Bakonytamási

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bakonytamási
Az evangélikus templom
Az evangélikus templom
Bakonytamási címere
Bakonytamási címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
MegyeVeszprém
JárásPápai
Jogállás község
Alapítás éve1262[1]
Polgármester Németh Károly (független)[2]
Jegyző Leitner Pál
Irányítószám 8555
Körzethívószám 89
Testvértelepülései
Lista
Nagybégány, Nagymad
Népesség
Teljes népesség 635 fő (2015. jan. 1.)[3]
Népsűrűség29,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság163 m
Terület20,49 km²
Földrajzi nagytájDunántúli-középhegység[4]
Földrajzi középtájBakony[4]
Földrajzi kistájPápai-Bakonyalja[4]
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonytamási (Magyarország)
Bakonytamási
Bakonytamási
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 24′ 40″, k. h. 17° 43′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 40″, k. h. 17° 43′ 52″
Bakonytamási (Veszprém megye)
Bakonytamási
Bakonytamási
Pozíció Veszprém megye térképén
Bakonytamási weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bakonytamási témájú médiaállományokat.

Bakonytamási község Veszprém megyében, a Pápai járásban.

Kategóriájában eddig ötször nyerte el "A tiszta, virágos Veszprém megyéért" Közterület Szépítési Verseny első díját (2007, 2009, 2010, 2013, 2014),[5] 2014-ben a Virágos Magyarország Környezetszépítő Verseny elnöki különdíját kapta.[6] 2006-os megalakulása óta a Pannontáj-Sokoró Natúrpark része.[7]

Fekvése[szerkesztés]

Bakonytamási a 832-es számú főúton (PápaVeszprémvarsány) közelíthető meg. Közúton Pápateszérrel és Giccel, közigazgatási területén az előzőek mellett még Nagydémmel szomszédos. A járási székhely, Pápa 24, a megyeszékhelyek közül Győr 35, míg a közigazgatásilag illetékes Veszprém 55 km-re található. (A közelben több járási székhely is van: Zirc 33, a Győr-Moson-Sopron megyeivilágörökségi helyszínnel rendelkező – Pannonhalma 21, Tét 25, a Komárom-Esztergom megyei Kisbér 27 km.)

Domborzat[szerkesztés]

Bakonytamási határát a Bakonyaljára jellemző – délkelet-északnyugati irányú, 150–200 méter magas – homokos, helyenként kavicsos, hosszan elhúzódó dombok alkotják.[8] A falu tengerszint feletti magassága 163 méter. Nevét a földrajzi szakirodalom a Kisalföld délkelet-keleti határvonalának egyik sarokpontjaként említi,[9] de a kistáji besorolás szerint a Pápai-Bakonyaljához tartozik.[10] A településről dél-délkeletre tekintve az Öreg-Bakony legmagasabb pontjai, a Kék- és Kőris-hegy (csúcsán polgári légiforgalmi radar), észak-északnyugatra pedig a Pannonhalmi-dombság Szemere és Csanak nevű vonulatai láthatók.

Vízrajz[szerkesztés]

Területének legjelentősebb vízfolyása a Marcal-folyó vízgyűjtő területéhez tartozó, itt kelet-nyugati irányba tartó Sokorói-Bakony-ér (Sokoróalji-Bakony-ér). (Helyben és néhány környékbeli településen Bornátnak hívják.) Ebbe szállítja vizét a település határában eredő, illetve azon átfolyó mintegy tucatnyi, délkelet-északnyugati irányú kisebb vízfolyás. Közülük kettő, a Gyűrűs-ér és a Sós-rét-ér szeli át a település belterületét.

Művelési ágak[szerkesztés]

A határ nagy része szántóföldként hasznosul. Az erdő kevés, újkori ültetésű, főleg akácos és nyárfás. A vízfolyások völgyeiben rétek vannak.[8] Egyetlen szőlőhegye a Vörösi-szőlőhegy, a település délnyugati határában található. A szőlőművelés erősen visszaszorulóban van. A fénykorban főként direkt termő fajták voltak jellemzők.

Közigazgatási terület[szerkesztés]

A település közigazgatási területe a 20. században többször növekedett, ám mérete még így is meglehetősen kicsi, mindössze 2049 hektár. Jelenlegi kiterjedését a század második felében érte el, miután Gictől először 1931-ben Hathalompusztát,[11] majd 1962-ben az azóta elnéptelenedett Gerencsérpusztát csatolták át hozzá.[12]

Közlekedés[szerkesztés]

Bakonytamási közigazgatási területén a 832-es főút mellett a 83121-es számú Hathalompuszta–Nagydém–Lovászpatona alsóbbrendű összekötő út is keresztülhalad.

A település közösségi közlekedése napjainkban kizárólag az autóbusz-közlekedésre szorítkozik. Közvetlenül Pápára, Győrbe, Zircre és Veszprémbe indulnak járatok. Pápára (~45 perc) és Győrbe (~62 p.) munkanapokon 5–6 autóbuszpár, Zircre (~50 p.) és Veszprémbe (~88 p.) két autóbuszpár indul. Hathalompusztáról – Pápa mellett – napi egy, távolsági járattal elérhető Tatabánya, (~100 p.) Esztergom (~200 p.) és Szombathely (~170 p.). (A járatokat az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ üzemelteti, egyetlen kivétellel. Ezt a Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ működteti.)

Bakonytamási 1902-től 2007. március 4-i megszüntetéséig megállóhellyel rendelkezett a MÁV 13-as menetrendi mezőjében szereplő Tatabánya–Pápa vasúti szárnyvonalon. A megálló Tatabányától 67, Pápától 27 km-re feküdt. Napi 6 személyvonat járatpár közlekedett, a menetidő Tatabányáról ~120 p., Pápáról ~42 p. volt. (Hathalompuszta utazóközönségét az ugyancsak ezen a vonalon található Gic-Hathalom vasútállomás szolgálta ki.)

Népesség[szerkesztés]

Bakonytamási története folyamán mentesült a Bakony vidékére oly jellemző német és ritkább szlovák betelepítésektől. Lakói az évszázadok folyamán mindvégig magyarok voltak, akik között már röviddel a reformáció megjelenése után meggyökeresedett az evangélikus hit. A római katolikus népesség csak a 20. században indult nagyobb növekedésnek. Ennek magját a pannonhalmi apátság század elejéig működtetett helyi majorjának (részben német nemzetiségű) dolgozói képezték.

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás idején a lakosok 98%-a magyarnak, 0,9% németnek, 6,4% cigánynak mondta magát (1,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 53,3%, református 1,6%, evangélikus 27,7%, felekezeten kívüli 6,3% (10,5% nem nyilatkozott).[13]

Története[szerkesztés]

A falu területén őskori és ókori leletek is találhatók, első írásos említése 1262-ből való. Nevének eredete: Tamásé, sokáig jobbágyfaluként tartották számon.

Egy régi ház felújítása Bakonytamásiban
Légi fotó

A mohácsi vész után kiürült a falu, majd csak az 1600-as években települt be újra. Ekkoriban alakult ki címere, a helység szekérkereket ábrázoló pecsétnyomója, melynek felirata: „Thamasi falv pecseti 1695”.

1902. október 1-jén Bakonytamásit nagyközséggé nyilvánították, még ebben az évben nyitották meg a rajta átvezető Tatabánya–Pápa-vasútvonalat is.

1910-ben 986 lakosából 983 magyar volt. Ebből 287 római katolikus, 651 evangélikus, 35 izraelita volt.

A 20. század elején Veszprém vármegye Pápai járásához tartozott.

Az 1970-es években a községi közös tanács központja Pápateszér lett, majd a rendszerváltáskor nyerte vissza ismét önállóságát.

Gerencsérpuszta[szerkesztés]

Bakonytamási határában feküdt egykor Gerencsérpuszta is, melyet 10151031 között még I. István király adományozott a veszprémvölgyi görög apácáknak, s az adományozott falvak közt mint fazekasközséget tüntettek fel. Ily módon hozzá kötődik a fazekasság első írásos említése a Kárpát-medencében.

Gerencsérpuszta az 1970-es években néptelenedett el. Első említésének évfordulójára 2009. október 17-én Bakonytamásiban emlékművet, az egykori Gerencsérpuszta helyén pedig emlékkeresztet és információs táblát is avattak.[14] Az ünnepi megemlékezésre eljöttek a még élő egykori gerencséri lakosok is.

Hathalompuszta[szerkesztés]

Szintén Bakonytamási közigazgatási területén található a ma is lakott Hathalompuszta, amely nevét a határában látható későbronzkori temetkezési halmokról nyerte. Első írásos említése 1258-ból való. A 19. század utolsó éveiben többször ellátogatott ide Jókai Mór, aki a birtokos feleségének nagybátyja volt. Erre emlékezve az anyatelepülés önkormányzata 2015. augusztus 29-én Jókai-emlékhelyet avatott.[15]

Híres emberek[szerkesztés]

  • Berki Csaba (Pápa, 1969. április 14. – ) fekvenyomó Európa-bajnok Bakonytamásiban töltötte fiatalkorát.
  • Hámory Imre (Bakonytamási, 1909. június. 9. – Budapest, 1967. november 12.) operaénekes.
  • Ördög A. Róbert (Tököl, 1982. – ) író, költő.
  • Porzsolt Benő (Bakonytamási, 1853. augusztus 9. – Budapest, 1918. július 20.) minisztériumi számtanácsos, sportszakíró, A Pallas Nagy Lexikona szócikkírója.
  • Redl Antal (Bakonytamási, 1814. – Pápa, 1849. január 15.) az 1848/49-es szabadságharc első, magyar földön kivégzett vértanúja.
  • Somogyi Gyula (Bakonytamási, 1928. március 23. – Budapest, 1999. szeptember 8.) közgazdász, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója.
  • Tatay Sámuel (Répcelak, 1823. október 11. – Bakonytamási, 1893. február 3.) a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese.
  • Tatay Sándor (Bakonytamási, 1910. május 6. – Budapest, 1991. december 2.) író.

Bakonytamásiban végezte elemi/általános iskolai tanulmányait Kovács Ferenc (Győr, 1938. december 14. – ) bányamérnök, akadémikus, a Miskolci Egyetem nyugalmazott rektora,[16] valamint György Gyula (Budapest, 1919. június 1. – Budapest, 1974. november 8.) miniszterhelyettes, varsói diplomata is.

Testvértelepülések[szerkesztés]

A testvértelepülések mellett Bakonytamási kapcsolatot létesített a Kárpát-medence hasonló nevű településeivel, és 2003. június 21-én megrendezte a "Tamási nevű települések I. találkozójá"-t, amelyen Balogtamási, Drávatamási, Kistamási, Gúttamási, Paptamási, Rábatamási és Tamási város küldöttsége képviseltette magát.

Oktatás, művelődés[szerkesztés]

Óvoda[szerkesztés]

2013. július 1. óta a Sokorópátkai Egységes Óvoda-Bölcsőde Általános Művelődési Központ tagja. Egyetlen csoportja a Vadvirág nevet viseli.[17]

Általános iskola[szerkesztés]

Bakonytamásiban 2007. június 15-én megszűnt az általános iskolai oktatás. A tanulók azóta Pápateszér, Veszprémvarsány vagy Sokorópátka iskoláit látogatják.[18]

Községi könyvtár[szerkesztés]

A községi könyvtár (Könyvtári, Információs és Közösségi Hely) az egykori általános iskola (Széchenyi u. 13.) emeletén, heti két alkalommal, két órában tart nyitva. Állománya meghaladja a 4000 kötetet. Az ellátás jelentősen javult és kiszélesedett azáltal, hogy 2009. december 1-én csatlakozott a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár mozgókönyvtári szolgáltatásához.[19]

Infrastruktúra[szerkesztés]

A település infrastruktúrája a szennyvízcsatorna-hálózat kivételével teljesnek mondható. A villamoshálózat 1931-ben (jelenlegi szolgáltató: E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.), a vezetékes ivóvízhálózat 1990-ben (Pápai Víz- és Csatornamű Zrt.), a telefonhálózat 1996-ban (Invitel Távközlési Zrt.), a földgázhálózat 1998-ban (E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.) került kiépítésre. A hulladékszállítást a GYŐR-SZOL Zrt. végzi.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bencés Főapátság Levéltára, Pannonhalma. Konventi levéltár: Capsarium 259. (MNL OL DF 207067)
  2. Bakonytamási települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
  3. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  4. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8 
  5. Polgármesteri köszöntő — Bakonytamási község honlapja (hu nyelven). bakonytamasi.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  6. https://mtu.gov.hu/documents/prod/VMO-di--jak-e--s-di--jazottak-2012-2017.pdf
  7. Pannontáj - Sokoró Natúrpark”, Pannontáj - Sokoró Natúrpark (Hozzáférés ideje: 2018. június 27.) (hu-HU nyelvű) 
  8. ^ a b Torma István (szerk.): Veszprém megye régészeti topográfiája - A pápai és zirci járás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 60.
  9. Ádám László–Marosi Sándor (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat-magyarországi peremvidék. (Magyarország tájföldrajza 3.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 18. ISBN 963 05 0541 X
  10. Dövényi Zoltán (szerk.): Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010. 578. ISBN 978 963 9545 29 8
  11. Ila Bálint–Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964. 126.
  12. Magyar Közlöny, 1962 (1-100. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár (hu nyelven). adtplus.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. június 27.)
  13. Bakonytamási Helységnévtár
  14. Gerencsér Emlékoldal (1109-2009)”, Gerencsér Emlékoldal (1109-2009) (Hozzáférés ideje: 2018. június 27.) (hu nyelvű) 
  15. Jókai-emlékhely :: Hathalmi Anziksz”, Hathalmi Anziksz (Hozzáférés ideje: 2018. június 27.) (hu nyelvű) 
  16. http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1417-5398/75k_2008/ISSN-1417-5398_75k_2008_009-023.pdf
  17. http://vadviragcsoport.gportal.hu/gindex.php?pg=34349304
  18. http://www.bakonytamasi.hu/intezmenyek/altalanos-iskola-1
  19. http://jmvk.papa.hu/mozgokonyvtari_ellatas_tortenete

Források[szerkesztés]

  • Veszprém Megyei Tanulmányok XXI. - Bakonytamási Község élete 1944-45
  • Veszprém Megye Földrajzi nevei - II. Pápai Járás (Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1987)
  • A veszprémi egyházmegye papságának névtára - Vp.,1975.)
  • Bél Mátyás: Veszprém vármegye leírása. Vp, 1989.
  • Emlékhelyek Veszprém megyében - Bándi László, Vp.,1996.
  • Fejes Imre: Veszprém megye közigazgatási beosztása és tanácsvezetői 1945–1981.
  • Genthon István: Magyarország művészeti emlékhelyei. I. Dunántúl. Bp.,1959.
  • Hampel J.: A bronzkor emlékei magyarhonban. I.-II.k., Bp., 1892
  • H. Szabó Lajos: Millenniumi Emlékek Veszprém Megyében
  • Huszár I. Éremlelőhelyek Veszprém területén. Veszprém Megyei Múzeumok Évkönyve 1. Vp., 1963
  • Ila Bálint – Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest: Akadémiai. 1964. = Magyarország Helytörténeti Lexikona.
  • Koppány Tibor: Bakonytamási története. Kézirat 1996. A KOH gyűjteménye
  • Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházashelyek Veszprém megyében. Megyei Múzeumi Közlemények, Bp., 1967
  • Magyarország Régészeti Topográfiája (a pápai és zirci járás) Bp., 1972
  • Magyar néprajzi lexikon

További információk[szerkesztés]