Akli
| Akli (Оклі) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja (1946. január 22. – ) |
| Járás |
|
| Község | Tiszapéterfalva község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1323 |
| Irányítószám | 90365 |
| Körzethívószám | +380 03143 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 366 fő (2001) |
| Magyar lakosság | 350 |
| Népsűrűség | 0,26 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 126 m |
| Terület | 1,43 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 00′ 08″, k. h. 23° 00′ 58″48.002222°N 23.016111°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 08″, k. h. 23° 00′ 58″48.002222°N 23.016111°E | |
 Akli
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
Akli, más néven Öregakli (ukránul: Оклі / Okli) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Nagyszőlőstől 25 km-re délre a román határ mellett fekszik. Határos Nevetlennel és Akliheggyel.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Neve a magyar akol főnév képzős származéka.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1323-ban Akly néven említik először. Területe ősidők óta lakott. A határában levő Halom-domb a hagyomány szerint avar temetkezési hely. Közelében volt 'Kávás-vár, melynek területe Romániához került.
A település egykori birtokosai voltak az Akly család, a Perényiek, a Gyulayak, majd a Teleky grófok
Református temploma 15. századi eredetű, 1540-től a reformátusoké. A 17. században Gyulai Ferencnek két udvarháza is volt a faluban. 1803-ban leégett, 1804-ben helyreállították, 1934-ben fazsindelyfedését palára cserélték. Fa haranglábát 1977-ben építették újjá. 1910-ben 459 magyar lakosa volt, ma 388 lakosából 386 magyar nemzetiségű. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
Az első világháborút követően a községet a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-tól ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
A falut Mikszáth Kálmán: Akli Miklós című regénye tette híressé.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu egykori templomát a 14. században már említették. A későbbi templom a 15. században épült, gótikus stílusban, melyet a reformátusok 1540-től használnak. A templom 1803-ban leégett, de hamarosan helyreállították, majd 1934-ben az addigi fazsindely fedést is palára cserélték.
A templom ma egyhajós, torony nélküli. Támpilléres apszisa a nyolcszög három oldalával zárul. A hajó déli oldalán, az apszison levő ablakai csúcsíves záródásúak, halhólyag mintázatú kőráccsal. A nyugati oldalon levő bejárata szamárhátíves, hornyolt kőkeretű. Hajója sík mennyezetű, melyet csúcsíves diadalív választ el a csillagboltozattal fedett apszistól. Az apszisból ajtó nyílik az egykori sekrestyébe, mely gótikus keretű, s az ajtó mellett szentségtartó fülke található.
A templomban középkori freskókat tártak fel, ezeket azonban leverték, mert a helyi református közösség helytelenítette az emberábrázolásokat.[1]
Haranglábja a templom mellett áll. 1977-ben építették újjá, majd 1987-ben teljesen felújították.
Nevezetes emberek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Itt született 1950-ben Masenkó-Mavi Viktor jogtudós (1950–2019)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Németh Adél: Kárpátalja (Panoráma 1991)
- ISBN 963 243 7241
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ablonczy Bálint (2022. december 22.). "Egész Erdély legrégebbi faszerkezetét találták meg – a vistai csodatemplom titkai". valaszonline.hu. Hozzáférés: 2022. december 25.
