Kígyós
| Kígyós (Кідьош) | |||
 | |||
| Keresztelő Szent János-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Beregszász község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1332 | ||
| Irányítószám | 90243 | ||
| Körzethívószám | +380 03141 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 895 fő (2001) | ||
| Magyar lakosság | 781 | ||
| Népsűrűség | 688,46 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 115 m | ||
| Terület | 1,3 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218056°N 22.697500°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218056°N 22.697500°E | |||
 Kígyós
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyós témájú médiaállományokat. | |||
Kígyós (ukránul Кідьош (Kigyos / Kid'osh), korábban Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Beregszásztól 4 km-re keletre, a Szernye-mocsár déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nevét a Kígyós-patakról kapta, amely mellett fekszik.
Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett a lányával, Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arra tévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, aki elmesélte, hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.
Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.
Innen a Kígyós név a legenda szerint.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Kígyós nevét 1332-ben „Kykos” néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett. A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt.
Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században említik őket, mint Kígyós birtokosait. Kígyós lakossága a reformáció idején református hitre tért át. 1540-ben vették át a katolikus templomot. 1557-ből való a helység pecsétnyomója. 1595-ben már virágzó gyülekezetként említették a falu lakosságát.
A falu birtokosai a 17. századtól a Perényi család tagjai és a Forgáchok.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KÍGYÓS. Magyar falu Bereg Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Beregszászhoz 2/4 órányira, határja két nyomásbéli, és lge inkább rozsot terem, réttye jó, fája tűzre elég, piatzozása Beregszászon.”[1]
A 19. századtól a Károlyi család tagjai tulajdonában állt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kigyós, magyar falu, Bereg vmegyében, ut. p. Beregszász 1/2 óra. Lakja 400 ref., 10 zsidó, ref. anyatemplommal. Határa 1702 4/8 hold, mellyből 14 urbéri telek után birnak a lakosok 778 2/8 hold szántó és kaszálló földet. A határ déli részén fekszik az uradalom erdeje; az éjszaki határt pedig teszi a Szernye mocsár, melly összesen 27,000 holdnyi, és Kigyós helysége s több más helységek határain terül el. Földe fekete agyagos, és igen termékeny; árviz csupán a náddal benőtt Szernye mocsárt járja. Birja a gr. Károlyi család.”[2]
A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938 novembertől ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
- 2005-ben 968 lakosából 850 (90%) a magyar.
Nevezetességek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Református temploma 13.-14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké. 1657-ben tűzvész rongálta meg, a 18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.
- Az Ardói-hegy nyúlványai festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.
Híres emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bakó Olga − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
- Derceni Ibolya − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
- Margitics László − kályhásmester
- Orosz György − a környéken és Kárpátalján is elismert kályhamester
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma, 1991) ISBN 963 243 7241
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. november 24.
- ↑ "Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. november 24.
