Beregdéda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beregdéda (Дийда)
Beregdéda címere
Beregdéda címere
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Beregszászi járás
Rang falu
Alapítás éve 1274
Irányítószám 90234
Népesség
Teljes népesség 2013 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 1607
Népsűrűség 958,57 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 2,1 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Beregdéda (Ukrajna)
Beregdéda
Beregdéda
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 08″, k. h. 22° 34′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Beregdéda témájú médiaállományokat.

Beregdéda (ukránul Дийда (Dijda) korábban Дідове (Gyidove / Didove), oroszul Дедoвo (Gyedovo)): falu Ukrajnában, Kárpátalján a Beregszászi járásban. Mezőhomok tartozik hozzá. Ma 2051 lakosából 1747 a magyar. A mai Beregdéda két község (Déda és Mezőhomok falvaiból) tevődik össze. A két települést 1955-ben egyesítették. Az 1970-es években teljesen összeépült.[2] A Dédai-tó körül Kárpátalja egyik legnagyobb üdülőterülete alakult ki.

Fekvése[szerkesztés]

Beregszásztól 5 km-re nyugatra fekszik.

Története[szerkesztés]

A beregdédai református templom valaha római-katolikus templom volt

1274-ben Deda néven említik először, neve személynévi eredetű. Területe ősidők óta lakott. Határában halomsírok találhatók. A Kirva nevű puszta helyén kisebb földvár nyomai látszanak. A Tóvárnak nevezett erősségről így írt 1881-ben Lehoczky Tivadar tájkutató: Egy parányi erőd, csak 25 m átmérőjű, s hármas sánccal és töltéssel vala egykor körülvéve, hozzá észak és dél felől az egykor kétségtelenül átgázolhatatlan mocsáron át 3-400 lépésnyit hosszú karcsú padlószerű híd vezetett, melynek földbe vert tölgyfa cölöpjei máiglan jól látszanak. A vár helyén jegytelen téglák és kövek hevernek s némi üregek, melyeket kincskeresők vájtak. A láp most már kiszáradt, legelőnek s részben kaszálónak használtatik. A két világháború között ásatásokat végeztek, melyek 17. századi kő- és téglaépület maradványait, valamint a középkori réteg alatt újkőkori település nyomait tárták fel. A Rákóczi-szabadságharc után betyárok vertek tanyát benne.[3]

Református temploma a 13. században épült román stílusban, a középkorban megyegyűlések színhelye volt. A 15. században gótikus stílusban átépítették, ekkor kapta a ma is látható támpilléreit, belső csúcsos diadalívét és a torony takarása miatt csak oldalról megközelíthető kapuzatát. A templom 1556-óta a reformátusoké, 1774-ben és 1903-ban felújították és átalakították. Tornya 17. századi. 1566-ban a tatárok dúlták fel a falut. 1910-ben 898 lakosából 896 magyar volt. Ebből 274 görög katolikus, 495 református, 75 izraelita volt.

A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

Emlékművek[szerkesztés]

Első világháborús emlékmű[szerkesztés]

Az első világháborús emlékmű

A falu központjában található az az emlékmű, melyet az első világháborúban elesett lakosok emlékére állíttatott a falu. Ezt az emlékművet 1923-ban állították fel.

Mivel a falu lakossága fel szerették volna újítani, felmerült, hogy áthelyezzék a temetőbe. Az idősebbek kérésére eredeti helyén hagyják, mert az emlékműnek „lelke van ott”. Egykor itt gyülekeztek a háborúba induló regruták, tehát ott látták utoljára a családtagjaik. A helybéliek elmondása szerint a 70-es évek elején, az akkori tanácselnök lángvágóval távolított el egy kis márványtáblát. A táblán ötsoros idézet áll:
„Legyen lobogó láng e kőből,
Mely égre tör hőseink szívéből.
Hamvaszd el a turáni átkot,
Ó, szent szeretet,
Jöjjön el országod!”

2005. október 30-án a KMKSz helyi alapszervezete megemlékezést tartott az emlékműnél. A szervezet vállalta, hogy felújítja. A meghívottakat és az egybegyűlteket Juhász Katalin, a KMKSz Beregdédai Alapszervezetének elnöke és Egressy István, a helyi tanács elnöke köszöntötte.

Az emlékművet 82 évvel ezelőtt a hős katonák családja, hozzátartozói állították Szabó Sándor falubíró kezdeményezésére. A forgalmas közút melletti mementó az évek során többször megrongálódott. Az emlékmű helyreállításának költségeit egy jótékonysági rendezvény bevételéből, a helyi görög katolikus egyházközség adományából és egyéni hozzájárulásokból teremtette elő az alapszervezet. A felújítás során visszaállították a márványtáblát is.

Az ünnepségen részt vett Kovács Miklós, a KMKSz elnöke, Bakancsos László, KMKSz Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke. Orosz István atya panachidát végzett, a jelenlévőkkel együtt imádkozott a hősök lelki üdvéért. A könyörgési szertartás végén Isten nevében megáldotta és felszentelte az emlékművet.

Az emlékművön ez olvasható:

A világháborúban elesett HŐSI HALOTTAK EMLÉKÉRE 1914-1918

A hősi halottak nevei:

Legyen emlékük áldva és megőrizve az utókor számára

Második világháborús emlékmű[szerkesztés]

Második világháborús emlékmű

A temetőben emlékmű őrzi a második világháborúban elesett 21 dédai lakosnak a nevét, illetve a sztálini terror 43 áldozatának emlékét.

A falu lakossága 1944-ben 1100 lélek volt.

1944. november 18-a a beregdédaiak számára szintén gyásznapként van nyilvántartva.

Ezen a napon fegyveresen kísérték az életerős férfiakat a szolyvai táborba.

Halavács József feljegyzéséből értesülhetünk arról is, hogy a gyermekeiket rajongásig szerető édesapa a haláltáborban rokonára sógorára bízza gyermekei otthoni megsegítését, nevelését, amikor a járványos betegség miatt úgy érzi, hogy életének utolsó percei meg vannak számolva.

És a rokonszerető sógor szerencsésen hazatérve a táborból mindenkor, minden körülmények között eleget tett ennek a kérésnek… Sok özvegy édesanya így is csak kínkeservesen tudta felnevelni szeretett gyermekeit, de sok édesanya is meghalt a reá nehezedő teher alatt…

1945. július 4-én a helyhatóság által összeállított listák szerint 159 férfi (1900-1926 közti születésűek) az ismert okok miatt nem tartózkodott a faluban.

Az 1.sz. listán 88 név van feltüntetve, akiket hadifogolyként vettek számba.

A 2.sz. listán lévők korábban katonaként vonultak be (71 férfi), bővebb információval az adatgyűjtők sem rendelkeznek.

A szovjet GULAG-okon meghaltak névsorát néhai Halavács József, KMKSz beregdédai alapszervezet akkori titkára állította össze az életben maradtak segítségével.

Negyven mezőhomoki és beregdédai férfi pusztult el ártatlanul a sztálini lágerekben.

A II. világháborúban 27-en hősi halált haltak.

Sztálini terror áldozatainak emlékműve[szerkesztés]

1991. november 21-én emlékművet avatott a beregdédai és mezőhomoki áldozatok tiszteletére, melyen a következő nevek olvashatók:

„Hiába kérded mi volt vétkük a halott fogoly nem felel.”

Az ártatlan élni akarók örök emlékére a beregdédai és mezőhomoki utókor nevében

A különleges bíróság egy beregdédai születésű férfit is elítélt: Besenyei Alekszandr Georgijevics, aki 1887-ben született.

1945. december 22-én ítélte el a Kárpátontúli Ukrajna különleges bírósága, Kárpátontúli Ukrajna Néptanácsának 1944. december 18-ai dekrétuma alapján. Rehabilitálva 1990. március 5-én.

2005. november 18-án a felújított emlékműnél megemlékezést tartottak.

Ez szent liturgiával kezdődött, majd emlékezők átvonultak a temetőben lévő II. világháborús emlékműhöz.

Az újraavatáson Gajdos Ilona, a helyi gazdakör titkára köszöntette az egybegyűlteket, vendégeket / Zubánics László, az UMDSz OT elnöke, Szentgyörgyi Lajos elnöki főtanácsadó ( HTMH és MeH), Gajdos István, az UMDSz elnöke.

Dédai homokbányászat[szerkesztés]

A lelőhelyet 1963-ban fedezték fel, és a jelenleg fellelhető homoktartalék mennyisége meghaladja a 11,8 millió köbmétert. A 110 hektáros terület nagy részét (65 ha) a Gajdos Istvánhoz köthető Numinátor cég bérelte a községi tanácstól, azon belül működik a Bumeráng üdülőhely. A falu lakosai többször is tiltakoztak a bányászat ellen, hiszen a házak falai megrepedeztek. Hivatalosan jelenleg nem folyik homokkitermelés Déda határában, a munkálatokat leállították.[4]

Látnivalók[szerkesztés]

  • Görög Katolikus Templom
  • Református Templom
  • Tóvár, történelmi jelentőségű.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A dédai Tóvár mondája