Hajmáskér

	Hajmáskér
; Hajmáskér címere	; Hajmáskér zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Veszprém
Járás	Veszprémi
Jogállás	község
Polgármester	Köbli Miklós (független)
Irányítószám	8192
Körzethívószám	88
	Népesség
Teljes népesség	2854 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	74,15 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	38,14 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Hajmáskér Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 47° 08′ 41″, k. h. 18° 01′ 13″Koordináták: é. sz. 47° 08′ 41″, k. h. 18° 01′ 13″
	Hajmáskér Pozíció Veszprém megye térképén
	Hajmáskér weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Hajmáskér témájú médiaállományokat.

Hajmáskér község Veszprém megyében, a Veszprémi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Balaton északkeleti szegletétől 14 kilométerre fekszik, Várpalota és Veszprém között nagyjából félúton. A legközelebbi települések: dél felől Sóly, kelet felől Öskü, nyugat felől pedig a Veszprémhez tartozó Gyulafirátót (észak felől a községet a Tési-fennsík 400 méter feletti, kietlen magaslatai határolják).

A település főútja a kelet-nyugati irányban húzódó 8214-es közút, amit a 8-as főúttal a 7216-os számú sólyi út tulajdonképpeni folytatásaként húzódó 8215-ös út köt össze; ténylegesen a két út kapcsolatát egy felüljárón áthaladó, öt számjegyű út biztosítja.

A község határának jelentős részén (főleg északon) hepehupás, lepusztult dolomittérszín van, amely nem alkalmas mezőgazdasági hasznosításra.

Története[szerkesztés]

Hajmáskér történelme nagyon régi időkre nyúlik vissza. Területén a középkor óta magyar népcsoportok laknak; első ismert okleveles említése 1343-ból származik, amikor Keer formában jegyezték fel a nevét. 1424-ből Hadmasker, 1702-ből Haymaskér formában ismert a település neve. A falunév előtagja a hagyma szó nyelvjárási alakját, utótagja pedig a Kér törzsnevet őrzi, ez egyben arra is utal, hogy kora középkori lakói ezen honfoglaló törzshöz tartoztak.

Az egykori E1 parancsnokság légi felvételen, Hajmáskér

Hajmáskér látképe madártávlatból

Lélekszáma a 18. század egyik összeírása szerint 379 volt, 1857-ben viszont már kereken ezer fős lakosságát jegyezték fel, 1869-ben 929 volt a lakosságszám. Nagyobb mérvű gyarapodásnak a 20. század elején, a monarchia katonai kiképző tüzérségi főiskolájának megszervezése nyomán indult a település, amikor is Ferenc József elrendelte, hogy Hajmáskéren önellátó katonai tábort hozzanak létre. 1930-ban 2200, 1941-ben 4711 fő lakta a falut, illetve a laktanyaegyüttes közelébe épített lakótelepet. A községben 1945-ig hadiüzem is működött, 8-900 fős átlagos dolgozói létszámmal.

A falu központjában szürke, kastélyra hasonlító épület található, ez volt az 1907-1910 között megvalósított katonai tüzérségi és lőiskola főépülete. Sok különböző funkciójú épület sorakozott itt azokban az évtizedekben, amikor az itteni katonai tábor a fénykorát élte: szerepelt ezek között léghajógarázs, lovarda és vágóhíd is. Önellátó táborként külön pénzneme is volt, ezek mind papírpénzek voltak: 10, 20, 50 filléresek és 1, 2, 5, 10 koronás bankjegyek. Miután a második világháború végén kiszorították a térségből a német hadsereget, a hajmáskéri bázist a szovjet hadsereg vonta hatáskörébe, és birtokolta egészen 1990. november 15-ig (a Magyarországról való kivonuláskor az első szovjet katonai szerelvény Hajmáskérről indult).

Hajmáskér lakossága 1989 és 1999 között megduplázódott, lélekszáma a 2006. decemberi állapot szerint 3108 fő volt. A korábbihoz képesti kiugró népességnövekedés fő oka az volt, hogy a szovjet laktanya felszámolása után az ahhoz tartozó tiszti lakások jobbára áron alul kerültek meghirdetésre, ami sok fiatal párt, családot vonzott a településre, az ország különböző részeiből. A lakások jelentős részét az érintettek az állam által biztosított lakáscélú támogatás igénybevételével vásárolhatták meg. A lélekszám hirtelen emelkedése sok gondot is okozott az önkormányzatnak, mert az infrastruktúra fejlesztésével képtelenek voltak követni a lakossági igényeket. Kihívást jelent még a település számára a hatalmas katonai bázis észszerű hasznosítása is.^[3]

A település határában kialakított hatalmas katonai lőtér Magyarország legnagyobb ilyen létesítménye, amely ma is működik, ezt a honvédség jelenleg is használja.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,6%-a magyarnak, 1,1% németnek, 2,4% cigánynak, 0,2% szerbnek, 0,2% ukránnak mondta magát (12,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt az végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 38,8%, református 9,8%, evangélikus 1,9%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 20,2% (28,1% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

A katonai lőtér 1901-től napjainkig.
A hajmáskéri cs. és kir. tüzérségi lövőiskola (1910-18).
A hajmáskéri internálótábor (volt hadifogolytábor) 1919-20.

Képgaléria[szerkesztés]

Az egykori E1 parancsnoksági épület
Légifelvétel az egykori E3 kapubejárati épületről (2003)
Légifelvétel az egykori E1 parancsnoksági épületről (2003)
Az egykori E6 legénységi lakóépület, ma Gábor Áron Általános Iskola (2016)
Az egykori E3 tiszti lakó- és irodaépület, kapubejárati épület maradványa (2016)
Az egykori E37 lovarda épület bejárata (2016)
Az egykori E25 tiszti lakóépület (2016)
Az egykori tüzérlaktanya főépületének a bejárata (2016)
Az egykori E1 parancsnoksági épület 44 méter magas víztornya (2016)
Kulturális kiállítóhellyé átalakított egykori E3 tiszti lakóépület, maradványépület (2016)
Hajmáskér katolikus temploma a hősi emlékművel
A hajmáskéri római katolikus templom kelet felől nézve
Hajmáskér temetője az utca felé néző sírfeliratokkal
Hajmáskér temetői keresztje és ravatalozója

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Hajmáskér települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 19.)
↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
↑ A település története. Hajmáskér.hu, 2008. október 1. (Hozzáférés: 2016. július 23.)
↑ Hajmáskér Helységnévtár