Balatonkenese

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balatonkenese
Balatonkenese1.jpg
Balatonkenese címere
Balatonkenese címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonalmádi
Jogállás város
Polgármester Tömör István (FIDESZ-KDNP)[1]
Irányítószám 8174
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 2576 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 49,05 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 65,57 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balatonkenese (Magyarország)
Balatonkenese
Balatonkenese
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 02′ 05″, k. h. 18° 06′ 33″Koordináták: é. sz. 47° 02′ 05″, k. h. 18° 06′ 33″
Balatonkenese (Veszprém megye)
Balatonkenese
Balatonkenese
Pozíció Veszprém megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Balatonkenese témájú médiaállományokat.

Balatonkenese város Veszprém megyében, a Balatonalmádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonkenese a Balaton északkeleti csücskében fekszik, Budapesttől kb. 100 km-re délnyugatra, a Kenesei-magasparton. A balatoni települések között különleges fekvésű, hiszen Balatonakarattyán kívül az egyetlen olyan Balaton parti település, amely igazából sem nem déli, sem nem északi parti. A magaspartról, illetve a közvetlen vízpart jelentős részéről a Balaton egész keleti medencéje és a Tihanyi-félsziget jól belátható, kedvező időjárás esetén a tájkép minden évszakban látványos. A magasparti rész a település délkeleti részében 40–50 m-es tereplépcsővel folytatódik a keskeny partközeli zónában, amely a 19. században, még a partvédművek kialakítása előtt helyenként a magaspartról lassan, de folyamatosan leomló, túlnyomórészt pannon korú üledékek felhalmozódási térszíne volt. A két eltérő magasságú zóna között ezen a részen csak helyenként van átjárás, (ilyen például a függővölgyként a vasútig kinyíló Macskatorok), északnyugat felé a peremjelleg egy jelentős partszakaszon megszűnik. Maga a Balaton a part mentén viszonylag mély, a déli parton jellemző sekélyes rész itt már nincs meg. Részben e sajátos földrajzi fekvés az oka turisztikai jelentőségének is (pl. vitorlásversenyek és horgászat szempontjából).

Közlekedési kapcsolatai[szerkesztés]

Közúton a 71-es úton Keszthely-Fenékpuszta vagy Lepsény irányából érhető el (a 710-es elkerülő út a közelmúltban készült el). Budapestről az M7-es autópályán a balatonvilágosi lehajtóig, onnan a 71-es úton közelíthetjük meg. Balatonfűzfő irányából szintén a 71-es úton juthatunk el ide, Papkesziről pedig a 710-es utat keresztezve a 7213-as úton (Fő utca). Keletről Balatonfőkajárral van közúti összeköttetés. A part menti út a déli part felé a közforgalom számára nincs nyitva, a magasparton át, illetve kerülővel lehet Balatonakarattyán keresztül Balatonvilágos aligai részére jutni.

A településen kijelölt kerékpárút halad át, és sok csillapított forgalmú utca alkalmas a kerékpározásra.

Balatonkenese vasútállomás a MÁV 29. számú Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalon fekszik. (Balatonakarattya leválása óta a másik két állomás közigazgatásilag a levált településhez tartozik.) A nyári időszakban sűrített menetrenddel, klimatizált, modern vonatok közlekednek; az év többi részében viszont ritkított a menetrend és alacsony színvonalú a vasúti szolgáltatás.

Menetrend szerinti hajójáratok kötik össze többek között Siófokkal és Balatonalmádival.

Története[szerkesztés]

Balatonkenese történelme a régmúlt időkre nyúlik vissza. Eredeti neve Knésa, amely később változott Kenesére (az 1528-ban kiadott Tabula Hungariae is ezen a néven tünteti fel), majd Balatonkenesére.

Megfordultak erre a tatár, majdan török hordák, ezen történelmi megpróbáltatások emlékét őrzik a magaspart oldalába vájt „lakhelyek”, amiket a néphagyomány Tatárlikaknak nevez. 1532-ben országgyűlést tartottak Kenesén. 1846-ban a Kisfaludy gőzös, fedélzetén Széchenyi Istvánnal, először Balatonkenesén kötött ki.

Az első temploma a mai református templom helyén eredetileg 1231-ben épült, tornya gótikus stílusú volt, a török pusztítás után átépítették barokk stílusban. A templom mellett emléktábla őrzi Mosonyi Márton prédikátor emlékét, akit 1700-ban elűztek, de később a kurucok visszahoztak. A katolikus templom késő barokk stílusban épült 1819-ben. A toronyban lévő legnagyobb harangot Szent István király és Orbán pápa képe díszíti. A főoltár képe (Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának) Pribék István adományaként került a templomba. A mennyezet freskóit Graits Endre festőművész készítette 1907-ben.

A helyi tekintélyes földbirtokos református családok között a Parragh család szerepel. A református templom mögötti dombon feküdt az egykori birtokuk és kis házuk. A család utolsó férfi tagja, Parragh Farkas, adományozta a család "kertjét" a rendszer változás után, amiből a Parragh kert jött létre.

A hatvanas évektől kezdve az M7-es autópálya megépüléséhez kapcsolódóan javuló megközelíthetősége miatt turisztikai szempontból egyre fontosabbá vált. A SZOT és a Magyar Posta is itt építtetett üdülőközpontokat. A hetvenes évektől, ahogyan az egész balatoni régióban, fellendült a magánüdülés is.

2009. július 1-je óta város. A 2010-es években kezdeményezés indult a 20. század közepéig önálló községként létező Balatonakarattya városrész önállósodására. A sikeres népszavazást követően 2012. december 21-én Balatonakarattyát önálló községgé nyilvánították a 2014. évi önkormányzati választás napjával, és ezzel a város déii része már nem tartozik Balatonkeneséhez.

Kékszalag[szerkesztés]

Kékszalag az 1. bójánál

1934. július 27-e óta, ma már évente, megrendezik a Kékszalag Vitorlásversenyt. Európa legrégebbi és leghosszabb tókerülő vitorlásversenyének 1. bójája Balatonkenesén, a Partfő alatt van, a kikötő mólójától 500 méterre. A Partfőről és a Soós Kilátóról kiváló a rálátás a bóját kerülő versenyzőkre, akik a bója után Keszthely felé fordulnak. A balatoni hajózás kezdetei is a Balatonfüred-Balatonkenese távhoz kapcsolódnak. Széchenyi István is ennek a távnak a megtételével indította útjára a Kisfaludy gőzöst 1847. március 29-én.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

Jelenleg
Korábban

Turisztikai jelentősége[szerkesztés]

Balatonfői Yacht Klub

A település a balatoni régió fejlődésével együtt fejlődött, leginkább a felújított strandoknak és a számtalan üdülőnek köszönhetően. A korábbi, eredetileg állami tulajdonú üdülőkből mára csak néhány maradt fent, egy részük szállodává alakult át, a kisebb üdülők magánkézbe kerültek. Több jachtkikötő épült a kenesei partvonalon, illetve felújították a hajóállomást is.

Balatonkenese minden nyáron színes programokkal várja az oda utazókat. Szezon elején a Tátorján Fesztivál, majd a Kapunyitó Fesztivál várja az érdeklődőket számtalan színes programmal. Június végén egész hétvégés motorosfesztivál, augusztusban pedig nemzetközi lecsófesztivál és koncertek, ingyenes filmvetítések vonzzák az üdülővendégeket.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Európában egyedülálló módon itt található meg a májusban virágzó tátorján.
  • Soós hegy (Soós Lajos költőről kapta a nevét; tatár lyukak, kilátó)
  • Kossuth szobor, amelyet másodikként állítottak az országban
  • Tájház, gyűjteményében néprajzi emlékek, gazdasági eszközök, valamint a kenesei Kossuth Bizottság iratai, a várossal kapcsolatos kiadványok, továbbá Soós Lajos, helyi költő és más neves személyek emléktárgyai –- Falumúzeum, 2011-ben Az év Tájháza lett Magyarországon
  • Parragh kert: 3,5 hektáros növénypark, arborétum
  • Soós Lajos emlékoszlop: a löszpart legmagasabb pontján áll a Soós Lajos (1856-1902) helyi költő tiszteletére 1927-ben emelt, vörös kőből faragott emlékoszlop.
Soós Lajos emlékoszlop Balatonkenesén

Híres emberek[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

  • Tájház (Kossuth u. 6.)
  • Kultúra háza (Táncsics M. u. 24.)
  • Könyvtár (Táncsics M. u. 22.)

Lecsófesztivál[szerkesztés]

Lecsófesztivál - 2016

2005-ben - egész Magyarországon először - rendezték meg Balatonkenesén az Országos Lecsófesztivált. Azóta minden évben megrendezik, általában augusztus végén. 2016 augusztus 27-én tizenkettedik alkalommal rendezték meg a lecsófesztivált. Fellépett az Ochu Macho zenekar.

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Balatonkenese települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]