Kisharangláb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisharangláb (Горонглаб)
Kisharangláb címere
Kisharangláb címere
Kisharangláb zászlaja
Kisharangláb zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Beregszászi járás
Rang falu
Alapítás éve 1800
Polgármester Markó János
Irányítószám 90214
Körzethívószám +380 3141
Népesség
Teljes népesség 797 fő (2001)[1] +/-
Magyar lakosság 80%
Népsűrűség 658,68 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 102 m
Terület 1,21 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kisharangláb (Ukrajna)
Kisharangláb
Kisharangláb
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 18′ 40″, k. h. 22° 21′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 40″, k. h. 22° 21′ 45″

Harangláb (ukránul Горонглаб, Дзвінкове (Horonhlab, Dzvinkove) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Bótrágy községi tanácsának társközsége.[2]

Fekvése[szerkesztés]

Harangláb a beregszászi járás északnyugati csücskében közvetlenül az ukrán-magyar határ mentén fekszik Beregszásztól 28 kilométerre, Bátyútól (a legközelebbi vasúti gócponttól) pedig 8 kilométerre. A település szélén 1989-ben a magyarországi Lónya felé kishatárátkelő nyílt, melyet 2003 őszén nemzetközivé nyilvánítottak. A települést számos buszjárat köti össze a járási központtal.

Története[szerkesztés]

Harangláb nevét a 14. században említik először az oklevelek. Nevét a hagyományok szerint valamely magányos kápolnától, vagy remetelak mellett álló haranglábtól nyerte.

Harangláb kezdetektől fogva a Lónyay család birtoka volt, és évszázadokon át a nagylónyai uradalomhoz tartozott.

Lakossága 1550-ig katolikus volt, majd miután a Lónyay család reformátussá vált, ők is áttértek a református hitre.

A 18. század végéig a bótrágyi anyaszentegyház leányegyházaként működött.

1795-ben önálló anyaegyházzá lett, ekkor renoválták a már fennálló templomát is.

Anyakönyvét is 1795 évtől kezdték vezetni.

A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott.

Kisharangláb-nak az 1910-es népszámlálás adatai szerint 357 magyar lakosa volt. Ebből 5 római katolikus, 327 református és 24 izraelita volt.

A sztálinisták 1944 őszén 32 férfit hurcoltak el a községből közülük kilencen soha nem tértek vissza. A helyi református gyülekezet 1991-ben új templom építésébe kezdett, amelyet 1993 nyarán vettek birtokukba a hívek.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]