Munkácsi járás (1946–2020)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Munkácsi járás
Замок Паланок.jpg
Munkácsi járás címere
Munkácsi járás címere
Munkácsi járás zászlaja
Munkácsi járás zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang ukrajnai járás
Székhely Munkács
Alapítás éve1956
Megszűnés éve2020
Népesség
Teljes népesség100 056 fő (2019. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség100,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület998 km²
Elhelyezkedése
Munkácsi járás (Ukrajna)
Munkácsi járás
Munkácsi járás
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 28′ 12″, k. h. 22° 45′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 12″, k. h. 22° 45′ 46″
Térkép
Mukachevskyi-Raion.png
Munkácsi járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsi járás témájú médiaállományokat.

A Munkácsi járás egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja nyugati részén helyezkedett el; nyugatról az Ungvári, délről a Beregszászi, keletről az Ilosvai, északról a Szolyvai és a Perecsenyi járással volt határos.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során kibővítették, így jött létre az új Munkácsi járás.

Történelem[szerkesztés]

Munkács és környéke több fontos ókori lelet forrása (Kárpátalja területén itt került elő a legtöbb ilyenkorú lelet). A környék a honfoglalás idejében két fontos vár (Ungvár és Borsova) közé ékelődve sokirányú csapásnak volt kitéve (északról a Kijevi Rusz, délről a Magyar Királyság kívánta magáénak). Jelentősebb települések valószínűleg 1241-ig nem alakultak ki itt.

A tatárjárást követően kezdődött a terület benépesítése magyar és külföldi hospesekkel. Ebben az időszakban vándorolt Munkács környékére jelentős számú ruszin nemzetiségű is. Ezt követően Munkács Bereg vármegye másodrangú településeként létezett, a környék is csak közepes mértékben fejlődött. A területen zajlottak a Rákóczi-szabadságharc utolsó hadi lépései is, amely hatására a lakosság ismét megtizedelődött.

A szatmári békekötést (1711) követően a volt Rákóczi-birtok a király kezére szállt, aki azt Lothar Franz von Schönborn mainzi érseknek és választófejedelemnek adta tovább.[2] Lothar Franz halála után a birtokot unokaöccse, Friedrich Karl von Schönborn-Buchheim(wd) örökölte.[3] Ezt követően Munkács és környékén fejlődésnek indult a kézműipar, melyek közül kiemelkedő egy kohászati üzem.

Az 1848–49-es szabadságharc egyik fontos központja ismét Munkács volt, így ekkor is jelentős számú népességcsökkenés jellemezte a vidéket.

Az 1920-ban Csehszlovákia részévé vált terület 1939-ben ismét a Magyar Királysághoz került, amíg 1944-ben a Vörös Hadsereg meg nem szállta. Az 1946-ban létrehozott közigazgatási egység gazdasági életében nagy jelentőséggel bírt a Barátság kőolajvezeték megépítése.

A környék mind a Szovjetunióban, mind az 1991-től független Ukrajnában közvetítőkapocs a kárpátaljai, illetve a Kárpátokon túli kereskedelem közt.

Gazdaság[szerkesztés]

A járás Kárpátalja egyik gazdaságilag jelentős területe. Az itt működő számos kis- és középvállakozás elsősorban az építőiparban, a szállítás és a mezőgazdaság területén tevékenykedik.

A térség infrastruktúrája jónak mondható. Itt halad el a CsapLviv vasúti fővonal, az UngvárKijev autóút, illetve a Barátság kőolajvezeték is.

Népesség[szerkesztés]

Lakóinak nagy részét (84%) az ukránok teszik ki. A kerület déli részén, illetve Munkácson azonban számottevő magyar kisebbség (12%) is él. Kárpátalja német kisebbsége három itteni faluban: Alsóschönborn, Felsőkerepec és Pósaháza településeken él.

Települések[szerkesztés]

Megyei alárendeltségű város[szerkesztés]

Városi jellegű települések[szerkesztés]

Községek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
  2. Ilnicki Beáta: Telepessors a Kárpátalján (magyar nyelven). Múlt-Kor, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
  3. Nagy Iván. Schönborn család, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal – Tizedik kötet (magyar nyelven) (1863). Hozzáférés ideje: 2022. április 9.