Szernye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Sablon:Kultúra

Szernye (Серне)
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Járás Munkácsi járás
Rang falu
Alapítás éve1500
Polgármester Zsidik Sándor
Irányítószám 89653
Körzethívószám 3131
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Magyar lakosság 1964
Földrajzi adatok
Tszf. magasság104 m
Terület3,206 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szernye (Ukrajna)
Szernye
Szernye
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 21′ 59″, k. h. 22° 27′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 21′ 59″, k. h. 22° 27′ 06″

Szernye (ukránul Серне (Szerne / Serne) korábban Рівне (Rivne)): falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Munkácstól 20 km-re délnyugatra a Szernye-patak partján fekszik, Barkaszó tartozik hozzá. A Szernye-mocsár hatalmas láp volt itt valamikor. 1946-ig külterületének számított a Cigánytábor, a Dolenkai-tanya, Róth-tanya, Szernyei-tanya. Társközsége: Barkaszó.

Szernye sík területen fekvő település. Községi tanácsa helyben. A falu 25 km-re fekszik Munkácstól az Izsnyéte-Barkaszó-Szernye vonalon.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve szláv folyónévből származik, az pedig a szláv srna (= őz) főnévből ered.

Történelem[szerkesztés]

1270-ben Zyrnua néven említik először a lónyai uradalom határjárásában, mint királyi birtokot.

1964 lakosú színmagyar község, melyet a 13. században a Várdai család alapított.

Református temploma a 15. században épült gótikus stílusban, 1530-ban lett a reformátusoké 1755-ben és 1774-ben barokk stílusban átépítették. 1779-ben haranglábat emeltek melléje. Mai formáját az 1910-es felújítás során nyerte el.

1910-ben 1257, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Mezőkaszonyi járásához tartozott.

A Szernyei Református Egyházközség történetéből[szerkesztés]

A mai Beregi Egyházmegye területén található Szernye településről a reformáció előtti XIV. századi feljegyzések tanúskodnak. Említik, hogy saját plébániát birtokolt. A helvét tanok terjedésekor feljegyzik a községről, hogy az új hit első terjesztője Kálmáncsehi Sánta Márton volt. Az első említés a gyülekezetről a következő: „Bizonyos földesúr 1552-ben, Zernye helységre ütvén, ott a jobbágyokat megölte, a Templomot, Parókhiát és a lakosok hajlékait felgyújtotta – alkalmasint ezen égés után lettek is maradtak is a lakosok is a tisztábban értelmezett Hit hívei…” 1595-ben már református anyagyülekezetnek számított, s az első lelkésze Beregi Lukács (1589–1604).

Az új hitközség ekkor elfoglalta a régi római katolikus templomot, amely a XV. században csúcsíves stílusban épült, hajója egyszerű, deszka mennyezetű, torony nélküli gót stílusú épület volt. 1779-ben egy fából készült haranglábat állíttattak a régi templom mellé, ami 1859-ben egy tűzvész folytán leégett, harangjai megsemmisültek, de a hívek újat építettek helyette. Még azon az éven öntettek két harangot is. A kisebbik harangra rá van írva, hogy László Albert kisgejőci mester készíttette Szigeti János szolgálata idején, Gerzsenyi László gondoksága alatt, 260 kg. A nagyobbik harangot sajnos 1916-ban a világháborúba vitték, csak az ütőjét hagyták meg a gyülekezetnek. Megjegyzik azt is, hogy a templom alatt sírbolt volt. 1645-ben leánygyülekezete a szomszédos Gerzsenó (Gerzseny), amely később a XVIII. századra a török pusztítás miatt elnéptelenedett, és Nemes Gerseni család és lakosai mind Szernyére, mind a szomszédos településekre költöztek át.

Megemlítik, hogy 1801-ben 300 lélekszámú a gyülekezet, amit Szatmári András prédikátor „híven és épületesen” pásztorolt. Mintegy száz esztendő leforgása alatt a gyülekezet létszáma több mint a háromszorosára növekedett. 1908-ban Kovács Kálmán lelkészi szolgálata alatt már 1128 lelket tartottak számon. A megbővült eklézsia nagyobb templomot igényelt, így az egyházközség nagy építkezésbe kezdett. 1909-ben az ötszázéves templomot és a haranglábat lebontatta és 70.000 korona költséggel újat építtetett. Jelenlegi temploma 1910-ben épült, több mint 600 ülőhely található benne. A főbejárat felőli karzatát impozáns 8 regiszteres orgona ékesít, amit Angster József és fia készített Pécsett. A templom nagyobbik harangját a meglévő mellé 1924-ben a gyülekezet ismételten a kisgejőci származású Egry Ferenccel öntette, ami 624 kg. Rá van írva: „Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem hirdetem neved…”

Megemlíthető, hogy itt született 1913. január 7-én Dr. Forgon Pál, id. Forgon Pál tanító és Kiss Ilona gyermeke, aki később a KRE püspöke volt. Továbbá a gyülekezetben 27 évig szolgált és kiemelkedő teljesítményt nyújtott id. Balogh Sándor kántortanító, aki jelentős népművészeti gyűjtőmunkát végzett, amit az 1930-as években Gyöngykaláris néven a Tiszahát és Tóhát falvainak színpadjaira vitt egy csaknem 70 fős kórussal. Példának okáért 1936-ban a Gyöngykaláris kórusa fellépett a Szernyén megrendezett arató ünnepségen, ahol csaknem 5.000 ember gyűlt össze, 12 palástos lelkész szólalt fel, az ott megjelent esperes ajkáról hangzott az imádság és mindannyian énekelhették hittel és lélekkel: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.” Mégis, Balogh Sándort szolgálatáért a szovjet hatalom 1947-ben 8 évi börtönbüntetéssel „díjazta”, amelyet le is töltött, de az ott szerzett betegségben 1955-ös szabadulása után 1958-ban meghalt. Számára az iskola kertjében állítottak emléket.

Az egyházközség életében nagy megrázkódtatást jelentettek az 1926-os Tárczy Gyula lelkészválasztásával kapcsolatos események, amelynek a következménye máig hatással van a község lelki életére. Többen kiléptek az egyházból, és voltak, akik felekezetnélküliek lettek, vagy a Jehova Tanúihoz tértek át. Utóbbiak száma 1937-ben 250-re emelkedett és a kommunizmus ideje alatt fokozatosan még inkább megerősödött. 1941-ben Horkay István szolgálata idején a község teljes létszáma már 1531, amelyből 1230-at számláltak reformátusként. 1981-2001 között Horkay László – későbbi püspök – töltötte be a lelkipásztori szolgálatot. Működése alatt több beszolgáló lelkész építtette a gyülekezet lelki életét: Péter László, Dávid Árpád, Mészáros Zoltán.

1949 februárjában a Szovjet hatalom a parókián élő lelkészcsaládot kiköltöztette és hosszú időn át a községi tanács tulajdona volt. A rendszerváltást követően a gyülekezet használatában lehetett belőle két helység, s majd a hívek 2004-ben adakozásból vásárolták vissza a kommunizmus ideje alatt elkobzott, eléggé rossz állapotban lévő lelkészlakást. A parókiát több fázisban mára felújították, a lelkészcsalád újra birtokba vehette és a gyülekezet használja alkalmaira. Ugyancsak a kommunizmus bukásával az 1990-es években, Horkay László lelkipásztori szolgálata alatt a községben élő cigány közösség számára 1996-ban új templomot avattak, ahol ma Béres László végzi a lelkészi szolgálatot.

A gyülekezetben napjainkban is aktív hitélet folyik. A vasárnapi istentiszteleten kívül hétközi istentisztelet, gyülekezeti-, presbiteri-, diakónus- és ifjúsági bibliaórák várják a vágyakozó híveket. Néhány éve újra megalakult és nagy népszerűségnek örvend a gyülekezet kórusa. Jelenleg is több fiatalja tanul teológián, ill. az utóbbi időben a gyülekezetből többen tanúltak teológián, akik ma már végzett lelkipásztorok: Menyhárt István: Mezővári, Barta Attila: Fornos, Keresztyén Károly: DRHE PhD hallgató. Az egyházközség lélekszáma 1042 fő. 12 tagból álló presbitériuma van, gondnoka Sütő József, hitoktatók Tar Gyöngyi és Tóth Timea, kántora Antal Krisztina. 2001-től mindmáig Béres László tiszteletes pásztorolja a község református nyáját.

További információk[szerkesztés]