Munkács

Munkács (Мукачево)
A munkácsi vár napjainkban
Munkács címere Munkács zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Munkácsi járás
Község	Munkács község (2020. július 17. – )
Rang	megyei jogú város
Alapítás éve	8. század
Polgármester	Andrij Viktorovics Baloha
Irányítószám	89600
Körzethívószám	+380 3131
Testvértelepülései	Lista Zenta Mátészalka Eperjes Mielec Harcizk Celldömölk Dabas Budapest I. kerülete Kolomija Homonna
Népesség
Teljes népesség	85 569 fő (2022. jan. 1.)
Magyar lakosság	6900 fő
Népsűrűség	2862,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	128 m
Terület	27 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 26′ 29″, k. h. 22° 42′ 49″48.441388888889, 22.713611111111
Munkács Pozíció Kárpátalja térképén
Munkács weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkács témájú médiaállományokat.

Munkács (ukránul Мукачево [Mukacsevo] ruszinul Мукачово [Mukacsovo], oroszul: Мукачево [Mukacsevo], szlovákul: Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, lengyelül: Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci, jiddis: מונקאטש Munkáts) területi jelentőségű város Ukrajnában, Kárpátalján. Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik. A város határában ömlik a Latorcába a Viznice.

Történelem

Neve a régi magyar Muncas személynévből való, melynek eredete a munka főnév.

Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták.

Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik. 1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1138-ban említik először „Muncas” néven. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla német hospeseket (vendégtelepeseket) telepített le.

Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben ruténok foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette.

Utcakép

A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.

Az északi lakótelep

Öntöttvas oroszlán, a munkácsi vasgyár terméke 1851-ből

A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanság miatt keletkezett tűzvész martaléka lett. 1849. április 22-én (Podhering, Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán található 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek 1918-ban leromboltak.

A trianoni békéig Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták.

Az első világháború után

1919-ben, miután az amerikaiak és ruszinok megállapodtak Tomáš Masarykkal Kárpátalja Csehszlovákiához való csatolásáról, a terület egészét csehszlovák csapatok szállták meg. 1920. június 4-én Munkács hivatalosan Csehszlovákia része lett a trianoni békeszerződéssel. 1938 novemberében az egykori Magyar Királyság területének egy darabját az első bécsi döntés részeként Magyarország visszacsatolta. Így 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt. 1939. január 6-án cseh támadás érte Oroszvég felől, amelyet a város kis létszámú védői hősiesen visszavertek.

Az új hatóságok késedelem nélkül elrendelték az összes magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó kiutasítását. Ennek következtében az immár magyar ellenőrzés alatt álló Kárpátalján régóta élő lengyel és orosz zsidókat, továbbá az állampolgárságukat igazolni nem tudó őshonos zsidókat deportálták az ukrán határon túlra, ahol átadták őket a Friedrich Jeckeln vezette német Einsatzgruppe kommandónak. 1941. augusztus 27-én és 28-án a németek mindannyiukat meggyilkolták a Kamianets-Podilskyi mészárlásban. 1941-ben Munkács lakosságának még így is jelentős zsidó része volt, mígnem 1944-ben a náci német Eichmann-kommandó az összes zsidót Auschwitzba deportálta. Ők voltak az utolsó európai zsidó közösség, amelyik a holokauszt áldozatául esett.

1944 végén a Vörös Hadsereg megrohamozta Kárpátalját. A szovjet csapatok 1944. október 24-én foglalták el Munkácsot. A területet először az újjáalakult Csehszlovákiának adták, majd a két ország közötti szerződéssel a Szovjetunió része lett. Később, 1945-ben a Szovjetunió megkezdte a magyar lakosság kitelepítésének politikáját. A várost 1945-ben átengedték az Ukrán SZSZK-nak (ma Ukrajna).

1991 óta a független Ukrajna része. Munkács 2002 óta a Kárpátalját magában foglaló római katolikus egyházmegye székhelye.

Leírások

Magyar Országnak Leírása (Vályi András, 1796)

„MUNKÁTS. Munkacsinum. Nevezetes Vár, és népes Város Bereg Vármegyében, földes Ura Gróf Schönborn Uraság, lakosai katolikusok, ó hitűek, és reformátusok, fekszik Ungvárhoz négy mértföldnyire. Nevezetesíti e’ helyet a’ Hunnusoknak itten lett meg állapodások; negyven napig tartott nyugodalmok után oszlottak vala el innen a’ körűl lévő vidékekre. Építtette e’ hajdan nevezetes Várat Hertzeg Keriatovich Theodor Lajos Királynak engedelmével 1360dik esztendőben, a’ ki birtokából ki küszöböltetvén, a’ magyar Királyhoz folyamodott, ’s emlékezetűl e’ nagy munkával készűlt Várat hagyta maga után. A’ Vár egy térségén fel emelkedett kősziklára építtetett, ’s három erősségekkel, és a’ kősziklába vájott bástyákkal nevezetesíttetett. Meg halálozván az említett orosz Hertzeg, a’ ki Munkátson egy Baziliták görög Klastromát is fundált, Apátúrsággal egyetemben, Hitvese pedig Sz. Basilius rendgyét követő Apátzák Klastromát, ’s a’ Várost is kőfallal körűl véteté; ismét a’ Koronához viszsza kaptsoltatott az egész Uradalom, melly hajdan sokkal nevezetesebb vala, és a’ Királynékat is illette. Annakutánna 1422dikben el tseréltetett vala György Rátzok Vájdájának Belgrádért, a’ ki nagyobb bátorságnak okáért Zsigmond Királyhoz folyamodott, ’s érette még több jószágokat nyert; mellynek oka az vala, hogy a’ Vajdát a’ Király e’ szívesség által jobban le kötelezhesse, és az Országot is az Ozmanok ellen hathatósabban meg erőssítse. A’ szerentsétlen Mohátsi veszedelem után Zápolya János foglalta el nagy vidékkel, és számos Városokkal. Öregbíttetett e’ Várnak erőssége az Erdélyi Fejedelem által 1628dikban. Leg nevezetesebb leve 1706dikban, midőn Rákotzy Ferentz az újjabb erősségekhez, újjab sántzokat készíttetett ’s Latortza vizét is a’ Vár alá vezettette, melly által majd győzhetetlen Várnak tartatott. Nevezetes ostromot szenyvedett e’ Vár 1567dikben, midőn Svendi Lázár által szerentsésen meg hódoltatott, de annakutánna nem sokára ismét a’ magyaroknak hatalmokba jutott. Annakutánna menedék helye vala I. Rákotzy Ferentznek, ’s Tököly Imrének is, a’ kik kintseiket e’ Várba viteték, mint leg bátorságosabb helyre. Hitvese is ide vonta vala magát katonáival, és a’ Várat a’ Tsászáriak ellen igen példás vitézséggel oltalmazták. Kénteleníttetett a’ meg hódolásra 1687dikben, ’s a’ Hertzegi méltóságnak jelei is Káprára Tsászári Vezérnek kezére kerűltek. Ide érkezett vala IIdik Rákótzy Ferentz Lengyel Országból 1703dikban, és innen terjeszté hadi mozdúlásait bellyebb a’ Hazába. Végre 1711dikben ismét a’ Tsászárnak hatalmába jutott; külömbféle épűletei az előtt igen pompásak voltak, mellyek az időnek viszontagságai által már ma éppen külömbözők. Ide zárattatott vala a’ híres Vitéz G. Kohári Tökölyi által, ’s a’ Munkátsi tömlötzöt súllyos rabsága nevezetesíti, valamint a’ Várat az a’ mély kút, melly 50 ölnyi mélységűnek állíttatik. A’ mi a’ Várost illeti, ez szép virágzással öregbíttetik, ’s az ó hitű egyesűlt Püspöknek lakó helye, holott Káptalan, és papi Seminárium is van, ’s e’ Városnak nem kevés előmenetelt okoznak. Hajdani igen régi kőkerítésének már ma nyoma sintsen, valamint az Apátzák, és Dominikánusok Klastromai is el enyésztek. Nevezetesíttetik ellenben a’ Szentegyházak, és reformátusok Templomjok által. Nem kevéssé díszesíti e’ Várost a’ Püspöki Kastély a’ káptalanbéli Uraknak házaik, a’ Seminarium, a’ Fábrika, ’s az Uraságnak épűlete, a’ Só ház, és Harmintzadó ’s a’ t. Emlékezetet kíván a’ földes Uraságnak az a’ jó gondoskodása is, melly szerént 1782dikben Latortza vizén egy 6 ölnyi szélességű, és 110 ölnyi hoszszaságú hídat készíttete.
Vidékje a’ Városnak igen kies, levegője jó, ’s a’ külömbféle szőlő hegyek által nagyon eleveníttetik. Magos hegy erdői is igen tágasak, és a’ makkoltatásra alkalmatosak, szántó földgyeinek némelly része soványas, de leg inkább jól termő, ’s mindent meg terem, fája mind a’ két féle elegendő, borai nevezetesek, és jok, legelője valamennyire szoross, piatza helyben van.”

Magyarország geographiai szótára (Fényes Elek, 1851)

„Munkács Munkacowo, magyar-orosz-német m. v. Beregh vmegyében, s főhelye Beregh vmegyének, egy kies rónaságon a Latorcza vize mellett, Ungvárhoz 6, Kassához 20, Debreczenhez 19 mfnyi távolságra. Vidéke gyönyörü, s három oldalról viruló szőlőhegyek, délfelé gazdag szántóföldek környezik, északra pedig rengeteg bikkes, tölgyes erdők s hegyek kékellenek. Népessége 4001 lélekre megy, kik közt 980 rom. kath. 1388 gör. kath. 87 evang., 895 ref. 651 zsidó. Mind ezek föld és szőlőmivelésből, mesterségekből élnek, s különösen sok gubás találtatik köztük; egyébiránt jeles szabadságokkal birnak. Van itt rom. s görög kath., és ref. anyaszentegyház, gör. kath. monostor, synagoga, régi urasági kastély, postahivatal, só-lerakó hely, a Latorczán 84 öl hosszú 6 1/2 öl széles híd, több nemesi udvar, egy nagy urasági timsófőző intézet, melly a hires romaihoz hasonló jóságú timsót szolgáltat. 6 országos vására élénk. Fél órányira távolságra nyugotra fekszik hires vára, egy lapályos térségen felemelkedő magános (isolált) szikla-hegy tetején. Magassága a hegynek 240 láb, alsó kerülete 700 öl. A vár maga, melly 1834-ben elégett, kicsiny, s benne a várparancsnokon s kevés őrségen kivül, csak kevés őrsereg szokott tanyázni; mivel számos szobákban országos rabok őriztetnek. A benne lévő kősziklába vájott kút 36 öl mélységü, s igen jó vizet ad. A vár tövében egész a Latorcza vizéig terjedő 300 ölnyi széles térség még a várhoz tartozik, Palánka név alatt, s az itteni 96 házban többnyire német mesteremberek laknak, kik egyenesen a vár parancsnoktól függnek.

Épitője e várnak Keriatovich Theodor, orosz herczeg volt 1359-ben, kit mint száműzöttet Litvaniából I Lajos kegyelembe vévén, a munkácsi nagy uradalommal ajándékozott meg olly formán, hogy ezt örökön és herczegi czimmel birhassák. Ugyan ezen herczegnek hitvese Munkácson basilita apácza kolostort állitott, maga pedig a herczeg a várost kőfallal vétette körűl, mellynek azonban jelenleg semmi nyoma nincs; továbbá basilita barát monostort s sz. Miklós czimzetü apáturaságot alapita, melly későbben 1649-ben Kisdy Benedek egri püspök alatt, püspökségre emeltetett, s a püspöki helytartó (Vicarius) ugyan az egri püspöktől függött egész az 1776-iki évig, a midőn tulajdon megyés püspököt nyert, az esztergomi érsektől függendőt, egyszersmind a püspökség tapolczai apátursággal gazdagittatott. Mag nélkül kihalván a Keriatovich nemzettség, az egész uradalom s vár visszaesett a koronára, s mint koronai jószág nevezetes kiváltságokkal ékesittetett. 1425-ben más több városokkal együtt György serviai despota kapta meg cserében, Nándor Fejérvárért, (Belgrád). A mohácsi ütközet után Zápolya János foglalta el. Későbben hol a császári seregek, hol az erdélyi fejedelmek birtokában volt, kik a fekvése miatt különben is erős várat izmos bástyákkal, sánczokkal még jobban megerősitvén, felette fontos menedékhelylyé alakitották s féltőbb kicseiket, itten őriztették. Tököly Imrének Konstantinápolba való hurczoltatása után, Caprara cs. k. hadvezér Munkácsot is elakará foglalni, de ezt a szerencsétlen özvegy Zrinyi Ilona elszánt férfias bátorsággal oltalmazta annyira, hogy csak három esztendei megszállás után keritheté kezére 1688-ban jan. 14-én, a midőn mind maga, mind első férjétől nemzett gyermekei, t. i. a 12 éves 2-ik Rákóczy Ferencz, s Rákóczy Juliánna Bécsbe vitettek; a várban találtatott kincs, levéltár, s azon arany pálcza és sisak, mellyet Tököly, a török császártól ajándékban kapott, elkoboztattak: a fényes csarnokok, s a váralját ékesitő pompás kertek ismét semmivé tétettek.

Későbben Rákóczy Ferencz a várat ismét elfoglalta, de legyőzettetése s kivándorlása után királyi joszággá lett s mint korona uradalom gr. Schönborn nemzetségnek adatott cserében a mostani tiszamelléki kerületért, s most is ezen nemzetség van birtokában, kinek számos javitásaiért, a miveltség terjesztéséért, s más javitáséért sokat köszönhet ezen vidék.”

Népessége

• Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44%) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07%) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43%) izraelita, 4081 fő (23,62%) görögkatolikus, 3526 fő (20,41%) római katolikus, 1771 fő (10,25%) református és 190 fő (1,1%) evangélikus volt.
• 2001-ben 81 600 lakosából 62 900 (77,1%) ukrán, 7300 (9%) orosz, 6900 (8,5%) magyar és 1100 (1,34%) cigány volt.
• Lakossága 2015-ben 86  257 fő volt.

Vallás

Itt található a Munkácsi római katolikus egyházmegye székhelye; székesegyháza a Tours-i Szent Márton-székesegyház.

Önkormányzat és közigazgatás

Polgármesterek

• 2003–2007 Vaszil Vasziljovics Petyovka
• 2008–2015 Lengyel Zoltán (Egységes Közép)
• 2015– Andrij Viktorovics Baloha (Egységes Közép)

Közlekedés

Munkács vasútállomás a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonalon (mely az 5. páneurópai közlekedési folyosó részét képezi). Ukrajna számára stratégiai jelentőségű, mivel ez biztosítja a nyugati kapcsolatot, és a kelet-nyugati tranzitszállítások 60%-a is itt bonyolódik. A vonal Bátyú–Munkács közti szakaszát a Magyar Északkeleti Vasút (államosítva 1890-ben) építtette 1872-ben. A Munkács–Volóc–országhatár közti szakaszát a Magyar (Királyi) Államvasutak (MÁV) építtette 1887-ben.

Látnivalók

A munkácsi vár

• A város feletti Várhegyen állnak Munkács várának tekintélyes maradványai.
• A város nevezetessége a 17. századi Rákóczi-kastély, a „Fejér-ház”, mely a 18. században kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is.
• Római katolikus temploma 14. századi, melynek hajóját 1904-ben a Műemlékek Országos Bizottsága engedélyével lebontották, hogy helyette új, nagyobb befogadóképességű templomot építsenek. Fennmaradt a régi templom gótikus szentélye.
• Új római katolikus temploma 1904–1905-ben épült, Czigler Győző tervei alapján.
• A Klastromalján található Csernek-hegyi Szent Miklós görögkatolikus kolostor elődje egy, a 11. században I. András feleségével együtt Kijevből jött ortodox szerzetesek által alapított barlangkolostor volt. A mai kolostort 1360-ban alapították, a 15. század végén elpusztult, de 1551-re újjáépült. A templom 1789 és 1804 között, a kolostor 1766 és 1772 között épült ki, ma ortodox apácazárda, ortodox püspöki székhely Kárpátalja leggazdagabb könyvtárával.
• A Szent József-kápolna a 14. századi Szent Márton-templom 15. századból fennmaradt szentélye, mai alakját 1908-ban nyerte el Sztehló Ottó tervei alapján. 1976-ban restaurálták.
• Református temploma 1795-ben épült, tornya 1814-ben lett kész.
• A Városháza 1899 és 1901 között épült szecessziós stílusban.

Ismert személyek

• Itt született a 17. században Biletzky Ferenc magyar jezsuita rendi tanár.
• Itt született 1832-ben Rombauer Gyula Róbert magyar honvéd, majd ezredes az amerikai polgárháborúban.
• Itt született 1833. május 9-én Rombauer E. Roderick magyar honvéd, majd kapitány az amerikai polgárháborúban.
• Itt született 1837-ben Rombauer Roland lovaskapitány az amerikai polgárháborúban.
• Itt született 1838. augusztus 20-án Rombauer Rafael Guidó, az amerikai polgárháború tüzérőrnagya.
• Itt született 1844. február 20-án Munkácsy Mihály festőművész. Szülőházának helyén álló házon emléktábla található.
• Itt született 1872. november 15-én Huszár Vilmos (Huszerl Márk) irodalomtörténész, műfordító.
• Itt született (1882–1946) Neuber Ede orvos, bőrgyógyász, higiénikus, az MTA tagja (más források szerint születési helye a közeli Várpalánka).
• Itt született 1883. március 3-án Csortos Gyula színművész.
• Itt született 1895-ben Uray Tivadar színművész.
• Itt született 1895. július 4-én R. Vozáry Aladár kárpátaljai magyar újságíró, lapszerkesztő, nemzetiségi politikus, kormányfőtanácsos, budapesti országgyűlési képviselő († 1959).
• Itt született 1905-ben Mátrai Gyula építész.
• Itt született 1932. december 7-én Szikura József (Йосип Йосипович Сікура) botanikus professzor, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola néhai rektora.
• Itt született 1942-ben Varga István labdarúgó.
• Itt született 1947-ben Stumpf Benedek András († Budapest, 2009).
• Itt született 1960. július 22-én Matl Péter szobrász.
• Itt született 1974. március 26-án Lucsok Péter Miklós domonkos szerzetes, a Munkácsi római katolikus egyházmegye segédpüspöke.
• Itt élt 1855-től haláláig Lehoczky Tivadar régész, történész.
• Itt él és alkot Balogh József (1944–) festőművész.
• Itt halt meg 1680. június 14-én Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye.
• Itt nyugszik Siegmeth Károly gépészmérnök, földrajzi író, a hazai természetjárás és barlangkutatás nagy egyénisége († 1912).
• Itt született 1929. szeptember 3-án Ráža Ludvík († Prága, 2000. október 4.) cseh filmrendező.
• Itt tanult Vojtech Cvengroš (1891–1970) tanár, tankönyvíró, fordító, cserkész.

Testvértelepülések

Mátészalka, Magyarország Nyírmeggyes, Magyarország Eger, Magyarország Kisvárda, Magyarország Mielec, Lengyelország Eperjes, Szlovákia Homonna, Szlovákia

Szabadka, Szerbia Zenta, Szerbia Harcizk, Ukrajna Vuhledar, Ukrajna Kolomija, Ukrajna Celldömölk, Magyarország

Munkács látképe a várhegyről

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
• Lehoczky Tivadar 1911: A munkácsi régi oltárkredenczekről. Arch. Ért. XXXI, 261–263.
• Vajda Zsuzsa. "Testvérvárosi kapcsolat született Munkáccsal" (magyar nyelven). Hozzáférés: 2014. május 3.

További információk

• Hivatalos honlap Archiválva 2014. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (ukrán)
• Mukachevo.net
• Munkácsi Polgár info – független hírportál
• Az egykori Munkácsi Dohánygyár
• Fakász Mihály: Sasfészek a Latorca völgyében; Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 2006 (Clio)

Kapcsolódó szócikkek

• A munkácsi zsidóság története