Nagybégány
| Nagybégány (Велика Бийгань) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Nagybégány község | ||
| Rang | község | ||
| Alapítás éve | 1333 | ||
| Irányítószám | 90232 | ||
| Körzethívószám | +380 03141 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1893 fő (2001) | ||
| Magyar lakosság | 1657 | ||
| Népsűrűség | 698,52 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 2,71 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybégány témájú médiaállományokat. | |||
Nagybégány (ukránul Велика Бийгань (Velika Bijhany / Velyka Bijgan'), oroszul Великая Быйгань (Velikaja Bijgany / Velikaja Bijgan')) falu és községközpont Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban. Nagybégányi kistérség: Nagybégány, Kisbégány, Déda. Polgármester: Nagy Anna.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Beregszásztól 6 km-re északnyugatra a Vérke-patak partján fekszik, Kisbégány tartozik hozzá.
Nevének eredete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1332-ben „Bygan” néven említik először. Református temploma 14. századi gótikus eredetű, 1600-ban lett a reformátusoké. A 18. században rommá lett, de 1760-ban újjáépítették. Tornya 1768 és 1854 között épült.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „BÉGÁNY. Nagy Bégány. Magyar falu Bereg Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai reformátusok, fekszik az előbeninek szomszédságában. Határbéli földgyének tulajdonságai az előbbenihez hasonlítanak, ’s ez is második Osztálybéli.”[1]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Bégány (Kis és Nagy), 2 egymáshoz közel fekvő magyar falu, Beregh vármegyében, ut. p. Bereghszász és M.-Kaszony közt. Az elsőben lakik 69 r. kath., 8 g. kath., 453 ref. 14 zsidó; a másodikban 34 r. k., 108 g. kath., 400 ref., 18 zsidó. Van ref. anyatemplomuk. Határuk róna és igen termékeny, csakhogy néha a Szernye vize elönti; tölgyes erdejök derék; lakosai a közel lévő szőlőkben, s kőbányákban is kereshetnek pénzt. F. u. Bégányi, Füzeséry, Mező st.”[2]
Templomát 1881-ben felújították. A trianoni békéig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. Az első világháborút követően a községet a mesterségesen létrehozott Csehszlovákiához csatolták, majd 1938-tól ismét Magyarországhoz tartozott 1944 őszéig, amikor a szovjet csapatok megszállták.
Ennek következtében 1945-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság, s ezzel együtt a Szovjetunió részévé vált. 1991 óta a független Ukrajna része.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1910-ben 1136, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
- 2005-ben 2000 lakosából 1800 (90%) a magyar.
Önkormányzat és közigazgatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A községi tanács címe:
Közlekedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Testvértelepülések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Ország | Település | Megye | |
|---|---|---|---|
| Magyarország | Bakonytamási | Veszprém | |
| Magyarország | Nagyvarsány | Szabolcs-Szatmár-Bereg | |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. június 2..
- ↑ "Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár". www.arcanum.com. Hozzáférés: 2025. június 2..
