Ódávidháza
| Ódávidháza (Старе Давидково) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Iványi község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1364 |
| Irányítószám | 89622 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 610 fő (2001) |
| Népsűrűség | 658,04 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 117 m |
| Terület | 0,927 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 27′ 26″, k. h. 22° 38′ 18″48.457222°N 22.638333°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 26″, k. h. 22° 38′ 18″48.457222°N 22.638333°E | |
 Ódávidháza
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Ódávidháza falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Munkácsi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Munkácstól nyugatra, a Latorca jobb partján, Beregrákos, Iványi és Munkács között fekvő település.
Története
[szerkesztés]A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DÁVIDHÁZA. Ó Dávidháza, és Új Dávidháza, Dávidkova, amaz orosz, e’ pedig magyar, és orosz falu Bereg Vármegyében, földes Urai Ó Dávidházanak Gróf Schönborn, Detrich, és Klobusitzky Urak, Új Dávidházanak pedig Gróf Schönborn Uraság, lakosai amannak ó hitűek, ennek reformátusok is, fekszenek, amaz Klacsano Rákoshoz 1/4, ez pedig Várallya, N. Lutskához fél mértföldnyire, határbéli szántó földgyeik trágyázás nélkűl is tiszta búzát, és rozsot teremnek, réttyei pedig jó, és marha hízlalásra alkalmatos szénát hoznak, Munkácsi piatzon eladásra, a’ szőlő hegyekben pedig keresetre jó módgyok, ’s halászattyok is van, de mivel határjok szoross, fájok sem elegendő, sem tűzre, sem épűletre, a’ harmadik Osztályba tétettettek.”[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dávidháza (Ó), Beregh vm. orosz falu. a Latorcza jobb partján, ut. p. Munkácshoz nyugotra 1 mfd. 9 r. kath, 245 g. kath., 69 zsidó lak. F. u. gr. Schönborn, Komjáthy, Szikszay, Bornemisza s m.”[2]
A trianoni béke előtt Bereg vármegye Latorczai járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 452 lakosából 20 magyar, 39 német, 393 ruszin volt; ebből 8 római katolikus, 405 görögkatolikus, 39 izraelita volt.
Források
[szerkesztés]- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 5.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2026. január 5.)
