Bátyú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bátyú (Батьово)
Batiovo square.jpg
Bátyú címere
Bátyú címere
Közigazgatás
Ország  Ukrajna
Terület Kárpátalja
Járás Beregszászi járás
Rang városi jellegű település
Alapítás éve 1272
Polgármester Taranenko Dmitro[forrás?]
Irányítószám 90212
Körzethívószám +380 3141
Népesség
Teljes népesség 3423 fő (2002)[1] +/-
Magyar lakosság 1894
Népsűrűség 609 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 105 m
Terület 5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bátyú (Ukrajna)
Bátyú
Bátyú
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 21′ 23″, k. h. 22° 23′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 23″, k. h. 22° 23′ 24″
Bátyú weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátyú témájú médiaállományokat.

Bátyú (ukránul Батьово [Batyоvо], korábban Узловоє [Uzlovoje]) városi jellegű település (селище міського типу) Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Földrajz[szerkesztés]

A település a Munkácsi, az Ungvári és Beregszászi járás területének találkozásánál fekszik (Beregszásztól 36 km-re), a Szernye-patak partján. Önálló községi tanáccsal rendelkezik.

A község határában kanyarog a Bótrágy-patak.

Történelem[szerkesztés]

Árpád-kori falu. A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak. Nevének első említése az okiratok szerint a 12. századra tehető. A falu nevének magyarázatára három, tudományosan nem bizonyított elmélet létezik. Az egyik szerint a faluban – mivel eredetileg a mainál közelebb feküdt a Tiszához, s a folyó gyakran elöntötte – nagy volt a sár, és innen kapta a Kátyú nevet, mely később Bátyúra változott. A másik szerint itt pihent meg Batu kán, és innen ered a falu neve.

Eredetileg a Betke család birtoka volt, akiktől a 13. század elején megvásárolta Simon bán, Bánk bán veje, és a lónyai uradalomhoz csatolta. A Lónyayak 1285-től 1920-ig voltak a falu birtokosai.

Az első világháborút követően a község Csehszlovákiához került, majd 1938-tól Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták, ennek következtében az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. Ekkor a sztálinisták 140 férfit hurcoltak el innen, közülük 38-an sohasem tértek haza. 1991 óta a független Ukrajna része.

A falu hajdan a Tiszához közelebb feküdt. (A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések és a helyi önkéntesek mentették meg az árvízi katasztrófától.)

Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a 19. század második felében megépült az északkeleti vasút. A munkaképes lakosság jelentős részét jelenleg is a vasút foglalkoztatja amely az utóbbi időben jelentős beruházásokra tesz szert.A vasút a falunak lakótelepeket építtetett melyekbe az ország belső területeiről idetelepülő vasúti és egyéb szakemberek családjai költöztek. Az 1980-as években a mai gazdasági nehézségek nem vetítették előre árnyékukat, így a vasút vezetői a jövő városát látták Bátyúban. A tervek szerint a lakosságnak meg kellett volna háromszorozódnia, illetve végleg városiasodnia kellett volna. Ebből napjainkra tulajdonképpen nem lett semmi. A vasút fejlesztési terve magába foglalta az új művelődési ház és szórakoztató központ és szolgáltató centrum építését is.

A település a trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott, 1910-ben 1490, túlnyomórészt magyar lakosa volt.[forrás?]

Napjainkban[szerkesztés]

A nagyközségnek postája, orvosi rendelője, mentőállomása, gyógyszertára van. Helyben magyar tannyelvű középiskola, valamint ukrán általános iskola működik. Óvodájában ukrán és magyar csoporttal is foglalkoznak. A falusi könyvtárban mintegy 2000 kötet található magyar nyelven. A helyi kereskedelmi egységek -ABC-k, kávézók, butikok, bárok száma meghaladja a harmincat. Közülük néhány - például a Millennium és az Ági, mint étterem, konyhát is működtet. Itt helyi specialitások is készülnek.

Az egyházközség 1993-ban visszakapta és felújította a parókia épületét. Valamint a helyi romos állapotban lévő kórház épületét, ezután megkezdődött az épület helyrehozatala amely óriási munkát igényelt. Az új parókia épülete lelkészlakás és gyülekezeti teremként funkcionál. A gyülekezetben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a fiatal egyháztagok támogatására. A Bátyúi Református Fiatalok Közössége, amely a Gábriel-Ifi nevet viseli, több programot is szervez a konfirmáció oktatásban részt vevő és már a lekonfirmált fiatalok számára.

Közlekedés[szerkesztés]

Vasútállomás

Jelentős vasúti személy- és teherforgalmi csomópont. Csap mellett a másik jelentős magyar-szovjet határátkelőhely volt, keskeny és széles nyomtávú teherforgalmi pályaudvarral. Bátyún halad át több nemzetközi vonat (Budapest és Moszkva között is), valamint itt érintkezik a Csap–Bátyú–Munkács–Lviv- és a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Iskola[szerkesztés]

Bátyú iskolája 1785-ben nyílt meg. Tanítója Szántó András. Elemi iskola volt. Ma már két iskola van Bátyúban: a magyar tannyelvű Bátyúi Középiskola és az ukrán tannyelvű Bátyúi Általános Iskola, plusz a Bátyúi Művészeti Iskola.

Nevezetességek[szerkesztés]

  • 1992-ben a KMKSZ helyi szervezete kezdeményezésére emlékművet avattak a templomkertben a sztálinizmus helyi áldozatainak.
  • A község első kőtemploma 1802-ben épült fel, amely fazsindelyes volt ezt 1907-ben tűzvész pusztította el még a harangja is elolvadt, mai kőtemplomát 1910-ben építették és 1988-ban újították fel.
  • Az egykori Lónyai-kastély tágas parkkal ma szanatórium árva és rossz körülmények között élő gyermekek számára.

Híres emberek[szerkesztés]

  • Itt született Simon Menyhért (18971952), a két világháború közötti időszak Kárpátalja hírlapírója, költője. A cseh érában hat verseskötete jelent meg. Életművének adatait Bagu Balázs helyi nyugodalmazott magyartanár gyűjtötte össze, dolgozta fel, és ő kezdeményezte az emléktábla felállását.
  • A 19.században a Lónyai családon kívül a Bay családnak és Bernáth Zsigmondnak – Mikszáth Kálmán Különös Házasság című regénye egyik hősének – is itt volt a földje.

Testvérvárosok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Vjačeslav Kotigorosko 1978: III. századi harcos sírja Bátyú (Bratovo) határában. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23.

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bátyú témájú médiaállományokat.