháborús emlékmű[szerkesztés]

Második világháborús emlékmű

A temetőben emlékmű őrzi a második világháborúban elesett 21 dédai lakosnak a nevét, illetve a sztálini terror 43 áldozatának emlékét.

A falu lakossága 1944-ben 1100 lélek volt.

1944. november 18-a a beregdédaiak számára szintén gyásznapként van nyilvántartva.

Ezen a napon fegyveresen kísérték az életerős férfiakat a szolyvai táborba.

Halavács József feljegyzéséből értesülhetünk arról is, hogy a gyermekeiket rajongásig szerető édesapa a haláltáborban rokonára sógorára bízza gyermekei otthoni megsegítését, nevelését, amikor a járványos betegség miatt úgy érzi, hogy életének utolsó percei meg vannak számolva.

És a rokonszerető sógor szerencsésen hazatérve a táborból mindenkor, minden körülmények között eleget tett ennek a kérésnek… Sok özvegy édesanya így is csak kínkeservesen tudta felnevelni szeretett gyermekeit, de sok édesanya is meghalt a reá nehezedő teher alatt…

1945. július 4-én a helyhatóság által összeállított listák szerint 159 férfi (1900-1926 közti születésűek) az ismert okok miatt nem tartózkodott a faluban.

Az 1.sz. listán 88 név van feltüntetve, akiket hadifogolyként vettek számba.

A 2.sz. listán lévők korábban katonaként vonultak be (71 férfi), bővebb információval az adatgyűjtők sem rendelkeznek.

A szovjet GULAG-okon meghaltak névsorát néhai Halavács József, KMKSz beregdédai alapszervezet akkori titkára állította össze az életben maradtak segítségével.

Negyven mezőhomoki és beregdédai férfi pusztult el ártatlanul a sztálini lágerekben.

A II. világháborúban 27-en hősi halált haltak.

Sztálini terror áldozatainak emlékműve[szerkesztés]

1991. november 21-én emlékművet avatott a beregdédai és mezőhomoki áldozatok tiszteletére, melyen a következő nevek olvashatók:

„Hiába kérded mi volt vétkük a halott fogoly nem felel.”

Az ártatlan élni akarók örök emlékére a beregdédai és mezőhomoki utókor nevében

A különleges bíróság egy beregdédai születésű férfit is elítélt: Besenyei Alekszandr Georgijevics, aki 1887-ben született.

1945. december 22-én ítélte el a Kárpátontúli Ukrajna különleges bírósága, Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának 1944. december 18-ai dekrétuma alapján. Rehabilitálva 1990. március 5-én.

2005. november 18-án a felújított emlékműnél megemlékezést tartottak.

Ez szent liturgiával kezdődött, majd emlékezők átvonultak a temetőben lévő II. világháborús emlékműhöz.

Az újraavatáson Gajdos Ilona, a helyi gazdakör titkára köszöntette az egybegyűlteket, vendégeket / Zubánics László, az UMDSz OT elnöke, Szentgyörgyi Lajos elnöki főtanácsadó ( HTMH és MeH), Gajdos István, az UMDSz elnöke.

Dédai homokbányászat[szerkesztés]

A lelőhelyet 1963-ban fedezték fel, és a jelenleg fellelhető homoktartalék mennyisége meghaladja a 11,8 millió köbmétert. A 110 hektáros terület nagy részét (65 ha) a Gajdos Istvánhoz köthető Numinátor cég bérelte a községi tanácstól, azon belül működik a Bumeráng üdülőhely. A falu lakosai többször is tiltakoztak a bányászat ellen, hiszen a házak falai megrepedeztek. Hivatalosan jelenleg nem folyik homokkitermelés Déda határában, a munkálatokat leállították.[5]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Görögkatolikus Templom
  • Református Templom
  • Tóvár, történelmi jelentőségű.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A dédai Tóvár mondája