Barkaszó
| Barkaszó | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Bátyú község |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 89654 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2236 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1452 |
| Népsűrűség | 653,8 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Terület | 3,42 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 21′ 55″, k. h. 22° 29′ 20″48.365278°N 22.488889°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 55″, k. h. 22° 29′ 20″48.365278°N 22.488889°E | |
 Barkaszó
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Barkaszó (ukránul Баркасове (Barkaszove / Barkasove), oroszul Баркасово (Barkaszovo / Barkasovo), szlovákul Barkasová) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Földrajz
[szerkesztés]Szernye társközsége, Munkácstól 18 km-re délnyugatra fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve a magyar berek és aszó (= száraz medrű patak) főnevek összetétele.
Történelem
[szerkesztés]1312-ben „Burkuzlou” néven említik először, mint a Baksa nemzetséghez tartozó Folunag (dictus) Miklós fia Miklós birtokát, kitől azonban Károly Róbert király a birtokot még ez évben elkobozta és Tamás ispán fia Donch mesternek adományozta. 1315-ben Tamás ispán fiai László és Donch a birtokot cserébe adták Sándor ispánnak és fiának, Imrének.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BARKÁSZÓ. Magyar falu Bereg Vármegyében, birtokosai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik a’ Kaszonyi járásban, ambár elegendő legelője, és mind a’ kétféle fája van, de mivel határját gyakorta a’ víz járja, és földgye sem igen termékeny; hanem ha gazdagon trágyáztatik, harmadik Osztálybéli.”[2]
Már 1806-ban volt iskolája, ma középiskola működik itt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Barkaszó, magyar falu, Beregh vármegyében, ut. p. Munkácshoz délnyugotra 3 mfd., 5 r. kath. 53 gr. kath., 492 ref. lak. Ref. anyatemplom. Erdeje szép; legelője, rétje elég; földje javitást kiván. F. u. Bárczy és Péchy nemzetségbeliek.”[3]
A trianoni békéig Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott. Az első világháborút követően a községet a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-tól ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népesség
[szerkesztés]Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv-vasútvonal.
Nevezetességek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://adatbazis.mtaki.hungary.com/?mtaki_id=200157&settlement_name=
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. május 27.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. május 27.)
- ↑ Anyanyelvek a településen (ukrán nyelven). [2014. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. január 7.)
Források
[szerkesztés]- Györffy György: Beregvármegye.
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
